Természetfotók, eltűnő és megújuló városi terek, és sajátos életvitel, ahogy még sohasem láttad.

Ritkán kapunk képet egy olyan távoli világról, mint Dél-Korea, legalábbis a popkultúra villanásain túl. Most viszont szó szerint is megtörténik ez, képeket kapunk, méghozzá sokat: a Koreai Kulturális Központban ugyanis a koreai kortárs fotográfiát átfogóan bemutató kiállítás nyílt a hónap elején, és egészen június 30-ig ingyenesen látogatható lesz.

A több mint száz képből álló válogatás a dél-koreai fotográfia elmúlt negyven évét öleli fel tizenkét ismert koreai művész személyes útkeresésén keresztül. Ha megnézed a több mint száz képből álló kiállítást, valószínűleg nem tetszik majd mind, ellenben biztosan találsz olyanokat is, amik viszont nagyon – és főleg olyanokat, amelyeket nemigen készíthetett volna el más, csakis az, aki.

A Szebb napok c. sorozatot mutatja be a fotós, Kim Seunggu (Kim Szünggu) - Fotó: Mudra László/Koreai Kulturális Központ

Az Európában elsőként Magyarországon bemutatkozó kiállítás a 80-as évek végétől kezdve napjainkig követi nyomon a koreai kortárs fotográfia fejlődését. Láthatod a koreaiak sajátos életvitelét és társadalmi trendjeit, monokróm, tiszta fotográfiát, a szöuli olimpia egykori helyszínén (és máshol a városban) eltűnő és megújuló városi tereket, melyeket Jung Jihyun (Dzsang Dzsihjan) dokumentált.

Talán a leginkább univerzális és legjobban befogadható téma Lee Jeonglok (I Dzsanglok) természetfotói.

Lee speciális technikával, rendkívül hosszú, akár tízórás exponálással dolgozik, amelyben időnként belevakuzik. Ettől aztán egy-egy természeti jelenség egészen különlegesen jelenik meg a képein.

Az alig hihető, mitikus világ befotózását egy performansz-szerű rituálé előzi meg, ahogy Lee ráhangolódik egy-egy helyszínre – akár napokat is meditál ott, ahol fotóz.

Lee Jeonglok – Izland 9.

„Kiskorom óta szeretem a természetet. Volt, hogy egész nap egy jelentéktelen pocsolyát bámultam, mégsem találtam unalmasnak. Egy apró rovar neszezése, a szélben ringatózó fűszál, a susogó hullám… még ha nincs is semmi különleges a tájban, nyugalmat érzek, ha mozdulatlanul nézem – mondta Lee a kezdeti inspirációiról. – Munkám lényege, hogy a természet áhítatát, energiáját, életerejét, az intuitív érzéseket és a fenséges izgalmát látható valósággá tegyem.”

 

Lee Budapesten látható sorozata a Pillangó, koreaiul Nabi, ami héberül prófétát jelent. „Keleten a pillangó a lelket szimbolizálja. A pillangók egyik helyről a másikra szállnak. Az itteni világ és a túlvilág közötti határt is szabadon lépik át – magyarázza a fotós. – A fény, amely különböző formák és szimbólumok sokasága volt, ebben a sorozatban pillangókká sűrűsödött.”

Egy film a fotózásról, és a falon Lee egyik képe - Fotó: Mudra László

Lee három szakaszra osztja a Pillangó sorozat munkafolyamatát: először találkozik a hellyel, ami megérinti. „Van egy bizonyos tér, ahol az értelem eltűnik. Ez egy különleges hely, és egyben a fogalmakon túli tér is – mondja. – Kívül van, de néha bennem is. Amikor megérkezem ide, az érzékek és a megkülönböztetés zaja lecsendesedik bennem, ahogyan a vízben a sár lassan leülepszik.”

Egy ideig vár, igyekszik ráhangolódni a helyre, és csak akkor emeli fel a kamerát, amikor érzi, hogy összekapcsolódik a hellyel: „Így kezdődik a második szakasz. Amikor az éjszaka és a nappal egymásba ér, a fény és a sötétség finoman összefonódik, fokozatosan feltárul a tér mély, intenzív energiája. Ekkor telítem el a filmet ennek a titokzatos pillanatnak az energiájával. Ezután ahelyett, hogy lecsuknám a zárszerkezetet, sötét ruhával takarom le a fényképezőgépet.”

Végül, a harmadik szakasz a teljes sötétség beállta után kezdődik: „Leveszem a kamerát takaró sötét ruhát, és besétálok a látószögbe. Amikor a belső és a külső energiáim teljesen találkoznak, hosszan járkálok a sötétben, mint egy aszkéta, táncolok, mint egy részeg, vagy éppen nagy műgonddal állítgatom a vakut. Minden alkalommal, amikor a vaku a sötétben villan, egy pillangó születik. Egy, kettő, három, négy, öt... energiák tucatjai válnak pillangókká, és képeznek lenyomatokat a filmen.”

A New York-i Rochester Műszaki Intézetben tanult fotós eredendően a téridő idő dimenziót akarta megörökíteni a képein, és ehhez keresett, majd talált módszert, ugyanakkor a fotóin megjelenik a mitikus világ iránti fogékonysága is. Hosszan elnézhetjük a képeit, elgondolkodva, hogyan készültek (Korea mellett Izlandon, Török- és Spanyolországban, Japánban, Kambodzsában, Kínában), és mennyire valós világot ábrázolnak.

Az Összefüggések: ember és természet című kiállítás és a kísérő események ingyenesek.
Helyszín: Koreai Kulturális Központ, 1. emeleti kiállítótér

(Fotók: Mudra László/Koreai Kulturális Központ)

Ez is érdekelhet:

Tudod, mi a világ legnehezebben megtanulható nyelve?

Nehéz nyelv a magyar, de nem a legnehezebb.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Óbudán vár a fotókiállítás, amit nemcsak látni, hanem tapintani is lehet

Kényelem és nyugalom az autópályán, izgalom és őrület a stadionban – BYD Seal U-val a magyar–skót-meccsre

150 000 táncoló robotfűnyíró: a technológia a fejlesztés mögött

Egyedi méretre szabott öltönyök, ingek azoknak, akik különlegesre vágynak
Hirdetés