Marvel’s Avengers. Egy játék, ami megmutatta, hogy az emberek szerint ha készül egy film egy képregényből, akkor onnantól a képregényeket el lehet égetni a francba, attól kezdve már csak úgy nézhetnek ki a karakterek, ahogy a moziban. Nyilvánvalóan jogi és pénzügyi akadálya is volt annak, hogy a Marvel’s Avengersben nem a film arcai kerülnek elő digitálisan érzelemmentes változatban, hanem teljesen mások, de őszintén szólva szerintem ezt ennél elegánsabban megoldani nem lehetett volna. Robert Downey Jr. például aligha tért volna vissza Vasemberhez, a többiek pedig nem biztos, hogy szívesen vállaltak volna egy ekkora melót, persze van az a pénz, csak valószínűleg nem a Crystal Dynamicsnál.

Úgyhogy itt a Bosszúállók-játék nem a filmes külsővel megáldott karakterekkel, és itt üzenném a hőbörgőknek, hogy ezek a szuperhősök ebben a formájukban sokkal jobban hasonlítanak a képregényes másukra, mint a moziban. Ebből a szempontból abszolút azoknak kedvez a játék, akik inkább füzetekben olvasták, mint a vásznon nézték a sztorikat, de elég jó fél óra, és azok is meggondolják magukat, akik hiányolják a moziból ismert színészek fizimiskáját. Aztán kb. 4 óra múlva meggondolják magukat megint. De ne szaladjunk ennyire előre.

A Marvel’s Avengers egy egészen ambiciózus vállalkozás, ugyanis úgy próbálja meg eladni magát, hogy igazából egy csak képregényben látott karakter köré építi a sztoriját. Van értelme, Kamala Khan ugyanis fontos karakter, Ms. Marvelként ugyan jóval később csatlakozott az univerzumhoz, mint a többiek (2013 augusztusán bukkant fel először), de jó adalék a régi bandához, azt viszont nem annyira érteni, hogy miért őt tolták az előtérbe, ha már Bosszúállók-játékról beszélünk.

Ms. Marvel ugyanis semmit sem mond a legtöbb embernek, aki az Avengerst csak a filmekből ismeri, és ők aztán igazán sokan vannak. Nem biztos, hogy megvennél egy játékot Bosszúállók címen, amiben a fő karakter egy viszonylag új Marvel-figura, aki jó ugyan, de kissé messze áll a régi bandától.

Ez a játék ugyanis olyan hullámzó színvonalat mutat, hogy olyat csak ritkán látni. A sztorijával nincsenek gondok, a karaktereit megfelelően kezeli, akadnak benne egészen elképesztő pillanatok is, mégis olyan érzése lesz az embernek pár óra után, hogy nem találták ki úgy igazán, mitől lesz ez az egész érdekes. Volt egy nagyon jó alapkoncepciójuk, amit elkezdtek kidolgozni szépen és érdekesen, volt egy jó sztorijuk is hozzá, ami elvitte volna az egészet a hátán, csak éppen közben arra nem gondoltak, hogy az egész egyáltalán nem lesz változatos, és bár szórakoztató attól azért még tud lenni, tulajdonképpen folyamatosan ugyanazt a küldetést hajtod végre, és még csak nem is extrémen más körülmények között.

A történet, ami egyébként valóban kidolgozott és egészen jó lett, Kamala Khant egy fiatal Bosszúállók-rajongóként dobja be a buliba, aki egy saját fan fiction megírásával indul egy versenyen az Avengers Dayen, találkozik is a hőseivel, de aztán robbanások történnek, amelyek tőrbe csalják a szuperhősöket, az anyahajójukat pedig fegyverként használva San Francisco lakosságának jó részét különleges képességekkel ruházzák fel az akaratuk ellenére. A Bosszúállókra fogják az egészet, kegyvesztettek lesznek, szét is szélednek, de Kamala érdekes nyomokra bukkan, amelyek bőven elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy lassan, de biztosan összeálljon a banda még egy bulira.

Azt már a trailerek lelőtték, hogy a főgonosz az AIM és George Tarleton, azaz inkább a belőle alakuló MODOK lesz, aki amúgy filmen elég hülyén mutatna, játékban viszont teljesen jó genya, bár tény, hogy különösebben nem nagyon lehet félni tőle, hiszen inkább a kisebb-nagyobb robotjai ellen kell majd harcolni a karakterekkel.

