Új sorozatunkban megpróbáljuk kideríteni, hogy itthon, magyar fordításban is kapható képregények vajon jobbak-e, mint a sorozat- vagy filmváltozatuk. A válasz tényleg nem egyértelmű. Az Esernyő Akadémiánál például majdhogynem értelmetlen. Persze nem, csak tényleg bonyolult. Mert Gerard Way képregénye alig összehasonlítható a Netflixen futó szériával, ami egyébként nem azt jelenti, hogy rossz lenne, csak éppen másképp jó.

Az alaphelyzet persze ugyanaz. 1989. október 1-jén 43 nő mindenféle előjel nélkül szül egy-egy gyermeket. Egyikük sem mutatta a terhesség jeleit. Egy fura dúsgazdag fazon, bizonyos Hargreeves összeterel a gyerekek közül hetet, és örökbe fogadja őket. Hamar kiderül, hogy a gyerekeknek különleges képességei vannak, kivéve egyiküket, Vanyát, aki azon kívül, hogy szépen hegedül, nem tud semmit felmutatni, nem tölt el éveket a Holdon vagy nem utazik például az időben, mint a többiek.

Hargreeves meghal, és a gyerekek, azaz Az Esernyő Akadémia, akik már nem tartják a kapcsolatot egymással, újra összejönnek a temetésre, ahol meglehetősen pocsék dolog történik, kiderül, hogy jön a világvége, és ez a tény képes egy rettenetes hétfőt is tovább rontani. De hogy pontosan ki és hogyan hozza el, na az az igazán nagy csavar a sztoriban.

Ebből a szempontból az első kötet és az első évad nagyjából megegyezik. De nem a mi, hanem a hogyan a nagy kérdés. És itt jön be az, hogy miért érdemes elolvasnod a The Umbrella Academy mindhárom itthon is kapható kötetét (magyarra fordítva a Vad Virágok Könyvműhely adta ki). A képregény sztorija ugyan nagyvonalakban követi a sorozatét, de a világa és a hangulata jóval betegebb, mint amit a Netflixen látsz, és ha legalább az első könyvön átrágod magad, igazán bátornak fogod gondolni a sorozat készítőit, hogy bele mertek egyáltalán vágni a filmverzióba.

Gerard Way ugyanis egy állat. Mármint a szó legjobb értelmében. A My Chemical Romance-be is belevitt pár egészen érdekes dolgot, hosszasan beszélgethetnénk például a remek Welcome to the Black Parade-lemezről, de amit itt művelt, az egészen brutális. Az Esernyő Akadémia ugyanis közel megfilmesíthetetlen, nem véletlenül lett nagyon más a sorozat, mint a képregény.

Kezdjük ott, hogy a könyvek tempója olyan gyors, hogy az ember nagyjából beleszédül. Csak kapkodod a fejed a sok ugrástól térben és időben, pár oldal csak, és máris máshol vagy más karakterekkel, nincs idő lazsálni, nincs idő pihenni. Ez kezdetben zavaró is lehet, én például képtelen voltam egy kötetet végigolvasni egy ültő helyemben, mert gyorsan lefárasztott a töménysége, de mindig örömmel tértem vissza hozzá.

Grafikailag kissé elnagyolt, de szép a The Umbrella Academy, kicsit a Hellboyhoz áll közel, ha már nagyon hasonlítgatni kell. Egyből feltűnik, hogy a rajzolt karakterek mennyire nem hasonlítanak a sorozatban látott változataikhoz, a legszembetűnőbb Vanya, aki egy teljesen átlagos kinézetű lány a Netflix szériájában, míg a képregényben egy gazellatestű nő, akiben benne van a sötétség, de nem mennél el mellette az utcán úgy, hogy nem fordulsz meg utána.

De nem ez a legnagyobb különbség a két verzió között. A képregény sokkal őrültebb, teljesen kiszámíthatatlan, kicsit olyan, mint egy súlyos trip, ahol aztán tényleg bármi megtörténhet. Csak hogy mindenki értse a különbséget: míg a sorozat első nagy akciója egy bankrablás, addig a képregényt indító nagy ütközet az életre kelt Eiffel-torony ellen zajlik, amelyet a Gustave Eiffel zombirobot irányít. Igen, ekkorák a bajok. Egyébként biztosan nagyon látványos lett volna ez a tévében is, de az isten pénze se lett volna elég egy ilyen akciójelenetre egyből a pilotban.

Az irónia és a cinizmus viszont a képregényben és a sorozatban is jelen van. Ez talán az egyetlen, amit egy az egyben át lehetett emelni a kötetekből az alapsztori ívén kívül. Nyilván nem lehetett úgy befejezni az első évadot sem, ahogy a könyvben, bár elég bátor lett volna, csak hát a tévés cliffhangerek másképp működnek, és sajnos amit egy képregényben pár rajzzal meg lehet oldani, azt egy filmben vagy sorozatban lehet, hogy csak hatalmas költségvetéssel lehet.

A sorozat egyébként ügyesen ugrálja át a költségvetési akadályokat, de részben ettől sem lesz annyira zaklatott és teljesen kiszámíthatatlanul őrült Az Esernyő Akadémia ott, mint papíron. Az első három itthon is kapható könyv többet ad sztoriban, mint a kétévadnyi Netflix-sorozat, brutális, kíméletlen, cinikus, kiszámíthatatlan, nem evilági.

Egyetlen ponton marad alul, és ezek a karakterek. Valahogy Way nem tudja vagy nem is akarja annyira elmélyíteni a szereplőket, de azért a három könyv, az Apokalipszis szvit, a Dallas és a Feledés Hotel valamennyire körüljárja őket, viszont mindig marad egy kis hiányérzete az embernek. Ettől függetlenül még mindig a képregény a jobb választás, ha az ember durvább élményre vágyik, és itt nem csak a vérről van szó. Egy olyan sztoriról, ami ebben a formában csak papíron működik, mozgóképben nem. Gyakorlatilag megoldhatatlan, közel nézhetetlen lenne. Szóval teljes nyugalommal szerezd be Gerard Way és Gabriel Bá képregényeit, aztán ha még van kedv, nézd meg a sorozatot is. De úgy már a széria egy kicsit gyávának fog tűnni.