Eljutottunk arra a pontra, hogy a Mission: Impossible-franchise néhány botladozás után beérte James Bondot. Ethan Hunt sok tekintetben többet is tud nála. Tom Cruise gyönyörűen vezeti előre ezt az egyre keményebb orgiát, ami most egészen hihetetlen magaslatokba repült, úgy, hogy igazából semmi extrát nem tud, csak nagyon, de nagyon jól rakták össze. Nincs benne semmi igazi újítás, nincs benne innováció, de a sztori és az akciójelenetek kidolgozása közben végre dolgoztak az agyak, és bármennyire is furcsa, ilyesmit már nem nagyon lehet látni a mozikban.

A történet nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész, a Titkos nemzet abbamaradt: Hunt elkapta Solomon Lane-t. A Szindikátus az Apostolok nevezetű terrorista szervezetként él tovább, akik egy plutónium-csomag adás-vételi bulin ügyködnek egy titokzatos személlyel, John Larkkal. Huntnak meg kellene hiúsítania a vásárlást, de a dolgok balul sülnek el, így kap maga mellé egy baltával faragott arcú CIA-ügynököt, August Walkert (Henry Cavill), hogy legközelebb biztosan sikerrel járjon. Előkerül persze Ilsa (Rebecca Fergusson) is az előző részből, mert jó nő nélkül nem buli a buli, aztán a szálak úgy összekavarodnak, hogy onnan már csak bunyókkal, motoros üldözésekkel, és helikopterekről való lezuhanással lehet kibogozni őket.

Akció terén eddig sem volt gond a Mission: Impossible-filmekkel, ha a sztorijukra nem is, Tom Cruise nagy mutatványaira mindig emlékeztünk a néha teljesen felejthető epizódokból, mert néha tényleg hihetetlen, hogy mit vállal be a film kedvéért. Azért is működik ez az egész, mert itt nincs „majdnem pont ugyanúgy kinéző” kaszkadőr, akit hátulról vagy kb. a Holdról kell venni, hogy ne tűnjön fel a csere, hanem közel lehet menni a főhőshöz, aki tényleg ott van, nem CGI segítségével motorozik irdatlan sebességgel Párizs utcáin, és nem trükkfelvételek segítségével, sőt, zöld háttér előtt szenved azzal a magasban, hogy feljusson egy helikopterre.

Amit Cruise művel ebben a filmben, az továbbra is lélegzetelállító, de mellette hála istennek nem felejt el játszani sem, és mivel egy egészen komplex forgatókönyvet is kapott az akció-orgiája mögé, ő nyer ezzel a filmmel a legnagyobbat. De van itt valami, amit nem igazán érteni. Már az első trailerből kiderült, hogy ki lesz a mozi főgonosza, a film azonban ezt egy nagy csavarként tálalja a sztori 70%-ánál, és ez nem biztos, hogy szerencsés húzás volt. A Mission: Impossible 6 mondjuk még így is tartogat néhány meglepetést, de nagyon nehéz meglepődni a „fő attrakción”, a nagy csavaron, amikor már hónapok óta az összes kikerült előzetesben is látszik, kivel harcol Ethan Hunt.

Hogy ez miért történt, jó kérdés, igazából érdekes érzés úgy nézni az Utóhatást, hogy végig az jár a fejedben, hogyan jutnak el a szereplői arra a pontra, hogy helikopterekben lövöldöznek egymásra. Mintha azt mondták volna, nyugi, lesz itt még bőven látnivaló, derüljön hát ki nyugodtan, mire megy ki a játék, legalább nekünk sem kell annyira titkolózni. Azért nem nagy gond ez, mert ezúttal legalább egy igazi hús-vér főgonoszt kapunk, akinek van motivációja, akinek van esze, és ha odacsap, akkor az az ököl bizony lyukat üt bármin.

És hát ugye látványosságnak itt van nekünk még Henry Cavill bajsza is. A bajusz, ami nem borotvát, hanem CGI-kezelést kapott Az Igazság Ligájában, és ez nagy kár, mert Cavillnek marha jól áll a bajusz, lehet, hogy még Supermant is szerethetőbbé tette volna, talán majd egyszer, egy új rendezői változatban, Az Igazság Ligája supreme extra deluxe bajusz editionben ott lesz az arcán, hogy tovább csodálhassuk.

Na de a tréfát félretéve: a Mission: Impossible 6 Bond-filmnek is elmenne, méghozzá egy nagyon jó Bond-filmnek, baromi hosszú, de nem tűnik fel, hogy közel két és fél órán keresztül bámultad a vásznat, mégpedig azért nem, mert ez a film bizony az első pillanatától az utolsóig tele van iszonyú mennyiségű feszültséggel, ami a székbe szegez. Olyan gyors tempóban ontja eléd a mondandóját, hogy szusszanni sincs időd. Messze a Mission: Impossible-széria legjobb darabja, sokkal átgondoltabb, sokkal komplexebb az elődeinél, egy jól eljátszott, jól megírt, szinte tökéletes akciófilm, amiben tényleg csak az van, ami egy igazán jó vágtához kell. Semmit sem reformál meg, csak kiszolgál, de úgy, ahogy azt egy blockbuster csak nagyon ritkán tudja. Ezek után nyugodtan jöhet a hetedik rész. Talán jobban várjuk, mint a következő Bond-menetet.