Ezek a karakterek egyébként baromi jól el vannak találva, mindenki pont úgy viselkedik a harctéren, ahogy azt elképzeled. Hulk behemót, lassú, de iszonyú pusztítást tud végezni, Vasember inkább a távoli harcban jó, Fekete Özvegy elképesztő gyors és veszélyes, Amerika Kapitány is, csak ő sokkal erősebb, Thor pedig akár a földön jár, akár a levegőben repül, a Mjölnirrel bármelyik rosszarcúnak egy pillanat alatt elrontja a napját. Ms. Marvel pedig nyúlik, mint a rétestészta, erős és fürge, mondhatni, teljesen jól kiegészíti a csapatot.

Minden hősnek három extra támadása van, amelyeket csak bizonyos időközönként lehet használni, két erősebb és egy „heroic”, azaz ultrabrutális(nak szánt) mozdulatsor, ami Vasembernél például a Hulkbuster cuccba bújást jelenti, Ms. Marvel ekkor óriásira nő, de Fekete Özvegynél és Amerika Kapitánynál például egyáltalán nem ennyire mindent vivő ez a „segítség”, viszont mindegy, mert bármilyen mozdulatokat is használsz, nem ez lesz az a játék, amivel nagyon meg fogsz izzadni.

Jó, nem azt mondom, hogy ordenáré módon lehet püfölni mindent, ami szembe jön, egyszerűen csak oda kell egy kicsit figyelni, de ha odafigyelsz, akkor maximum egy-egy bossharc izzaszthat meg, de az sem nagyon. A kb. 8-9 órás single player kampány nem sok (a mellékküldetésekkel együtt egyébként sokkal, de sokkal több), de lehetne elég, ha tele lenne ötlettel. De nincs. Ugyanazt kell tennünk jóformán minden pályán: el kell jutnunk A-ból B-be, hogy aztán kinyissunk ajtókat, megvédjünk területeket, leüssünk mindenkit, majd már mehetünk is a következő pályára, ahol valószínűleg ugyanezt kell művelnünk, csak mással. Akad egy-egy lopakodós rész is, de ezek is elég suták, bár tény, hogy legalább látványosak.

És pont ezért nem lehet haragudni erre a játékra. Mert lehet, hogy bénácska, és nincs kitalálva benne minden, ezért kb. a felétől unalmassá válik, de annyira jól néz ki, és annyira jó vele bunyózni, hogy az ember simán lenyeli a békát, és csak tolja, ameddig tart.

Grafikailag sincs ok a panaszra, a játék (főleg az első két órájában) bámulatosan gyönyörű, minden törik, szilánkokkal, törmelékekkel van borítva a föld, és tisztán látszik, hogy mindez nextgen konzolokon valami brutálisan néz majd ki. Csak éppen az a baj, hogy a játék vége felé kiderül, hogy tulajdonképpen nem is sikerült lefejleszteni rendesen a jelenlegi konzolgenerációra úgy, hogy jól is fusson. A Marvel’s Avengers a játék utolsó harmadában nálam sima PS4-en olyan framerate dropokat mutatott, amiket én még PS4-en nem láttam. Ezeket valószínűleg egy patch orvosolni fogja. Legalábbis csak remélni lehet.

Jóval nagyobb baj, hogy láthatóan abba nem gondolt bele a fejlesztő brigád, hogy a pályákat úgy kellett volna felépíteni, hogy ne ugorjon át rajtuk az ember. Simán megteheted, hogy átugrálsz vagy Vasemberrel átrepülsz az ellen feje felett egészen addig a pontig, ahol a nagy küzdelem vár rád. Nem vagy rákényszerítve a harcra, és ez valószínűleg nem tudatos tervezés eredménye, egyszerű átgondolatlanságé.

De akkor miért mondom mégis, hogy érdemes végigtolni egyszer ezt a játékot? Azért, mert a karakterek és a sztori elviszik simán a hátukon. Lehet, hogy monoton, de a harcok egyébként elég látványosak, bár tény, hogy nem feltétlenül nagyon izgalmasak is. Pár ponton tényleg nagyon emlékezetes tud lenni, és egyetlen pillanatra sem mondod majd, hogy fáj. Csak lehetne sokkal, de sokkal jobb. Lehetne jobban kitalált, játszhatnál többet az eredeti csapat tagjaival, a fejlődési rendszer pedig lehetne egy kicsit vaskosabb, mert olyan, mintha semmi súlya nem lenne.

Nem a Marvel’s Avengers az a játék, amire vártunk, de részeredményeket el tud érni, és mivel jönnek további karakterek és történetszálak a DLC-kkel, érdemes lesz még visszatérni hozzá. Több sebből vérzik, mégsem lehet haragudni rá. Nagyon. Mert ezek mégis azok a Bosszúállók, akiket szeretsz. És egye fene, szeretjük Ms. Marvelt is. A következő buliból viszont nyugodtan kimaradhat.