Feleségek

Az akkor 41 éves zeneszerzőnek, énekesnek, provokátornak Birkin már a harmadik felesége volt. Elisabeth "Lize" Levitskyvel hat évig élt házasságban (1951–1957), míg Françoise-Antoinette "Béatrice" Pancrazzival csupán két évig tartott a közös élet (1964–1966). Birkinnek jóval több jutott a szerelemből és a szenvedésből: ő 1980-ban hagyta el Gainsbourg-t. De a ronda énekes már a következő évben elvette a 22 éves Caroline von Paulus színész-énekesnőt, művésznevén Bambou-t, aki egészen 1991-ben bekövetkezett – ötödik szívrohama okozta – haláláig kitartott az alkoholista nőcsábász mellett.

Egyéb szenvedélyek

A nők, az ital, a zene és a Gitanes. Ezek határozták meg teljes felnőtt életét. "Trilógia az életem, mondhatjuk: egy Gitanes-ból, alkoholizmusból és lányokból álló egyenlőszárú háromszög" – szólt az egyik bonmot-ja. Számára a szívrohamai is csak annak voltak – újabb és újabb – bizonyítékai, hogy volt szíve. Az élvezeti cikkek mértéktelen használata következtében alakulhatott ki analóg gondolkodása, melyet remekül tudott használni dalszövegeinek írásakor, de hétköznapi helyzetekben is sokszor beszélt rímekben.

Mondjuk egy nyalóka–pénisz képzettársításhoz nem kellett túlzottan megtornáztatnia az agyát, de 1966-ban a Les Sucettes (Nyalókák) című sláger, melyet a fiatal France Gallnak írt, így is botrányt okozott Franciaországban, mivel a szövege egyértelműen az orális szexre utalt. Gainsbourg már korán megtanulta, hogy botrány és siker kéz a kézben jár. Botránykeltésben mestereként tisztelte az ötvenes években megismert bohém író-zenészt Boris Viant, akinek sajátos életvitele óriási hatással volt rá.

Az igazi „Gainsbarre”

A hatvanas évek közepén Juliette Grécónak, Françoise Hardynak és France Gallnak írt slágerei után a zsötemmel kezdődő Jane Birkin-korszak meghozta már a világhírt is. Gainsbourg életében a hetvenes éveket az olyan sikeres albumok mellett, mint például a Histoire de Melody Nelson a szívrohamok, a szinte állandó részegség, majd az évtized vége felé a reggae-vel való ismerkedés jellemezte – még a Marseillaise-hez is írt egy reggae-verziót.

Ekkorra alakult ki fejlett kettős személyisége: Gainsbourg mellett megszületett Gainsbarre, a bárról bárra járó élvhajhász. Ahogy a mester fogalmazott: "Amikor Gainsbarre beiszik, Gainsbourg eltűnik." És bizony Gainsbourg egyre többször bújt meg Gainsbarre árnyékában. Ugyan a közönség továbbra is szerette, a nyolcvanas években nem születtek már akkora slágerek, mint a hatvanas és a hetvenes években. Botrányokból viszont volt bőven. Például 1984-ben sokakat megbotránkoztatott, amikor Jane Birkintől született lányával, Charlotte Gainsbourggal (1971) egy ágyban szerepeltek a Lemon Incest (Citrom ízű vérfertőzés) című szám videoklipjében. „I want to fuck you” mondta két évvel később egy francia show műsorban – élő adásban – Whitney Houstonnak, mire az amerikai énekesnő csak a száját tátotta.

A vég

Szívrohamban halt meg 1991. március 2-án a fürdőszobájában. A párizsi Montparnasse temetőben orosz származású szüleivel együtt nyugszik. François Mitterrand francia köztársasági elnök azt mondta róla: „Ő volt a mi Baudelaire-ünk, vagy Apollinaire-ünk… A művészetek szintjére emelte a dalt.” Bob Marley viszont amíg élt, haragudott rá, mert feleségével, Rita Marleyvel erotikus dalokat énekeltetett, és France Gall is megorrolt a dekadencia nagymesterére, amikor figyelmeztették, hogy valójában nem nyalókákról énekel, hanem a szopásról/fellációról.

„A maszk lehull, az ember marad, és a hős szertefoszlik” – szólt egyik utolsó aranyköpése.

Tovább:
A legfrissebb cikkekhez
A rovat legújabb cikkeihez
A televíziózás legszebb hírolvasónőihez