- Az hogyan lehet, hogy ha bármelyik volt kollégáddal találkozom, akkor kifejezetten kedves emberként emlegetnek téged, miközben az eddigi munkásságod során nem ez derült ki rólad? Két éned van?

- Nincs két énem. Az, aki a magánéletben vagyok, akiről a kollégáim referálnak, az én vagyok, a magánember. Akit a tévében látnak, az egy zsűri. Munkaköröm van, pénzt kapok azért, hogy mondjam el a véleményem. Hétköznapi helyzetekben ugyan miért kéne rátukmálnom a környezetemre? Sokszor megtartom magamnak. A zsűriben azonban ezt nem tehetem, nem lehetek tekintettel arra, hogy az előadó ott van, és hallja, amit mondok, csak maximum nagyobb a felelősségem. Persze az igazság, és nem a versenyző rossz ízlése iránt. Minden fellépő megérdemli az őszinte véleményt.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy a zsűriséged egyfajta szerep?

- Saját funkciója van, és ez nem azt jelenti, hogy szerepet játszom. Puzsér Róbert civil emberként természetesen elfogult a barátaival, sörözés közben megy a jópofáskodás, meg a haverkodás, de meggyőződésem szerint a médiában ugyanez már nem működhet, mert az közérdekű, közfigyelemre számot tartó nyilvánosság.

- Mostanában egyik interjút adod a másik után. Mennyire vagy megelégedve a magyar „médiamunkásokkal”?

- Jópár bántó inkorrektség mellett nagyobbrészt viszonylag normális hozzáállással találkozom. Ez azonban semmiképp sem jelent igényességet.

- Akkor másképp kérdezem. Mennyire igényes szerinted a magyar újságírás?

- Semennyire. Ez a helyzet abból fakad, hogy az emberek semmit sem várnak el a lapoktól, így aztán azok sem maguktól. Ebből így sosem lesz színvonal. Nem hogy nem kell törekedni rá, nem is szabad. Hulladékot gyártanak. Ha ilyen a hozzáállás, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy szemét lesz a termék. És az sem igaz, hogy az igényesség eladáscsökkentő tényező lenne. Ez csupán az igénytelenségnek a lustaság által diktált önigazoló ideológiája. A valódi érdekesség sosem generált még visszaesést az eladott példányszámban. Attól, hogy a hitvány banalitás jól eladja a lapot, az érdemi tartalom még nem lesz érdektelen. Sajnos az eladás és a színvonal, a példányszám és az érdekesség fogalmai végleg eltávolodtak egymástól.

- Mit jelent szerinted ma az „érdekes” szó?

- Az érdekes ma már nem érdekes, csak érdekességként van felkínálva. Nem lenne szabad, hogy ez így legyen. Ha a valódi érdekesség közérthetően van tálalva, az soha nem csökkenti az eladást. Csak hát itthon a minél rosszabb, annál jobb logikája működik, és főleg azért, mert ez megengedi a szellemi igénytelenséget, a lustaságot és a tróger hozzáállást, ami ennek az országnak hagyományosan a sajátja.

- Nem úgy hangzol, mintha szeretnéd az újságírókat...

- A legtöbb újságíróval kapcsolatban komolyan megkérdőjelezi az ember, hogy elvégezte-e a nyolc általánost. Azt tapasztalom, hogy az újságíró az értelmiség segédmunkása. Mint a melósok közt a sóder-lapát-talicska világa. Olyan melósról beszélek, akit nem engednek a tégla, vagy a malteros kanál közelébe sem.

- Téged viszont most nagyon is a tűz közelébe engedtek a Csillag Születik révén. Szerinted miért éppen most? Miért nem hívtak korábban a régebbi produkcióid, műsoraid kapcsán?

- Mindig is durván kereskedelmi-inkompatibilis tartalmakat hoztam létre. Ezen kívül sokszor keményen bíráltam a tömegmédia működését és színvonalát. Csakhogy a világ közös pénzneme sajnos a kereskedelmi mainstream. Nélküle az ember nem tudja elérni a nyilvánosság egy kritikus tömegét. Ha széles kommunikációs frontot akarok nyitni, nincs más út.

- Kíváncsi lennék arra, hogy te milyen karakternek látod magad kívülről. Szerinted Puzsér Róbert, mint zsűritag negatív vagy pozitív figura?

- Van bennem egy dilemma. Szoktam gondolkodni azon, hogy ha kívülről látnám ezt a csávót, mit gondolnék. Szeretném hinni, hogy azt érezném, végre valaki kimondja, amit mindig is gondoltam, vagy mondtam, csak a tévében még nem tette meg senki. De néha félek, hogy azt gondolnám, ez egy szadista szemétláda, aki szereti kínozni a szerencsétlen, kiszolgáltatott versenyzőket, és még élvezi is.

