Ha létezik laza rendező-forgatókönyvíró, hát Shane Black az. Neki köszönhetjük a Halálos fegyver 1-2 és Az utolsó cserkész forgatókönyvét, megrendezte a Durr, durr és csókot és a Vasember 3-at. Egytől egyig tökös filmek, és bár azt lehetett sejteni, hogy a The Nice Guys is egy tökös film lesz, arra nem számítottunk, hogy mekkora tököket növeszt ez a projekt.

Két magánnyomozó sztoriját viszi végig a Rendes fickók, közülük Jackson Healy (Crowe) egy fiatal lány, Amelia megbízásában megleckézteti a másikat, Holland Marchot (Gosling), aki feltűnően érdeklődni kezd a hölgy holléte felől, majd hirtelen kiderül, tulajdonképpen egy oldalon állnak, és közösen kezdenek el nyomozni az időközben szőrén-szálán eltűnt Amelia után. Hogy közben mi történik, azt még a megveszekedett úristen sem tudja kiszámítani előre, olyan őrült menet ugyanis a Rendes fickók, amit Shane Blacktől ugyan elvárnánk, de a mester most még magán is túltett egy picit.

A film ugyanis egyszerre kiszámíthatatlan, vicces, akciódús és kegyetlenül szórakoztató. Már-már kaotikus történések tömkelegén esünk át, mire eljön a stáblista, közben egy igazi ’70-es években játszódó buddy cop movie zajlik film noir elemekkel nyakon öntve, majd vígjátéki elemekkel bevonva. Furcsa elegy, de nagyon működik, erre is csak Shane Black képes, aki sokat vállalt ezzel a mozival, hiszen szinte bele van kódolva az anyagi bukás, annak ellenére, hogy nem sok szórakoztatóbb filmet fogunk látni már idén a moziban.

A színészi játékok egyszerűen fantasztikusak, Russell Crowe igazából nem izzad meg, magát alakítja, a dörmögve beszélő, lassú, megcsömörlött életű fazont, az igazi meglepetés nem ő, hanem Ryan Gosling, akiről kiderül, hogy átlagon felüli komikusi képességekkel van megáldva, ő lopja el a show-t a logikátlan, alkesz nyomozó karakterével. Crowe és Gosling között nagyon is működik a kémia, már az idejét sem tudjuk, mióta nem ténykedett ilyen jó páros a vásznon, működnek az egysorosaik, a tekinteteik, vagy akár a szimpla jelenlétük is, akár drámai, akár betegesen vicces jelenetekben kell játszaniuk. Ez a két fazon zseni, és Black is zseni, hogy összehozta őket.

A Rendes fickók forgatókönyve egy kisebb bravúr, szembe megy mindenféle jelenkori mozifogyasztási szokással, nem alkuszik meg egy pillanatra sem, a saját feje után megy, és ezt lehet a legjobban imádni benne. Kegyetlen tempóban sodor, néha komolyan meglep, de ami a legfontosabb, egyáltalán nem múlik el nyomtalanul. Arra mindenképpen jó, hogy többször is meg akard nézni, és nagyon várd Shane Black 2018-as Predátor-moziját, mert ennek az embernek minden forgatókönyve komoly tököket növeszt.  De ha nem lennének tökei, Münchennek hívnák őket. Ja, hogy ezt nem érted? Akkor tessék elmenni megnézni ezt a filmet.