Ennek így elsőre nincs is értelme, de azért van rá magyarázat.
Egy adatvizualizációval foglalkozó szakember, név szerint Adam J. Calhoun kivette a regényekből a betűket és csak az írásjeleket hagyta meg, ugyanis érdekelte, hogy van-e különbség egy 1936-ban megjelent regény egy fél évszázaddal később íródott regény írásjeleinek használati gyakorlata között.
Na, ezen aztán a 444-esek is felbuzdultak, és Calhoun programján lefuttattak tíz magyar regényt. Az eredmény pedig így néz ki:
Jókai Mór: Az arany ember (1872) – részlet
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival (1908) – részlet
Móricz Zsigmond: Rokonok (1932) – részlet
Szerb Antal: Utas és holdvilág (1937) – részlet
Ottlik Géza: Iskola a határon (1959) – részlet
Kertész Imre: Sorstalanság (1975) – részlet
Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája (1989) – részlet
Závada Pál: Jadviga párnája (1997) – részlet
(Forrás: 444)
