A Keresztapa narancsain túl és a Sebhelyesarcú kokaindombja mögött is lapulnak remek gengszterfilmek. Íme öt méltatlanul kevés rivaldafényt kapott darab.
-
5 / 5
![]()
Szexi dög
Ha van igazi zsánerkifordító darab, akkor a zseniális videoklipjeivel ismertté vált Jonathan Glazer mozis bemutatkozása az, amely a „visszavonult rosszfiú bevállal egy utolsó melót” toposzt rajzolja fel meglehetősen aránytalan ecsetvonásokkal a műfaj vásznára. A Ben Kingsley által végigkáromkodott darab erősen megosztotta a közönséget, ahogy a nem túl produktív, de mindig érdekes alkotásokat villantó Glazer következő, eddigi utolsó, bizarr filmje, a Születés is.
-
4 / 5
![]()
A halál keresztútján
A Coen-rajongók nyilván felhördülnek, hogy ez azért nem is ismeretlen, de még a tesók szimpatizánsai között is szép számmal akadnak olyanok, akik nem válogatják be ezt a csont nélküli remekművet a top háromba, pedig annyira költői, leheletkönnyű, klasszikusokra frappánsan reflektáló alkotásról van szó, amit bármikor elő lehet, sőt kell venni. Az élményt erősíti, hogy a magyar szinkron is kiemelkedően sikerült, sőt, a magyar cím még az eredetinél is jobban rezonál a film túlvilági hangulatára.
-
3 / 5
![]()
A szamuráj
1967-ben egy nagyon eredeti stílusú és meglepően szűkszavú francia rendező, bizonyos Jean-Pierre Melville elkészítette pályafutása csúcsművét. A műfaj kliséit felhasználó, de hideg eleganciával felülíró mozgókép egy magányos bérgyilkos néhány napját mutatja be, miközben sokkal többről szól, mint amennyiről mesél. Nem csoda, hogy hangulata és rendhagyó történetvezetése miatt akkora hatással volt Jim Jarmuschra, hogy kortárs környezetbe helyezve újragondolta a remekművet (ez lett a Szellemkutya), de a korábbi munkáira is nagy hatással volt A szamuráj. És ezzel nincs egyedül.
-
2 / 5
![]()
Animal Kingdom
Ha azt mondjuk, David Michôd, valószínűleg nem sok olvasónknak ugrik be azonnal az ausztrál direktor arcképe. Nem csoda, hisz korábban dokumentum- és rövidfilmeket rendezett, játékfilmes debütjében viszont olyan profin fogta pórázon az ausztrál vadembereket bemutató, feszültségtől szétrobbanó családi gengsztersztorit, amit a rutinos kollégák is megirigyelnének. Tarantino például imádta, a magyar mozikban mégsem babonázta meg a nézőket az Animal Kingdom. Pedig aki látta, már csak az utolsó jelenet miatt is életre szóló élményt kapott.
-
1 / 5
![]()
A játéknak vége
Ha van film, amely kiérdemelné a kultstátuszt, az a Point Blank (ami magyarul a teljesen jellegtelen A játéknak vége címet kapta), és ha van rendező, akinek nevét nagy betűkkel kéne beírni a filmtörténelem aranylapjaira, az John Boorman, aki emellett a Pokol a Csendes-óceánon és a Gyilkos túra remekművekért is felelős, hogy mást ne említsünk. A Lee Marvin főszereplésével készült, történetmesélési bravúroktól hemzsegő, megannyi titkot rejtegető film számos kérdést vet fel, melyek megválaszolása izgalmas túrára invitálja a nézőt. Mi csak annyit mondunk: érdemes belemenni a játékba, mert a Point Blank megfejtése újra és újra páratlan élménnyel ajándékoz meg mindenkit, aki szereti az utánozhatatlan hangulatú, sokrétegű mozgóképeket.
