Akik már remegve várnak egy új Mario Kart-epizódra, azok valószínűleg sűrű bazzegelés közepette vették tudomásul, hogy jön, csak nem úgy. A Nintendo ugyanis továbbra is szeret kísérletezgetni a Switch-csel, most épp az AR-t állítja csatasorba, hogy valami olyat adjon, amit eddig még senki, és ezúttal sem lő mellé. Nagyon. A Mario Kart Live Home Circuit egy baromi szórakoztató játék, addiktív, és kreativitásra késztet, csak éppen nem való mindenkinek, vagyis hogy pontosabban fogalmazzak, nem játszhatja mindenki.

Az alapötlet zseniális: kapsz egy fizikai Mario Kartot, egy autót Marióval vagy Luigival, aminek egy általad készített pályán tudod nyomni a gázt a Switch-eddel. A pálya bármilyen lehet, a lényeg, hogy négy kaput el tudj helyezni, és már indulhat is a verseny. Az autón a főhős feje felett egy kamerát találsz, a kamera közvetíti a képet a játéknak, ami rárak a „valós képre” még ezt-azt, hogy igazán Mario Kart-élményt kapj.

Például rárakja az ellenfeleket, akik pont ugyanolyan mocskosan játszanak, ahogy az eddigi játékokban. Rárakja a felvehető extra fegyvereket, amiket ugyanúgy ki tudsz lőni az ellenre. Ha te akadsz bele mindenféle csapdába, fegyverbe, rakétába, az autó megáll. Ha gyorsítóba hajtasz, vagy felveszel egyet, az autó is gyorsabban megy. Mindezt a nappalidban, szuper minőségben, baromi élvezetes módon.

Csak hát van itt pár bibi. Egyrészt több ismerősöm csak azért nem vette meg a játékot, mert nem fér el. Nincs mindenkinek hatalmas szobája ahhoz, hogy Mario Kart Live-ozhasson, márpedig kis szobában nem annyira élvezetes ez az egész, bár tény, hogy ott is le lehet pakolni a négy kihajtható kaput. Ezek a kapuk egyébként kartonból vannak, könnyedén kipattinthatóak és visszazárhatóak, és igen, beléjük lehet akadni simán.

És ez a másik bibi. Ha elakadsz, akkor néha nincs más lehetőség, mint odafáradni az autóhoz, és a pályára rakni. Így szinte lehetetlen versenyt nyerni, viszont rávesz téged arra, hogy úgy vigyázz Marióra vagy Luigira, ahogy Mario Kartban még soha. Lehet az autóval tolatni, sőt, picikét driftelgetni is (már ha lehet ezt driftnek hívni, de tény, hogy olyasmi), de így is nagyon könnyen fennakadhat bármin.

Például a mi amerikai konyhás nappalinkban a nappali és a konyha között küszöb van. Ez a küszöb gyilkos lehet az autó számára, ha nem nagy sebességgel fut neki. Többször fordult már elő, hogy azért kellett újraindítani versenyt, mert a küszöb útban volt, de már gondolkodom a probléma megoldásán: egy vékony ugratót fogok építeni oda, hogy még látványos is legyen a kikerülése.

Ez viszont a szép része: az embert olyan kreativitásra ösztönzi, mint semmi más. Az első napon még csak „sima” pályát építettünk a nappaliba, a tévészekrény elé helyeztük le a Start kaput, a hűtő elé a másodikat, a harmadikat egy éles forduló utánra az asztal alá, a negyediket egy nehéz manőver utánra a kanapé mögé, majd két éles forduló után a kanapé és a könyvszekrény mögött vissza az első kapuhoz. A helyzet viszont bonyolódott.

Egyrészt elkezdtük felpimpelni a pályát, így most a kapuk mellé adott két irányjelző tábla mellett egy játékrobot és maga Buzz Lightyear (egyenesen a párizsi Disneylandből) mutatja a helyes irányt, a második kaput két gyerek Rubik-nyúl/kutya figyeli, a harmadik kaput egy robotkutya őrzi, a negyedik mellett unikornis nézelődik, az utolsó éles kanyar látványosságát a dínós Hot Wheels-pálya emeli, de rájöttünk, hogy a fotel áthelyezése remek alagút lesz az induló kapu után, és egy komplett piknikszett lehelyezése is kellemes Micro Machines-hangulatot ad a konyhapadlóra. És szerintem itt egyáltalán nem lesz vége.

Sajnos a shaggy szőnyeget nem viselik jól Marióék, így csak a parketta-konyhakő duóban lehet gondolkodni. De abban nagyon. A játék egyébként tényleg próbál igazi Mario Kart-élményt adni, és többé-kevésbé jól is teszi a dolgát. A lehelyezett kartonkapukat például felismeri a kamera (az irányjelző táblákat is, és neonfénnyel kivilágítja őket), és ahogy haladunk előre a játékban, egyre több funckiót adhatunk a kartonlapoknak, mágnest, power upokat kilövő csöveket, stb. Maga a karakterünk is alakítható a játékban, ha a versenyeken jól teljesítünk, más és más autódizájnokat és kosztümöket is kioldhatunk, plusz még a dudahangokat is lecserélhetjük. Persze ettől még ugyanaz az autó rohangál a szobánkban, de ettől még jó poén mást látni a kijelzőn.

Iszonyú szórakoztató a Mario Kart Live, de sajnos az egyik legnagyobb problémája pont technikai jellegű, és ezen nem is nagyon lehet változtatni. Hiába jelöljük ki ugyanis a pályát, a virtuális játékosok egyszerűen nem tudnak beleakadni abba, amibe mi simán. Ők lazán áthajtanak a kanyar mellé lehelyezett dobozon, mert az AR számára csak a kijelölt pályavonal számít, az nem, hogy a valóságban a vonal szélére sodródott autónak fizikailag már bele kellene akadnia abba, amit mellé tettünk. Egyszerűen nem egyenlőek a feltételek, így pedig néha vért izzad az ember egy-egy első helyért. Néha a gold coinokat is a falba szereti belerakni, de ez nagyon kevésszer fordul elő.

Az sem annyira jó hír, hogy egy géppel csak egy autót lehet irányítani, pedig biztosan sok olyan háztartás van, ahol csak egy Switch éldegél, viszont simán vennének két autót a gyerekeknek, hogy tudjanak versenyezni egymással. Tény, hogy nehéz lenne, de Pro Controllerrel, de akár csak a joy-conokkal és osztott képernyővel azért meg lehetne oldani a dolgot

De a hibái és a kissé szűkös határai ellenére is eszméletlen jó a Home Circuit, amit mindenkinek ki kellene próbálnia, bár tényleg veszélyes, mert nagyon rá lehet kattanni. Nem a háziállatok legjobb barátja, és nem is a kis tereké, de akinek van lehetősége, az próbálja ki, mert olyat tapasztal majd, amilyet eddig más játékban még nem.