A folytatásoknál ugye általában közhelyes kihívás, hogyan lehet még nagyobb, még hangosabb kivitelben szórakoztatni a nézőt: kábé ugyanazzal. Nos, a Disney-nek ezúttal sikerült szélessávú kihívások elé állítania bűbájos videójáték-főszereplőjét. És a nagydarab hősnek össze is jött a mutatvány. Ralph lezúzza a netet. Kritika.
A Rontó Ralph 2012-ben nagyjából azt hozta, amit kicsit el is vártunk tőle a cégen belüli mozgolódásoknak köszönhetően: egy olyan, elsősorban a videójátékos popkultúrára építő Pixar-filmet, ami nem a lámpás társaság égisze alatt készült. Kedves volt, tempós, s még intelligens is. A második részre mindez ismét igaz – de leginkább humorban erős. És persze találékonyságban.
A sztori frappáns: Ralph és barátainak munkahelyére, a retró-játékterembe megérkezik a jelen, vagyis az internet, de ők nem ijednek meg tőle, hanem kitörő pixeles örömmel fogadják. Kapóra is jön nekik, amikor a cuki autóversenyző Vanellope játékán tönkremegy a külső kormány, s mivel ez tulajdonképpen Ralph hibája, kis segítséggel önként jelentkezik a feladatra, hogy megismerkedjen a világhálóval, s egy titokzatos helyen, az eBayen megszerzi a hőn áhított alkatrészt. És persze legjobb barátját, a csilingelő hangú, ám annál vagányabb Vanellopét se hagyja otthon.
Ennyi lenne az alaphelyzet, s innentől az alkotóknak nem volt más dolguk, mint hogy átfordítsák az internet ezernyi jelenségét és szabályrendszerét vizuális és verbális geggé, s a karaktereket is úgy mozgassák ebben az univerzumban, hogy az a lehető legélvezetesebb szűk két órával ajándékozza meg a kicsit nagyobbakat – és az őket elkísérő felnőtteket. Utóbbiaknak egyébként most nagyobb is a feladata, hisz a Ralph lezúzza a netet ugyan maradéktalanul szellemesen értekezik felugró reklámokról, lájkokról, függőségről és múlandó népszerűségről, de elsősorban nem az internet veszélyeire koncentrál, hanem arra az üzenetre, hogy az igazi barát az, aki nem erőszakolja magát rá a számára fontos emberre, hanem bizony el is tudja engedni, ha úgy hozza a sors.
Ezért hát azzal együtt, hogy a sötét web, a vírusok, s az erőszakosabb játékok hangsúlyos bevonásával a film igyekszik őszinte lenni, egyfelől a gyerek befogadóknak azért is szüksége lehet a felnőttek segítségére, hogy igazi mélységet adhassanak a látottaknak – másrészt meg leginkább a finálé, ahol kissé meghökkentően pont a főszereplő jelenti a legnagyobb veszélyt, bizony félelmetes is lehet bizonyos életkor alatt.
De egyébként mindenképpen hasznos és maradandó néznivaló a Ralph lezúzza a netet: különösen a Disney-honlapokon játszódó jelenetek feledhetetlenek: Vanellope előzetesen is hangsúlyosan beharangozott találkozója a Disney hercegnőivel ott van az animációs történelem legviccesebb momentumai között. Nem túlzás azt állítani, hogy már ezekért a pillanatokért érdemes jegyet váltani. De a többi is megéri a pénzét!