A Lavina (Turist) sztorija rendkívül egyszerű, de rendkívül érdekes: egy család síelés közben igyekszik kipihenni fáradalmait, apa, anya, két gyerek, de amikor egy szabadtéri étteremben elköltött ebédet egy lezúduló lavina hűt le hihetetlen sikerességgel, apuka hirtelen felindulásból, vagy inkább ösztönösen úgy dönt, elmenekül a helyszínről, hátrahagyva feleségét és gyermekeit. Ahogy a híradások mondják, sérülés és anyagi kár nem történik, így bőven marad ideje kivesézgetni a családfőknek, hogy melyikük anyjának kellene jobban csuklania, és hogy mi is az az egész, amit ők eddig boldog házasságnak neveztek.

A Lavina lehet, hogy első ránézésre nem tűnik túl pörgősnek, és ez azért lehetséges, mert nem is az. Két órán keresztül feszíti a húrt nagyon lomha tempóban, ráadásul utolsó harmadában megnyílik az átvitt értelmek cirkusza, az a fajta idézőjeles tartalom, ami napokkal, hetekkel a film megtekintése után is kibogozásra, azaz állandó gondolkodásra késztet.

Mert hát azért az ember csak elgondolkodik azon, hogy mit is jelent egy boldog házasság? Vajon meddig érdemes együtt maradnia két embernek, ha már gyerekeik vannak, de tulajdonképpen csak a megszokás tartja őket együtt? Mit tesz az ember, ha magától is megundorodik ösztönös cselekedetei miatt?

Kemény kérdések ezek, amelyeket a Lavina többnyire fagyos drámával, néha azonban egészséges humorral tárgyal, utóbbi jeleneteket köszönjük nyugodtan a Trónok harcából is ismert Kristofer Hivjunak, aki egy idő után már puszta megjelenésével is előhozza a mosolyokat, de amikor mindent meg akar magyarázni a férfi javára, akkor válik igazán a film komikussá, amire szükség is van, hiszen a kutya se bírná végignézni ezt a szikár drámát. Ezzel a kis könnyítéssel viszont felejthetetlen film készült, ami persze nem mindenkinek ajánlott, de aki bírja a havat és a drámákat, az nagyon nem lőhet mellé a Lavinával.