- Az őszinteség kínzás?

- Én nem lehetek tekintettel a fellépők érzéseire, pláne azért nem, mert ők maguktól jelentkeztek ebbe a műsorba, nekem pedig ez egy munka, zsűriznem kell, véleményt mondani és kész.

- De azt legalább az ország nagyobb része számára szórakoztatóan teszed...

- Van egy alpári logika abban, hogy szórakoztató program, ha én embereket lehordok, de szerintem a médiában való megjelenéssel kapcsolatban az az igazán jó hozzáállás, amikor valaki miközben igazat akar mondani, képes színvonalasan, kulturáltan, kvalifikáltan megvalósítani a saját jelenlétét, és közben még szórakoztatóvá is tud válni.

- Te szórakoztató embernek tartod magad?

- Én mindig is szórakoztató akartam lenni, akkor is, amikor politikai műsort csináltam, és akkor is, amikor filmkritikai műsort készítettem. Most sincs másként. Szórakoztató és informatív akarok lenni, és egyikből sem engedni a másik javára, ez pedig értelmiségihez méltó kihívás. Ezért békélek meg azzal, hogy a nézők élvezik, amikor tehetségtelen embereket lehordok. Olyan embereket, akik valami alja produkcióval lépnek fel az országos televízióban, és azt gondolják, hogy ez a nézőnek való. Kell oda minimum egy ember, aki azt mondja, hogy nem, mert ez szemétre való.

- Sokan tartják úgy, hogy itthon az emberek hatványozottan vevők az igénytelenségre.

- A producerek és szerkesztők nagyüzemben másolják a nyugati tömegszemetet egy sokkal színvonaltalanabb formában. Az amerikai konzumkultúra német közvetítéssel kerül be Magyarországra. Eleve futószalagon gyártott, rendkívül hitvány produkciókról van szó, amilyen például Britney Spears, Justin Bieber vagy a Hannah Montana nevű virtuális tinisztár. Mindez aztán Németországban, hamburgi producerek munkája nyomán még jóval gagyibb lesz, és ez kerül hozzánk, ahol még a német másolatoknál is sokkal ízléstelenebbé válik. De félek, hogy itt nem ér véget a zuhanás, lehet, hogy megy tovább Üzbegiszánba vagy Tadzsikisztánba.

- Látod a lehetőségét annak, hogy egy ilyen tehetségkutató nyertese széles körben befutott sztár legyen?

- Nem. Nincs már fogyasztóképes kereslet. Túl van telítve a piac. Sokkal nagyobb a sztárolás a produkciók kereskedelmi értékénél.

- Ha ennyire tudod, hogy mi az, ami nem kell, akkor tudod azt is, hogy mi igen? Egyáltalán eszedbe jutott már az, hogy te magad folyj bele a popkultúrába, és alkoss valami igazán ütőset?

- Dalszövegíráson gondolkodtam, de igazán még nem fogtam bele. Kicsit kedvetlen vagyok, mert nem nagyon látok jó példákat.

- Külföldön sem?

- De, csak ott is alterzenekarokként indultak azok, akik később feltörtek. Nem kötöttek elvtelen kompromisszumokat a pályájuk elején, és aztán futottak be, hanem elindultak egy úton, és szép lassan fölemelték magukhoz a közönségüket, ahelyett, hogy leértékelték volna magukat a közönség általuk feltételezett színvonalára. Ilyen például Björk vagy a Radiohead. Szerintem ez a helyes, ez a jó működésmód. Ők nem mentek le a kommerszbe soha, hanem kitermeltek maguknak egy igen jelentős közönséget ahhoz a színvonalhoz, ahol ők állnak.

 - Nem tervezel esetleg saját tévéműsort?

- Eddig nem kaptam sehonnan ajánlatot, de mondjuk közönség biztos lenne rá.

- Akkor inkább úgy kérdezem, hogy ha valóban kapnál egy saját tévéműsort, akkor mit kezdenél vele?

- Egy konfrontatív műsort készítenék, ami ledöntené azokat a bálványokat, amelyek agyagból vannak, de aranyporral hintették be őket. És amikor ledőlnének, akkor nem lehetne belőlük darabkákat letörni és szuvenír gyanánt hazavinni, mint '56-ban a Sztálin szoborból, mert azonnal széjjelporladnának és szanaszét vinné őket a szél. Megérett az idő egy ilyen műsorhoz.

Fotók: rtl.sajtoklub.tv/Bársony Bence

Olvastad már a Player összes interjúját?