Pedig akkoriban azt hittük, egy autóval nem történhet nagyobb szerencse, mint hogy Xzibit elviszi a Pimp My Ride-ba.
Na jó, de csak azért gondoltuk ezt, mert tizen-, huszonévesen még elhittük, hogy az autótuning csúcsa, ha a kocsikat televerik képernyőkkel, hangszórókkal meg PlayStation 3-mal. Xzibiték pontosan ezt tették az MTV egyik legkedveltebb showjában, a varázslat pedig működött.
A pofonegyszerű recept
A Pimp My Ride epizódjaiban Xzibit – aki egyébként főállásban rapper, vagyis ultramenő – felkeresett az otthonában egy gyanútlan delikvenst, aki örömében összehugyozta magát az ajtóban, amikor meglátta emberünket. Szipogva átadott egy slusszkulcsot, melyről minden esetben kiderült, hogy egy igazi rozsdaboglyához tartozik. De komolyan, olyan gusztustalan verdák kerültek be a show-ba, hogy az emberben még az is felmerült, direkt a roncstelepről szedik össze ezeket.
Szóval adott volt egy orgazmuson frissen átesett tulaj meg egy fostalicska, amibe Xzibitet bizonyára csak azután engedte beülni a stáb, hogy felmutatott egy tetanusz oltási igazolást. Ha mindez megvolt, a verdát elvitték a West Coast Customs nevű tuningstúdióba, ahol eszméletlenül felpimpelték, értsd, ahogy korábban írtuk, televerték képernyőkkel, hangszórókkal meg PlayStation 3-mal, mindezt néhány nap alatt.
Aztán jöhetett a harmadik, immár utolsó felvonás, amikor is az autót visszaadták a tulajnak, aki az átvételkor ismét rohamot kapott, de amúgy emberesen.
Szóval ez volt a forgatókönyv röviden, amit egy egész generációnyi autó- és valóságshow-kedvelő evett meg tokkal-vonóval. Nos, most a Jalopnik összeszedett néhány tényt, melyekkel sikeresen porig rombolták a fentebb részletezett illúziót.
A Pimp My Ride ugyanis minden volt, csak nem lottóötös a szerencsés autótulajdonosok számára.
Motortuning? Azmiaz?
Hiába öntöttek dollárezreket egy-egy verdába, a leglényegesebb dolgokhoz igazából hozzá sem nyúltak. Ahogy a show egyik autótulaja fogalmazott: visszakapott egy szépen lefestett rakás szart. Mert az igaz, hogy egy menő karosszérialakatos eltüntette a rozsdát és a rohadást, majd egy profi fényező telepingálta a kasztnit lángokkal, koponyákkal és/vagy színváltó fényezéssel, aztán egy harmadik ürge bru-hu-hu-tális felniket és abroncsokat dobott a gép alá, de mindeközben senki nem nézte meg, hogy működik-e a fék és hogy a váltó miért nem veszi a kettest.
Okés, mondhatni a tuning nem is erről szól, de mégiscsak az volt a show ígérete, hogy szerencsétlen embereknek csodahintóvá alakítják a húsz, harminc éves autóikat. A felszínen ez is történt. A visszaadott kocsik tényleg úgy néztek ki, mintha egy olyan ember furikázna velük, akinek nincsenek anyagi problémái (sem túl sok ízlése), de a motorháztető alatt a gépek ugyanazok a széthajtott szerencsétlenségek voltak, mint előtte.
Egy hét? Mondom, egy év!
A szerkesztők a széria egy-egy évadára valóban felhasználták a rendelkezésre álló forgatási időt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy csak a képrenyőn nézett ki úgy, mintha a tulajok egy hét után visszakapták volna a leadott verdákat. Ehhez képest a valóságban olyan is előfordult, hogy az érintettek hat vagy hét hónapig nem kapták vissza az autóikat. Persze, ebben nem volt semmi jogellenes, hiszen ha a West Coast Customs hótingyen repül rá a verdádra, akkor leszel szíves olyannyira hálás lenni, hogy kérdés nélkül aláírod az orrod alá dugott nyilatkozatot.
Az MTV javára legyen mondva, hogy elhúzódó pimpelés esetén adott a versenyzőknek 2000 dollárt autóbérlésre, amivel csak annyi volt a baj, hogy több érintett még nem volt elég idős ahhoz, hogy autót bérelhessen, ha pedig mégis, ez az összeg a legritkább esetben volt elég a kiadásokra. Azt is meg kell jegyezni, hogy ha valaki eltette a számlákat, az MTV megtérítette a költségeit, de erre a legjobb esetben is éveket kellett várnia az illetőnek.
Mindent is megrendeztek
Jó, ez nem lehet meglepetés azok számára, akik láttak már életükben valóságshow-t, de a Pimp My Ride még olyan dolgokat is felpimpelt, amihez egyébként teljesen szükségtelen lett volna hozzányúlni. Azt egyébként még meg is tudjuk érteni, hogy soha nem a nyertesekhez csengettek be. Minden esetben házat béreltek, és úgy ment oda Xzibit begyűjteni a slusszkulcsot, mintha az illető ott lakna. Ez a személyiségi jogok miatt akár még indokolt is lehetett, az azonban már komoly belenyúlás volt a valóságba a készítők részéről, hogy az eleve nem túl jó állapotban lévő verdákat külön leamortizálták és teleszemetelték a felvétel előtt.
Az egyik, láthatóan túlsúlyos versenyzőnek például teleszórták cukorkás zacskókkal a hátsó ülését. Erről ő maga számolt be a Redditen, azzal, hogy valóban van rajta egy kis felesleg, de már akkor túlzásnak tartotta, hogy ezzel tömik tele az autóját. A csapat aztán tuningként berakott neki egy vattacukorkészítő gépet a csomagtartóba, és neki ennek nagyon-nagyon örülnie kellett.
Örüjjémá'!!!
Mert igen, a nyertesek reakciója bizony minden esetben kamu volt. Ezt egyébként a lelke mélyén mindenki tudta, aki követte a sorozatot, hiszen ember nem örülhet úgy, ahogy ezek tették. A reakciókat egyébként többször is felvették, ha az illető nem ugrált elég magasra.
Az egyik érintett elmondta, hogy amikor átvette a kocsiját, sokadjára sem voltak megelégedve a teljesítményével, ezért a csapat egyik tagja a hóna alá vette, és ment vele egy kört a műhelyben. Konkrétan ezekkel a szavakkal biztatta arra, hogy faragjon egy kicsit az alakításán: Na figyi, elég sok melót tettünk bele ebbe, szóval elvárjuk, hogy egy kicsit kibaszottul legyél lelkesebb.
Barátságos, ugye? A Looper nevű YouTube-csatorna egyik videójában meg is mutatta, hogyan néz ki az őszinte öröm Pimp My Ride módra. Így:
Szóval a műsor csilli-villi színfalai mögött nem minden volt krómból, de azt is meg kell jegyezni, hogy a sorozatra néhány kivételtől eltekintve mégis úgy emlékeznek az érintettek, hogy alapvetően tök jó buli volt.
Felnőtt fejjel persze már nem ülnénk be egy olyan autóba, melynek csomagterében vattacukrot lehet pergetni, a hátsó ülések előtt pedig egy 45 colos lapostévé takarja a kilátást előre, de a kétezres években még simán tapsoltunk az ilyesminek.
Ez is érdekelhet: