Az evolúciós pszichológiától és a memetikától közelítettem meg a témát, kicsit távolról. A nőstények az állatoknál (is) eszközként használják a szexet arra, hogy a legjobb génállományú utóduk szülessen a legrátermettebb hímtől. A többi hím nem nagyon adja tovább a génjeit. A gén egy biológiai információhordozó, semmi más dolga nincs, mint jelen lenni és elterjedni a világban önmaga lemásolásával. Ezek a gének versengenek egymással.

Például egy kék és egy barna szemért felelős génszekvencia közül az lesz jelen az utódban, amelyik domináns (a barna). Az evolúció ezen anyagok másolódásának és mutációjának folyamata. Régóta tudjuk, hogy az evolúció nem egy élőlény, hanem a gének érdekében működik. A gén terjedése érdekében akár az azt hordozó élőlényt is képes feláldozni, lásd a hímek rivalizációs harcai vagy a pisztrángok szaporodási szokásai.

Mérő László szerint az a felfedezés, hogy az életet (élőlény) élettelen dolgok (gén) csoportosulása és folyamatos változása adja, azért fontos, mert nem csak a biológiára igaz, hanem gyakorlatilag minden másra is. Ami a biológiában a gén, az a gondolkozásban a mém.

Blackmore szerint a mém egy információs egység, amely ugyanúgy másolódni szeretne, mint a gén. Tehát kiterjeszti az önmagukat másoló információs egység fogalmát a génről a mémre. A gén egy mém, vagyis egy olyan információegység, amely a legkisebb változással szeretné magát lemásolni minél többször. A mém lehet egy gondolat, mondat, kép, dal, vicc, de akár viselkedési szokás vagy akár komplett stílus is. Lassan terjedő és sokáig fennmaradó mém a hagyomány, a gyors lefolyású mémhullám a divat. Összességében bármit mémnek lehet tekinteni, amit utánzással lehet másolni.

Az állatok majdnem minden viselkedése a génállomány sikeres örökítését szolgálja. Az emberi fajnál a génörökítés már nem központi feladat, hanem inkább alapszolgáltatás, és miután az ember amúgy is egy szellemi önkifejező lény, a gén mellett egyre nagyobb szerephez jut a szellemi ember életében a mém.

Windows-felhasználók kedvéért: az állatoknál az a lényeg, hogy egy hímnek minél több utódja legyen, ezzel terjesztve a saját génállományát. Az embereknél legalább olyan fontos, hogy ne csak a géneket, hanem a mémeket is terjesszék. Amikor beszélgetsz: mémeket cserélsz, amikor tanulsz, blogolsz, cikket írsz, lájkolsz, egy bizonyos stílusban öltözködsz, tehát szinte bármit csinálsz, aminek köze van a kultúrához vagy a gondolkodáshoz, akkor mémeket szelektálsz, fogadsz el és terjesztesz.

Tehát amikor egy szórakozóhelyen egy halom fiatal táncol Psyra oly módon, mint a klipben a koreai fiatalember, akkor ki lehet jelenteni, hogy a Gangnam-mém sikeresen elterjedt.

Dawkins Önző gén című könyve azonban felhívja a figyelmet a gének legfontosabb tulajdonságára.  A mémek is pont annyira önzőek, mint a gének. Ez azt jelenti, hogy a mémeket is pusztán a terjedésük élteti. Tehát nem csak a júzereket akarják szórakoztatni, hanem főleg terjedni akarnak. A szórakoztatás csak egy olyan szívesség, amit a terjesztésért cserébe kapsz.

Nézzük egy példát a mémek terjedésére és a cserébe adott előnyökre, amit Dawkins említ a könyvében. A baseballsapka óriási kulturális mém. Nem mindegy, merre fordítod, mert harminc fokonkénti elforgatással más információt közölsz magadról. Ha hátra, akkor deszkás vagy, ha előre, akkor postás vagy, ha oldalra, akkor rapper vagy, ha előre-oldalra, akkor Fluor Tomi vagy. Az emberiség szempontjából teljesen hasztalan viselkedés, az egyén számára önkifejezés, de ha a mém szempontjából nézzük, akkor a két különböző viselet, két mém harca.

Akkor most én irányítom a mémjeimet, vagy azok engem? Kicsit megijedtünk, de eddig nincs semmi baj. Kikerültünk a világegyetem középpontjáról, a gén/mém pedig a helyünkre lépett. A probléma akkor kezdődik, amikor kiderül, hogy nem mindig az a mém terjed a legjobban, amely az emberiség szempontjából a legjobb, hanem az, amely a mémek szempontjából valahogy kiemelkedő. Csak egy példa: a buddhizmus nagyjából építő jellegű mémrendszer, hiszen a szeretetre és az elfogadásra buzdít. A Gangnam style arra buzdít, hogy táncolj úgy, mint egy idióta, viszont lazán lenyomta a maga több mint egymilliárd júzerével a buddhistákat (500 millió), a protestánsokat (800 millió) és a hindukat is (841 millió).

A Gangnam style-klip egy tudományos alapra épülő, fókuszcsoportokkal tesztelt, pszichológiai trükkökkel tudatosan meghegesztett alkotás. Érzelmi manipulációt és tudatalatti ingereket használ, mellesleg zseniálisan. Én csak azt sajnálom, hogy ezeket a dolgokat nem építő jellegű mémekhez használjuk.

Mik a sikeres mémterjesztés eszközei? Jelen esetben egy fülbemászó populáris dallam, egy sztereotipikus ázsiai, aki hülyét csinál magából. Egy mém mindig sikeresebben terjed csoportosan, ugyanúgy, mint a gén. A klip tele van sztereotíp mémmel, ami ugye mindig vicces. Coker szerint a videó egy pulzáló érzelmi hullámvasút, hiszen rövid vágásokkal cserélődnek a groteszk, megindító és vicces jelenetek.

A nyolcvanas évek óta tudják a filmkészítők, hogy a gyors vágókép úgy hat a nézőre, hogy sokkolja a frontális lebenyét, mert túl sok információt kell feldolgoznia. A száj kinyílik, a pupilla tágul. Az információ akadály nélkül vésődik a koponyába. Ezt még fokozza azzal a hatással, amit a horrorfilmesek használnak: érzelmi diszkomfort, öröm, érzelmi diszkomfort, öröm ciklicitás. Ezek mellett persze még millió más tényező is lehet a magyarázat. Látni akartam, mit tud az a videó, amelynek ekkora látogatottsága van; sokan láthatták ezt az egyentáncot egy szórakozóhelyen és nehogy a csoportperemre kerüljenek, felzárkóztak.

A kultúra akkor gyakorlatilag csak a mémfertőzés mintázata? Döntsd el, de előbb nézzük meg, hogy az általam leírt mémek milyen mémekkel ütköznek vagy hasonulnak a fejedben. Nem értesz egyet? Én sem mindennel, de gondolkodjunk róla, és csiszoljuk tovább! Kommenteld a mémed!

(A szerző pszichológus.)

Tovább:
Friss Player-cikkek
Kocsmatúrák itthon és külföldön
Linda után bárki visszajöhet?