Ez a legjobb dolog, ami A Gyűrűk Ura-rajongókkal történhet. Sokakat A hobbit egyik része sem győzött meg igazán (eddig), de sebaj. Akadnak még olyan próbálkozások, amik úgy visznek minket vissza Középföldére, hogy az sokkal inkább a felnőtt közönséggel legyen kompatibilis. Ha úgy vesszük, a Shadow of Mordor A hobbit-trilógia ellentéte. Míg Jackson második filmjei megszólítják az alacsonyabb korosztályt is, a Monolith játéka már erősen 18+-os, egy olyan világba visz el, ahol a kegyetlenség mindennapos sport, amelyet mindenkinek űznie kell, különben nem éli túl.

Sztori + játékélmény

A két filmtrilógia közötti időben járunk. Talion, gondori versenyzőnk áll a történet középpontjában, aki egyből el is határolódik a gyermeki tartalomtól, amikor a Szauron szolgálatában álló Fekete Kéz feláldozza családját, hogy újra életre keltsen vele valakit. Ekkor azonban nem várt fordulat áll be, Celebrimbor, a tünde gyűrűkovács ugyanis megjelenik azért, hogy összefoghasson a másvilágról visszatért Talionnal bosszúállás céljából, már csak azért is, mert ketten mégiscsak jobban tudnak rendet tenni, mint egyedül. Bármikor választhatunk a két világ között, és mivel Celebrimbor nyílban erősebb, míg Talion karddal adja az ellen tudtára, hogy nem kedveli őket túlzottan, váltogatni fogunk sűrűn a két világ között. Már csak azért is, mert az open world-Mordor bizonyos részeit (értsd: a múltban még nem lerombolt épületeket) is meg kell majd mászni valahogy,

A Shadow of Mordor nem csinál nagy titkot abból, hogy az Assassin’s Creed-szériát, hogy is mondjam, veszi alapul, de hála istennek nem egyszerű nyúlásról van szó. Mert kölcsönözni nem bűn, ha tudjuk, mit akarunk kezdeni az alapanyaggal. A SoM úgy hozza az AC-ízeket, hogy bőven hozzá is ad a bérgyilkoskalandok játékélményéhez, vagy hogy pontosabb legyek, kicsit megtekeri az eredeti képletet, és ez bizony a játék legnagyobb előnyévé válik.

Harcrendszer

Mordori kalandjaink ugyanis nem egyszerű hack’n’slash-rendszerben történnek. Itt is lopakodunk, mászunk, kapaszkodunk, térképet jeleníttetünk meg, de azt a Monolith is tudta, hogy egy szimpla AC-klón nem viszi el a balhét. Itt van nekünk a Nemesis-rendszer, ami úgy feldobja a játékmenetet, mint semmi más ezen a világon. Mert neki köszönhetően személyessé válik a küzdelem. Mondom, miről van szó: az őshonosok kemény hierarchiában élnek, a csapatdinamika azonban folyamatosan változik, és az, hogy hogyan változik, rajtunk is múlik.

Mert mi van, ha az egyik alacsonyabb rangú harcos is legyőz minket? Akkor ugrik egyet felfelé a ranglétrán, a helyét pedig átveszi valaki más. Mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei, ezek az infók azonban nem egyből hullnak az ölünkbe, meg kell szereznünk őket az adott helyszínen, ami néha nagy nehézségek árán fog csak sikerülni, de ez a probléma a későbbiekben saját skilljeink és fegyvereink fejlesztésével persze úgy elszáll, mint egy román egynyári diszkósláger.

Persze megoldhatunk mindent izomból is, ha elsajátítjuk a kombókat, egy ideig nem okoz majd problémát mindenki módszeres legyilkolása, de később már túlságosan erős orkseregek ügyébe fogunk erőből beavatkozni, és az nem túlságosan lesz nekünk jó az egészségünk szempontjából. Na nem mintha nem teremnénk újra a helyszínen azonnal, de akkor is idegesítő, amikor a minket legyőző ork a mi legyilkolásunkkal kerül magasabb pozíciókba. A hierarchia-rendszer feltérképezése is a mi feladatunk lesz, de ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre világosabb számunkra, ki milyen helyet foglal el a szó szerinti harci sakktáblán.

Grafika + zene

Az erősen módosított LithTech Jupiter EX-motor csodálatosan jeleníti meg Mordort, a hatalmas, meglovagolható szörnyeket, az orkokat, a lepusztult és az élő vidéket is, csodálatosan részletgazdag és élethű a megvalósítás, ez PC-n persze erős vasat is tesz szükségszerűvé, ha ki szeretnénk maxolni a grafikát. Mi PS4-en teszteltük ezt a mordori csodát, az ott látott grafikai szépségekkel pedig maradéktalanul elégedettek voltunk.

Mint ahogy a zenékkel is, amelyeket Nathan Grigg és Garry Schyman szerzett, és simán megállnák a helyüket bármilyen hollywoodi szuperprodukció soundtrackjeként. Az átvezető videók természetesen egyébként is a szimplán pazarok, gyönyörűek, hangulatosak, ezekhez pedig olyan szinkron társul, hogy nehéz nem arra gondolni, hogy a tökéletességre törekedtek, amikor összekalapálták ezt a játékot.

Összegzés

A Middle-earth: Shadow of Mordor szinte tökéletes. Nem csak hogy a legjobb A Gyűrűk Ura-játék valaha, de még az idei mezőnyből is kiemelkedik, ebben pedig nagy szerepe van a Nemesis-rendszernek, amitől egyfajta személyes bosszúálló-üzemmódba kapcsolunk át. Nem könnyű, ellenben nehéz, ismert Lord of the Rings-arcokat is előhúz a tarsolyából és még a sztori is remekül összerakott.

Olyan felnőtt, vér- és erőszaktűrő játékosoknak ajánlott, akik imádják az Assassin’s Creed-epizódokat, de még több RPG-elemet is el tudtak volna benne képzelni. Az sem feltétlenül hátrány, ha a játékos szereti A Gyűrűk Ura-univerzumot. Ha mindkét feltétel adott, akkor nem fogod tudni letenni a Shadow of Mordor-t. Minket nagyon behúzott, és áldásunkat adjuk azokra az évösszegző listákra, amelyeknek az élén szerepel majd ez a cím. Megérdemli.