1968. június 12-én mutatták be Roman Polanski legismertebb filmjét, a Rosemary gyermekét, ami nem csak a horror műfajának adott új mélységeket, hanem része lett egy fikciós téren túlmutató tragédiasorozatnak.
Az elmúlt ötven évben nem volt komolyan vehető horrorfilmes lista, de talán simán csak filmes se, amiről hiányzott volna a Rosemary gyermeke. És noha tényleg tökéletes alkotásról van szó, Roman Polanski életútjának ismeretében nézve egy olyan történetnek is része, ami magába foglalja a XX. század minden baját.
Nem gondoljuk, hogy a következő öt esemény direkt ok-okozati viszonyban lenne Polanski életrajzában, de az egészen biztos, hogy olyan drámai egybeesésekről van szó, hogy még egy ilyen szintű film kapcsán is bátran le tudjuk írni, hogy az élet a legnagyobb rendező.
A holokauszt
Az első bujkálás. Polanski Párizsban született és szülei csak négy éves korában döntöttek úgy, hogy visszaköltöznek Krakkóba. Itt érte a családot a második világháború. Az iskolásévei elején álló Polanski végignézte, ahogy apját koncentrációs táborba vitték a krakkói gettóból, ő túlélte, anyja viszont Auschwitzban halt meg. Polanskinak '43-ban sikerült megszöknie. A bujkálásának 2002-ben a Zongorista című filmmel állított emléket.
Rosemary gyermeke
Polanski úgy csinálta meg minden idők leghatásosabb horrorját a thriller és a pszichológiai dráma eszközeivel, hogy nem mutatott vért, sem direkte szörnyűségeket, természetesen a hirtelen ijesztgetést is kihagyta az eszköztárból.
Egy rossz munkákkal pepecselő színész és felesége új lakásba költöznek. Bár szívélyesen fogadják őket, de ez a szívélyesség már az elejétől kezdve fojtogató, és szép lassan szaporodnak a baljóslatú jelek.
Majd másfél óra, mai szemmel meglehetősen komótos, de annál súlyosabb játékidő után jut elő oda a Mia Farrow által alakított Rosemary, hogy az őt teljesen behálózó okkult szekta meg akarja szerezni a szíve alatt hordott gyermekét. A gyermeket, aki nem mellesleg nem éppen erőszakmentes körülmények között fogant. Így akár a #metoo-mozgalom alapműve is lehetne a Rosemary, ha...
Aki látta végig, úgyse felejti el, aki nem, azzal meg nem szúrunk ki. Annyi biztos, hogy Polanski a precíz pszichológiai dráma mellett amolyan metaforikusan a hatvanas évek végének Amerikájának nyomasztó légkörét is beleszőtte a filmbe. Ha pedig a film végét ezzel az áthallással együtt értelmezzük amolyan általános kórképként, akkor nem igazán van sötétebb, nagyobb kilátástalanságot sugalló film a Rosemary gyermekénél.
A Sharon Tate-gyilkosság
Alig egy évvel a Rosemary után Polanski Európában forgatott, amikor frissen elvett és nyolchónapos várandós feleségét négy további barátjuk társaságában lemészárolta Charles Manson "családnak" nevezett szektája.
A sok mindent megélt és látott Polanski rendre ezt az eseményt nevezve meg élete egyetlen igazi vízválasztójának, ami "tényleg számított". Hasonlóan a közvélemény is a modern történelem legszörnyűbb bűntényei között tartja számon az esetet.
Nemi erőszak
A második bujkálás. 1977-ben Polanskit nemi erőszak vádjával letartóztatták, a vád szerint az akkor 13 éves Samantha Geimert drogozta be és rontotta meg, Polanski ekkor 43 éves volt. 1978-ban nem sokkal a vádemelés előtt sikerült Franciaországba repülnie, majd évtizedeken keresztül bujkált az amerikai igazságszolgáltatás elől.
A hetvenes évek ítélkezési gyakorlata alapján egyébként maximum 12 hónapot kaphatott volna. Ezt amerikai és svájci előzetesekben le is töltötte mára. Az ügy továbbra se zárult le, ráadásul az évek alatt több nő is előállt azzal, hogy Polanski a múltban megerőszakolta őket.
Mindezzel együtt Polanski egyszerű hisztériának nevezte a #metoo-mozgalmat.
John Lennon halála
John Lennont pont azelőtt a Dakota-ház előtt lőtte le Mark Chapman 1980-ban, ahol a Rosemary gyermekét is forgatták, legalábbis az utcai jelenetekhez ezt a házat használták.
És ez még nem minden. Charles Manson állítása szerint egyébként a John Lennon által írt Helter Skelter című Beatles-számból vezette le őrült tanait.