Az elsőfilmes Nicolai Fuglsignak vélhetően azokhoz a produkciókhoz kellett idomulnia, amelyeket Jerry Bruckheimer producer egykori pártfogoltjával, Michael Bay-jel közösen forgatott. Ám a „lovas osztag” történetével még így sem szaladt el a ló.
Pátoszos akciófilm, Thorral a főszerepben, akinek meg is jegyzi afganisztáni kapitányszövetségese a vaskos játékidő első harmadában, hogy „nincs gyilkos szeme”. Ja kérem, hát köszönjük, hogy szólt, bár azért azt magunktól is sejthettük, hogy nem véletlenül Chris Hemsworth kapta meg Mitch Nelson szerepét. Ide, egy ilyen filmbe, ilyen srác kellett. Akinek elhisszük, hogy képes megvívni a legidealistább csatát is. Amely a 2001-es New York-i terrortámadás után állítólag az első, sokáig titkolt válaszcsapás volt az amerikaiak részéről.
Meg is vívja, igen, lóháton, igaz, jelentős légi segítséggel, s olyan akciójelenetekben ábrázolva, amelyek nincsenek hülyére vágva, vagyis elégségesen követhetőek és izgalmasak azok számára is, akik annyira nem vevők arra a hazafias hangnemre, amelyhez a 12 katona mindvégig ragaszkodik. Nincsenek lobogó amerikai zászlók, heroikus lassítások, naplemente is alig, de az alkotók még a káromkodásokkal is ízlésesen gazdálkodó, korrekt dialógusokkal és a kellően véres lövöldözésekkel együtt is jobban ragaszkodtak az igaz történet meseszerűsített változatához, mint ahhoz, hogy a szükségesnél erőteljesebben hódoljanak a realizmusnak.
Hősfilm ez, az amerikai oldalon csakis szép emberekkel, de én mondjuk azzal sem vitatkoznék, hogy Nelson és bajtársai tényleg megérdemelték, hogy szép hollywoodi arcok alakítsák őket. Jó, Michael Shannon sosem volt gyönyörű férfi, ellenben ő meg egy zseniális színész, szóval, van neki szabadkártyája. Ki is használja rendesen.
Az iráni Navid Negahban mint mindig, most is remek, s a helyi ellenállók csoportjának kapitányaként gyakorlatilag nem tud olyan necces vagy giccses dramaturgiai helyzetbe kerülni, hogy ne tudná magát belőle kidumálni, vagy egyetlen nézéssel helyrebillenteni az egyensúlyt. A gonosz tálibvezért játszó, egyébként török Numan Acarnak jóval nehezebb a dolga, de hát az ő karakterét egy ennél értékesebb filmben se árnyalnák a készítők. Nem nagyon van rajta mit ugyanis.
Tucatfilm, ez persze, tucatmegoldásokkal, egy valóban érdekes igaz történetből kiindulva, viszont tényleg becsületére válik, hogy nem tolja túl a meghatódottságot, s még a maszatolást is nagyjából elegánsan csinálja. Nem lesz belőle Az utolsó szamuráj-féle, fölényeskedő giccs sem – egyszerűen csak egy nézhető, sima háborús giccs lesz belőle, amelyre a megtekintés után nem sokkal már aligha emlékszünk, de amikor nézzük, nem feltétlenül szeretnénk máshol lenni. Ez is valami. Még akkor is, ha ez a 12 katona nyilván megérdemelt volna egy sokkal jobb mozit is.