Démonok között (The Conjuring, 2013)

Egy franchise első és mindeddig legjobb darabja, bár az kétségtelen, hogy a Conjuring-sorozat második részében bemutatkozó rémisztő apáca nagyobb karriert futott be. Ettől eltekintve mi inkább az első film elé ültetnénk le, mely után garantáltan égve hagyod majd az éjjeli lámpát.

Más világ (The Others, 2001)

A spanyol Alejandro Amenábar érzékeny, ódon képekkel operáló, inkább fojtogató, mint rémisztgető kísértetes horrorja az elejétől a végéig lenyűgöző, a finálé csavarja pedig egészen biztosan a földhöz vág.

Ragyogás (The Shining, 1980)

Stanley Kubrick filmje megkerülhetetlen horrorklasszikus, Jack Nicholson pedig a kísértetjárta Szépkilátás Hotel lassan becsavarodó téli gondnokának szerepében élete egyik legjobb alakítását tette le az asztalra. A bemutatása óta eltelt negyven évben mit sem veszített az erejéből.

Az elcserélt gyermek (The Changeling, 1980)

Ne tessék összekeverni a 2008-as Changeling című mozival, melyben Angelina Jolie keresi elveszett fiát. Az is jó film, de ebben az 1980-as horrorban a feleségét és lányát gyászoló George C. Scott járja meg a hadak útját egy félelmetes titkot őrző házban.

Poltergeist - Kopogó szellem (Poltergeist, 1982)

Tobe Hooper filmje már negyvenéves, de változatlanul szórakoztató a látványos praktikus effekteknek köszönhetően, arról nem is beszélve, hogy még ma is horrorok tucatjai koppintják az ijesztgetéseit. Nem fogod megbánni, ha adsz neki két órát az életedből.

A rettegés háza (The Amityville Horror, 1979)

Tessék figyelni az évszámot, ugyanis a '79-es eredeti után egy rakás igénytelen folytatás és remake próbálta meg lehúzni a rókabőrt az amityville-i kísértetház vérben tocsogó történetéről. Annak idején ez a film vegyes kritikai fogadtatást kapott, de az évek során igazi klasszikussá nemesedett.

A ház hideg szíve (The Haunting, 1963)

Bár az 1963-as moziból 1999-ben készült egy CGI-jal alaposan felturbózott, inkább harsány, mint félelmetes remake, ehelyett nem nehéz az eredetit ajánlani, mely hatvan évvel a premierje után is képes bebizonyítani, hogy egy jó kísértetházas mozihoz nincs szükség látványos speciális effektekre.

A fekete ruhás nő (The Woman in Black, 2012)

Daniel Radcliffe egyik legjobb, bár gyakran mellőzött filmjéből csak úgy árad Edgar Allan Poe novelláinak hangulata. Egy vigasztalanul sötét mese, melyet látványosan, hangulatosan vittek filmre. Az utolsó képsorok biztosan beleégnek az agyadba.

Az ártatlanok (The Innocents, 1961)

Ez sem mai darab, de a feszültség még hatvan évvel később is a székbe szögezi a nézőt. Egy nevelőnő ráébred, hogy a ház, ahol dolgozik, minden jel szerint elátkozott, a gondjaira bízott két gyermeket pedig megszállta valamiféle túlvilági entitás. Jack Clayton alkotását sokan minden idők egyik legjobb pszichológiai horrorjaként tartják számon.

Beetlejuice – Kísértethistória (Beetlejuice, 1988)

Kakukktojással zárunk, hiszen Tim Burton klasszikusa inkább vicces, mint ijesztő, de ettől még remek darab, amit képtelenség kihagyni a listáról, ha már kísértetházakról és tévelygő lelkekről van szó.

Ez is érdekelhet: