Bill Murray és egy fiatalabb lány. Egymásra vannak utalva. Egy olyan környezetben, ami mindkettőjük számára egyszerre kétségbeejtő és izgalmas. A rendező Sofia Coppola. Nem, ez nem az Elveszett jelentés, hanem egy olyan film, ami megmutat egy hasonló alaphelyzetből érkező teljesen más szituációt ugyanazzal a rendezővel és ugyanazzal a főszereplővel. Mármint az egyikkel.

Az On the Rocks főhősnője egy kétgyermekes anyuka, Laura (Rashida Jones), aki egyébként írónőként dolgozna, ha nem őrölte volna fel teljesen a családos élete. Férje, Dean (Marlon Wayans) állandóan üzleti úton van, ő viszi előre a család dolgait, elkerülhetetlen volt, hogy kiégjen, és ne tudjon többé írni. Egy napon azonban gyanús lesz neki, hogy férje megcsalja a kolléganőjével, Laura pedig nem tudja, hogy mit tegyen. De semmi baj, hiszen ekkor érkezik haza külföldről bohém playboy apja, Felix (Bill Murray), akinek mindenre van megoldása és egy ismerőse, aki segíteni tud. Ezért nyakukba veszik a várost. Meg egy kicsit a világot is.

És ennyi. Az On the Rocks bő 90 perce alatt semmi más nem történik, mint hogy Laurát ide-oda rángatja hurrikánszerű apja, aki egyre meredekebb ötleteket talál ki arra, hogyan leplezzék le a férjet. Laura pedig belefáradva életébe megy az apja után, aki rettentően szórakoztató fazon, számára nincs lehetetlen, minden nőt levesz a lábáról, és iszonyúan laza. Igen, ő maga Bill Murray, és Bill Murray nagyon élvezi ezt.

Nagyon régóta nem volt már ennyire jó filmben, árad belőle a lazaság, nem csak megmutatja magát a kamerák előtt, hanem tényleg él a karakterében, ami mondjuk nem esik messze a saját személyiségétől, de ha ez kell, hogy több nagyon jó Murray-alakítást lássunk, akkor tessék neki több olyan szerepet adni, amiben magát kell adnia.

Rashida Jonesra már jóval nehezebb szerep hárul, de van annyira rutinos színésznő, hogy érdekesen tudja hozni a megfásult anyukát, aki non-stop tipródik, ő és Murray együtt tökéletes párost alkotnak. Gyakorlatilag ők ketten viszik a hátukon a filmet, és már szinte várod, hogy a napi családos rutinba mikor csapódik bele Felix, hogy megint együtt legyenek, és beszélgessenek. És nem is kell, hogy megváltsák a világot. Dumáljanak, legyenek együtt, mi meg nézhessük, ahogy Felix már megint kivágja magát egy extrém helyzetből.

Az On the Rocks nem egy harsány vígjáték, de Bill Murray okoz azért jópár röhögős pillanatot, egy-két jelenetre tényleg sokáig emlékezni is fogsz miatta, de a film egészére már nem valószínű. Nincs ugyanis nagy katarzis a végén, hiába halad egy egyértelmű irányba a sztori, az egyre fokozódó érzelmekre egyszer csak rácsapják az ajtót, és a sztori gyors lezárása után már jön is a stáblista. Pedig ha valamihez, hát egy ilyen történethez nem ártott volna egy igazán emlékezetes befejezés, de hát az élet sem arról híres, hogy minden pillanatban olyan elképesztően nagyívű és teátrális lenne.

Márpedig amit látsz, az az élet, amibe belenyúlnak az összeesküvés-elméletek, és ha így nézed, akkor máris érdekesebb az egész. Már csak azért, mert ha jobban belegondolsz, a sztori tulajdonképpen arról szól, hogy mennyire hagyja magát az ember felültetni az összeesküvéseknek, ha valaki olyan merít minket bele, akit szeretünk. Mennyire tudunk a saját hülyeségünkbe belemerülni ahelyett, hogy egyértelműek lennénk, és lépnénk már az első pillanatban?

Arról már nem is beszélve, hogy az On the Rocks szerint az igazságnak is mindig két oldala van, és hagyjuk, hogy az egyik legyűrjön minket, akkor lehet, hogy pórul járunk. Mindenesetre nem ítéli el Felixet és Laurát sem, mindenkit nagyon szeret, pont ettől lesz az egész rettentően kedves. Az On the Rocks kifejezetten aranyos film, egy hajszál választotta el attól, hogy klasszikussá is váljon. Bill Murray miatt viszont még az is lehet, hogy többször is nekiugrunk.

Az On the Rocks az Apple TV+-on nézhető, akár magyar felirattal is.