A Netflix nagyon jól tette, hogy moziban is bemutatta Alfonso Cuarón legújabb filmjét, a Romát – ami nem Olaszország fővárosától, hanem Mexikóváros egyik kerületétől kölcsönözte a címét – hiszen így az alkotás több filmfesztivál programjába is bekerülhetett, arról nem is beszélve, hogy valami egészen elképesztő látvány lehetett nagy vásznon. Sajnos hozzánk ilyen módon nem jutott el, de a streamszolgáltató kínálatában már elérhető, mi pedig kötelességünknek érezzük, hogy felhívjuk rá a figyelmed.

A Roma egy jómódú mexikói családról szól. Apa orvos, aki éppen elhagyni készül csinos feleségét és négy közös gyermeküket. Velük él még a feleség édesanyja és két cseléd. Az egyik szolgálólány, a csendes és végtelenül jószívű Cleo szemén keresztül láthatjuk az eseményeket, a házasság széthullását, majd az újrakezdést.

Ez a film Cuarón gyermekkora. Nemcsak rendezőként, de forgatókönyvíróként, producerként, operatőrként és vágóként is jegyzi a filmet. Amatőr színészekkel forgatott, akik sokszor csak a jelenet felvétele előtt tudták meg, mit kell eljátszaniuk, a család otthonául szolgáló lakást pedig a saját szülői házából származó bútorokkal rendezte be.

Ennek köszönhetően a Roma az egyik legintimebb, legszemélyesebb alkotás, amit az utóbbi években láthattunk. Még a fekete-fehér megvalósítás is ezt a célt szolgálja, Cuarón szerint ugyanis, amikor az ember visszaemlékszik a régi időkre, azokat a fejében nem színesnek, hanem fakónak, színtelennek látja.

A film tele van könnyen dekódolható szimbólumokkal. Amikor az apa hazatér, a gyermekek rajongva várják, hogy beálljon hatalmas autójával az udvarba. Kimunkált képeken láthatjuk a férfi kormányon pihenő kezeit, benne egy füstölgő cigarettával, az akkurátus odafigyelést, mellyel előre-hátra igazgatja a megbecsült járművet, hogy sebészi pontossággal parkoljon le a bejárati ajtó mellett. A gyermek szemében az apa egyfajta hős, apró, csodálatra méltó mozzanatok összessége, akinek szeretete az anyai szeretet abszolútumával szemben bonyolult és megfejthetetlen. Apa szeme fénye, a gyönyörű autó aztán a házassággal együtt lesz egyre lelakottabb, míg anya újat nem vesz helyette.

Cuarón közben nem fél idézni korábbi munkáiból sem. Az egyik jelenetben a szereplők a moziban a Gravitáció kvázi elődjét nézik, a tengerparti nyaraló mintha az Anyádat is című filmből lépett volna elő, egy másik, hihetetlenül feszült jelenet pedig egyértelműen Az ember gyermeke című alkotást idézi. A rendező védjegyét, a hosszú, akciódús beállításokat is bátran alkalmazza. Ezek általában a film legizgalmasabb momentumai, melyek egészen biztosan a fotel szélére terelgetik a nézőt. A film vizuálisan lehengerlő, káprázatos fekete-fehér képekkel operál. Némely beállítás önmagában is műalkotás, olyannyira, hogy az ember legszívesebben fotóalbumba rendezné őket.

A Roma nemcsak a gyermekkor, de a magára hagyott nők filmje is egyben. A feleséget és a teherbe ejtett Cleót is elhagyják. Mindketten méltósággal, szelíden viselik az árulást, kötelességeiknek ugyanis olyankor is eleget kell tenniük, ha kiszaladni látszik lábaik alól a talaj. A család a bajban összezár, és az emberek egymásba kapaszkodnak. Cuarón rajongva szereti filmjének karaktereit és e szeretet hatása alól a néző sem képes kivonni magát.

A tempó a mozgalmasabb jelenetektől eltekintve bőven hagy időt, hogy magunkba szívjuk a látványt és megfejtsük az apró részleteket. A magasban szálló repülőgép az egyik visszatérő motívum, ami azt hangsúlyozza, hogy az apró, látszólag jelentéktelen, földhözragadt dolgoktól függetlenül is zajlik az élet, de odafentről nem mindig látszik a lényeg.

Ez a végtelenül emberi, a nehézségek ellenére is optimista hangnem teszi Cuarón alkotását az év legszebb, legmeghatóbb filmjévé.