Rubinstein egészen a kamaszkorától a börtönig kíséri végig a kilencvenes évek emblematikus magyar figurájának, a Viszkisnek történetét. Lenyűgöző precizitással mutatja be az egyes rablásokat, Attila motivációit és gondolatait. Másrészt viszont több is ez egy bankrabló történeténél. Miután a börtönből történő szökés leírásával megadja a ritmust, jön egy gyorstalpaló Magyarország történetéből, majd a történelmi áttekintő a nyolcvanas évek végére, tehát Ambrus átszökésére, majd a rendszerváltás idejére besűrűsödik, és amolyan kontextusként egy korrajzot kapunk a kilencvenes évekről.

Ez végighúzódik a könyv egészén, és Viszkis jelenségének okozataként jelenik meg a rosszul felszerelt, tehetetlen rendőrségtől kezdve a korrupt politikusokon át a vadkapitalizmust felkészületlenül megkapó társadalomig minden körülmény. Ezek pedig Rubinstein állítása szerint szükségesek voltak ahhoz, hogy az OTP-k kifosztásán keresztül a látszólag az állammal packázó Viszkis néphőssé válhasson.

Azt azért meg kell jegyezni, hogy néha az összefüggéseket túltolja a szerző. Az ‘56-os utalások például konkrétan kellemetlenek még akkor is, ha valóban 1956 után a Viszkis miatt zárták le is le először Budapestet, illetve ugyanott volt hűvösön, mint Nagy Imre. Ennyi erővel én is vízszintesen alszok, mint egy focipálya, és becsukott szemmel, mint Messi.

Amikor Rubinstein könyve megjelent először, akkor Magyarország épp az Európai Unióhoz csatlakozott, még Gyurcsány nevét épp hogy csak ízlelgettük, odébb volt a világválság és a devizahitelesek kálváriája is. Mára azonban sokkal rosszabb lett a rendszerváltás és az EU megítélése, már senki sem gondolja azt, hogy belátható időn belül egy szinten lehetünk a nyugati országokkal.

A másból nézve sokkal erősebb könyv tud lenni A Viszkis, mint az előző verzió megjelenésekor, főleg, hogy az akkori fordítás állítólag elég ergya volt. (Noha az olyan mondatoktól most is felállt a szőr a hátamon, mint hogy “Dobostorta pompás illata reszketett a levegőben, mint valami zseniális ötlet”) Ennek köszönhetően igazából nem is az a könyvnek legerősebb hívószava, hogy lám, így lát minket egy jónevű amerikai bűnügyi újságíró, hanem hogy mennyire erősen ütnek vissza 2017-ben Rubinstein által 13 éve papírra vetett sorok.

A párhuzamok pedig, például az, hogy ki áll a jelenkor társadalmi tudatában a Viszkis egykori helyén, messze vezethetnek.