Ennek egyik legérzékletesebb szemléltetése egy kilenc éves videó, melyben egy búvár azt mutatta meg, mi történik a levegővel a víz alatt. A levegőnek ugyanis van egy olyan fontos tulajdonsága, hogy összenyomható, ami a vízről már nem mondható el. Emiatt, ahogy egyre mélyebbre merül a tárolóban lévő levegő, egyre kisebb lesz a térfogata, a vízben uralkodó nyomás ugyanis minden irányból hat és összenyomja az éltető gázt.

Ez a nyomás már 55 méteres mélységben is kevesebb, mint a hatodára nyomja össze a tárolóban eredetileg egy literes jelzésig lévő levegőt, és nem nehéz megtippelni, hogy valami hasonló történhet az emberi testtel is a mélyben. A tüdőnk kapacitása ugyanis egyre csökken, ahogy egyre lejjebb merülünk. Tíz méteres mélységben már csak körülbelül az eredeti tüdőkapacitás fele áll csak a rendelkezésünkre, 20 méternél pedig már csak a harmada, amivel párhuzamosan a tüdő mérete is az eredeti töredékére esik össze.

Íme a beharangozott videó:

A tüdő összenyomódása csak az egyik veszély, ami egy szabadtüdős merülés során a versenyzőt fenyegeti, az ember véráramában ugyanis a nitrogén szintje is megemelkedik, ami zavarodottsághoz vezethet. Emellett, ha a búvár nem végzi el a merülés során a hallójáratok folyamatos nyomáskiegyenlítését, könnyen beszakadhat a dobhártyája, ami szélsőséges esetben komoly tájékozódási zavart is eredményezhet, azt pedig nem nehéz belátni, hogy már ötven méteres mélységben is végzetes lehet, ha az ember összekeveri a fent és a lent irányát.

Egy másik komoly veszélyforrás, hogy a hatalmas nyomás miatt a végtagokból a vér a szív és a mellkas felé áramlik, ami extrém vérnyomáshoz vezet a mellkasban, melynek következtében az eleve összenyomott tüdő a hajszálerek megrepedése következtében elkezd megtelni vérrel. Az egyetlen, amitől a szabadtüdős búvárnak nem kell félnie, az az úgynevezett dekompressziós betegség, hiszen a versenyző ilyenkor odafent szívja be a levegőt és azzal a levegővel tér is vissza a felszínre, vagyis nem kell attól tartania, hogy a mélyben esetlegesen magához vett sűrített levegő a felszínre érve térfogatának többszörösére duzzad és így szétfeszíti a tüdejét.

A világrekord hitelesítéséhez egyébként a Szabadtüdős Merülés Nemzetközi Szövetség (AIDA) megköveteli, hogy a versenyzőnek a felszínre érve 15 másodpercen belül le kell vennie az orrcsipeszét, kézmozdulatokkal jeleznie kell, hogy minden rendben, majd angolul is meg kell ismételnie, hogy jól van, végül fel kell mutatnia a mélység elérését bizonyító címkét.

Fatima tehát a fenti veszélyek és szigorú követelmények mellett hozta össze ezt az elképesztő rekordot, ami ezek tudatában talán még inkább csodálatra méltó teljesítmény.

Ez is érdekelhet: