Ha valakiről, hát Mike Tysonról érdemes filmet forgatni. Minden idők legfiatalabb profi világbajnoka előtt pályája csúcsán senki nem tudott talpon maradni, a bombasztikus sportolói karrier mögött azonban egy elveszett ember ásta egyre mélyebbre a gödröt maga alatt, míg be nem következett a törvényszerű bukás, majd a kétes sikerű visszatérés. Tyson tehát kiváló alapanyag, de változatos pályája azért nem kevés buktatót tartogat azon alkotók számára, akik nagyjátékfilmes eszközökkel mutatnák be az embert. Mivel a bajnokot szexuális erőszak miatt annak idején bebörtönözték, manapság különösen könnyű a didaktikusság csapdájába esni vagy amiatt kapni kritikákat, hogy az alkotás esetleg elbagatellizálja a főhős cselekedeteit.

A Mike vállalása nem kicsi: Tyson egész életét elmeséli, a fontosabb mozzanatokra koncentrálva, annyira közel merészkedve hőséhez, amennyire csak lehetséges. Láthatjuk az iskolatársai által terrorizált kisfiút, az utcagyereket, a javítóintézetből javítóintézetbe hurcolt fiatalkorú bűnözőt, majd a tehetség kibontakozását, a csúcsra vezető utat, végül a széria utolsó része nyugvóponton teszi le a történet fonalát, melyet napjainkban maga a visszavonult bajnok visz tovább.

Csak egyetlen epizódban lépünk hátra egy nagyobbat; a fentebb is említett erőszakról szóló epizód hőse és címszereplője a fiatal lány, akinek sérelmére a cselekményt a bajnok elkövette. Példás alkotói döntés volt erre a momentumra fókuszt váltani, az pedig még ennél is üdvözlendőbb, hogy az epizód annak ellenére sem rágja a nézők szájába a tanulságot vagy dobálja meg sárral Tysont, hogy mára már mindenki tudhatja, mi történt. A morális ítélkezés nem a képernyőn történik, ezt a Mike meghagyja a nézőjének, és ez egészen frissítő egy olyan korban, amikor a hasonló témákat sokkal direktebben szokás feldolgozni.

A széria bő félórás epizódokból áll, és ez nem azért van így, mert kevés lenne a megfilmesítendő alapanyag. Az alkotás elképesztően pörgős, üresjáratok gyakorlatilag nincsenek, mindezt a sietség érzete nélkül sikerült megoldani, vagyis ha arra van szükség, a tempó hajlandó belassulni, hogy új színekkel gazdagítsa a sztori karaktereit. Tyson nemcsak főhős, de narrátor is, sőt, olykor a negyedik falat lerombolva az események sűrűjéből is képes kiszólni a nézőnek, amivel néhol egészen megdöbbentő hatást is képes elérni. Az erőszak után, amikor a megtámadott fiatal lány sírva menekül el a szobából, a kamera egy pillanatra megáll az ágy végében álló Tyson arcán, aki belenéz a néző szemébe és megkérdezi: „Most akkor már nem szeretsz?”

A címszerepre kiválogatott színészek közül a már felnőtt Tyson megformálására kiválasztott Trevante Rhodest kell kiemelni, aki zseniálisan hozza a figurát. Emberünk fizikumát tekintve is tökéletes a szerepre és játékában is remekül visszaadja a bajnok agresszióját, fenyegető megjelenését és a felszín alatti sérülékenységet, bizonytalanságot, kétségbeesett szeretetéhséget. A forgatókönyv nemcsak a sportfilmek eszköztárából építkezik, de kapunk bőven drámai, vígjátéki, akció- vagy épp börtönfilmes elemeket is, ezen stílusjegyeket ráadásul kiváló érzékkel variálják az alkotók.

Azt azért muszáj leszögezni, hogy a Mike ezekkel együtt sem megy túl mélyre, de amit megmutat, azt lehengerlő magabiztossággal és elképesztően szórakoztató formában teszi. A Disney+-on már teljes egészében, akár magyar szinkronnal is elérhető sorozat arra termett, hogy az ember egy szuszra tolja le. Eteti magát, mondhatnánk, ráadásul kellemetlen teltségérzet nélkül, jóllakottan és elégedetten fogsz felállni előle.