Itt egy puska a dal- és zeneszerzőknek a következő slágerek megalkotásához.
Egy kutatócsoport az amerikai Billboard slágerlistán szereplő klasszikus popsikerek több tízezernyi akkordhangzásának elemzése után úgy gondolja, megfejtette, mitől lesz egy számból óriási sláger:
a siker titka a változékonyság és a meglepetés megfelelő kombinációjában rejlik.
Minderre úgy jöttek rá, hogy...
A Current Biology című lapban megjelent tanulmányban 745, 1958 és 1991 közötti időszakban felcsendülő Billboard-popklasszikust vettek górcső alá – csak, hogy tudd hova tenni a dolgot: köztük volt többek között a The Beatles Ob-La-Di, Ob-La-Dája, a UB40 Red Red Wine-ja és az ABBA Knowing Me, Knowing You-ja, szóval kábé ilyenekre gondolj.
Majd egy úgynevezett gépi tanulási modell segítségével matematikailag meghatározták a változékonyság és a meglepetés mértékét 80 ezer, egymáshoz hasonlatos hangsorban. Ezután lejátszottak egy kis részt mintegy 80 tesztalanynak, akiknek agyáról eközben funkcionális mágneses rezonanciatomográffal (fMRI) készítettek felvételek.
Mindezekből pedig arra jutottak, hogy...
- ha a tesztalanyok viszonylag biztosak lehettek abban, milyen hang lesz a következő, sokkal élvezetesebbnek tartották, ha ehelyett meglepték őket.
- Fordított esetben, ha az egyének bizonytalanok voltak abban, mi következik, élvezetesebbnek tartották, ha a következő hang nem okozott meglepetést.
A zene okozta élvezet megjelenik az amigdalában, a hippokampuszban és a hallókéregben. Ezek a régiók felelősek az érzelmek feldolgozásáért, a tanulásért és emlékezetért, ugyanakkor a hangok feldolgozásáért is. Korábbi kutatásokkal ellentétben a szakértők arra jutottak, hogy az agy jutalmazási központja (nucleus accumbens) csak a bizonytalanságra reflektált.
Vincent Cheung kutatésvezető szerint ezek az adatok segítségére lehetnek a dal- és zeneszerzőknek a következő slágerek megalkotásában.
(Forrás: MTI, fotó: Getty Images)