Egyszerűen nem tudom meggyőzni azokat az embereket, akik a filmek számolatlan fogyasztása mellett egyáltalán nem hajlandóak játszani. Pedig micsoda történetekről maradnak le, micsoda világokról, amiket filmeken nem is tudnak visszaadni! Jó, a Last of Usból lesz még sorozat, de például a Heavy Rainből valahogy nem akar összejönni a film, és nagy valószínűséggel nem készül majd film az EA legújabb indie csodájából, a Lost In Randomból sem, pedig önmagában is olyan, mintha egy nagyon, de nagyon stílusos filmet néznél.

És ez a stílus Tim Burtoné.

Ráadásul azé a Tim Burtoné, akit régebben szerettünk. Teljesen nyakatekert, cukin sötét, aranyosan félelmetes világ, bizarr karakterek, és egyszerűen nem tudod nem imádni. A Lost In Random igazából olyan, mintha egy Tim Burton sztorit a Laika készített volna el, de nem filmre vitték, hanem játék formájában adták ki, mert így sokkal jobban bele tud merülni az ember.

A sztori egy bizarr számvilágban játszódik, ahol minden a számok és a dobókockák körül forog. Random egy olyan királyság, ahol minden gyerek a 12. születésnapján egy kockázik egyet, és amit dob, a királyság azon számú világában fog lakni a jövőben. Even és Odd számára sorsdöntő pillanat lesz, amikor Odd eléri a 12-t, és hatost dob, amivel megfogja az isten lábát, hiszen a 6-os a királyság legjobb vidéke, csak hát elkezdenek jönni olyan jelek, amik nem túl biztatóak.

Egy napon ugyanis megjelenik Odd szelleme Even szobájában, és ráveszi a lányt, hogy kövesse őt. Even sejteni kezdi, hogy valami történhetett a testvérével, de hogy mi, azt ki kell derítenie. Elszökik hát otthonról, és elindul, hogy felfedezze Random földjeit, ahol bizarrabbnál bizarrabb karakterek, és nagyon sok küzdelem várja.

Egyedül ez meglehetősen halálos küldetés lenne, de ráakad egy kockára, aki társa lesz, és segíteni fogja őt a harcokban, és úgy általában az életben maradásban is, na és persze a küldetés teljesítésének sikerében. Dicey, a kocka és Even olyan kalandokban találják magukat, amik nagyon nem valóak egy kislánynak, de ezt a kislányt kemény fából faragták.

Igen, ez így elég furcsán hangzik. De hát melyik Tim Burton-sztori hangzik teljesen egyszerűnek. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Fe-t is alkotó Zoink Burton nagysága előtt akart tisztelegni ezzel a remekművel, amihez nem elégedtek meg egy semmilyen harcrendszerrel, megbonyolították inkább azt annyira, hogy teljesen újszerűnek hasson egy hack’n’slash/kalandjátékhoz képest.

Mert igen, ez bizony egy vagdalkozós kalandjáték, ahol feleletet választhatunk, ahol sokat dumálhatunk mindenféle karakterekkel, és bizony ezek a párbeszédek lehet, hogy nem feltétlenül mind remek színvonalúak, de néha konkrétan zseniálisak.

Szóval a harcrendszer: amikor feltűnik egy vagy több ellenfél, csúzlinkkal ki kell lőnünk a rajtuk itt-ott fellelhető kristályokat. Ezeket a kristályokat összeszedve (vagy Dicey-t utasítva, hogy kapja fel őket) „feltölthetjük” a kockát energiával, és ha ez megvan, akkor dobnunk kell.

Ha dobtunk, és kiderül, mennyi kártyapontunk van, akkor kártyák felhasználásával dönthetünk, hogyan tovább. Ezek a kártyák elég sokmindenre jók: akár idézhetünk velük valamilyen kardot vagy egyéb fegyvert, gyógyulhatunk, óriás kézzel csaphatjuk le az ellenfeleinket, vagy épp Dicey-ból csinálhatunk bombát, és így tovább. Kártyákat útközben is vehetünk a pályákon összegyűjtött „pénzből”, amiket felhasználhatunk majd a harcok során.

De hogy milyen kártyákat kapsz, azt csak a szerencséd határozza meg. Ez pedig nem mindig jó hír. Tegyük fel, dobsz egyet, de nincs olyan kártyád, amivel mondjuk fegyverhez juthatnál. Ekkor felhasználsz valamilyen kártyát, majd megint elkezded lövöldözni az ellenfélről a kristályokat. Ez hosszú távon nem kicsit fárasztó. A harcok így sokszor lehetnek frusztrálóan nehezek, hiszen a szerencse tényleg forgandó, lehet, hogy jót dobsz, jó kártyák jönnek, és könnyedén lenyomod a sok-sok ellenfeledet, de az is előfordulhat, hogy a szerencse nem kedvez neked, és olyan kártyákat kapsz, amelyekkel kínszenvedés lesz a küzdelem.

De ez a szépsége is a Lost In Randomnak.

Bár a harcrendszere teljesen egyedi, egyszerre okoz gyötrelmes perceket és csodálatos pillanatokat. Ez a dolga. Így lett kitalálva. És működik. Ahogy a története, a világa és a hangulata is. Mennyire furcsa, hogy az EA, akiknek neve már többnyire egyet jelent a loot boxokkal, néha kiad olyan elképesztő gyöngyszemeket, mint ez. Legutóbb az It Takes Two-ra sütöttük rá könnyedén a 10/10-et, és ha a Lost In Random nem is annyira tökéletes, azért ott lesz az év legkellemesebb meglepetései között. Burton-rajongóknak pedig kötelező. Még azoknak is, akik nem akarnak játszani.