A Serious Sam első részét tényleg mindenki imádta. Nem kellett egy pillanatra sem gondolkodni rajta, csak beszabadulni némi folyosón bóklászás után egy nagyobb térbe, ahol megjelent hirtelen egy nagyobb mennyiségű szörny, aztán vicces és kevésbé vicces fegyverekkel végezni velük mind egy szálig. Ehhez aztán tényleg nem kellett agysebésznek lenni, mint ahogy a folytatásokhoz sem, viszont sem a második, de főleg nem a harmadik rész nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem is újítottak szinte semmit, és nem is jött vissza az a jó régi hangulat, azt viszont nem nagyon lehetett elvitatni tőlük, hogy egy kemény munkanap után jó volt velük kicsit szórakozni.

Aztán sok várakozás után eljött a Serious Sam 4 ideje, és ha azt hinnéd, majd modern idők szelei fújnak körülötte, akkor rosszul gondolod. Ez a széria ugyanis képtelen megújulni, pedig most tesz rá kísérletet, de igazából annyira bénán csinálja, hogy egyszerűen nem lehet komolyan venni.

A negyedik rész is pont azt teszi, amit az előzőek, folyosók, folyosók, majd hirtelen nagy tér, teleport, megjelenik ezer szörny, te pedig hátrafutásban lövöd őket, ahogy csak bírod. Majd kinyílik egy ajtó, lootolsz, feltöltöd a készleteidet lőszerrel, életerővel, pajzzsal, esetleg még egy-egy skillpontot is összeszedsz, majd hopp, megint egy aréna, megint százmillió szörny, megint a hentelés. És így tovább, és így tovább.

Az viszont ezúttal nagyon szemet szúr, hogy megpróbáltak jobban odafigyelni a sztorira, de úgy, hogy ne is a sztori legyen érdekes, hanem a párbeszédek. Mert a párbeszédek mocskosul szórakoztatóak. Iszonyúan butáknak tűnnek, de tulajdonképpen az egész olyan, mintha a britek csinálnának egy amerikai ZS-film paródiát, amiben az amerikai társadalom szinte minden szereotíp figurája megfordul.

Így van benne konteóhívő társ, keménykedő katona, a béna újonc, aki csak egy normális beszólást akar elkövetni, és minden, ami nem fordulhat elő az életben: nehéz életű alien, miniguntulaj olasz nagyi, de a kedvencem mégis a teljesen szürke francia ellenállást vezető nő, aki hogy-hogy nem, elröppent egy idézetet a Halló, halló! sorozatból. Igen, ezek a poénok már egyáltalán nem buták. A Croteamnél láthatóan nagyon képben vannak popkulturálisan, és ezúttal nem féltek némi társadalomkritikát is becsempészni a történetbe. Minimálisat, de annyira jól áll Samnek ez az egész, hogy el sem tudom mondani.

Persze maga az akció továbbra is teljesen őrült, elég annyit mondani, hogy pusztíthatunk egy rövid ideig a pápamobillal is, ami már nem egy négykerekű csodajárgány, hanem egy mech, ami szélvédőjének pajzsát kinyitva először keresztet formál, majd kinyílik teljesen. Aprócska poén, de sírva röhögsz rajta.

Sam ezúttal megküzd az ellennel néhány járművel is, bár nehéz lenne azt mondani, hogy sok értelmük lenne. A motorozás például teljesen felesleges, többször fordul elő, hogy találunk egy-egy kétkerekű-négykerekű járgányt, elindulunk vele, aztán kiderül, hogy semmi funkciója nincs, csak annyi, hogy rohangáljunk vele, közben pedig jobb esetben 1-2 ellenfél szembe rohan velünk, maximum kikerüljük, oszt jónapot. Kivétel persze ez alól a kombájn, de hát annak úgyis mindenki sejti, hogy mi lehet az értelme. Igen. Az.

A Serious Sam 4 baromi szórakoztató, bár irdatlanul monoton, és ne kerteljünk, ronda. Annyira ronda, hogy már-már old schoolnak tűnik, ez mondjuk van, akinél tovább fokozhatja a hangulatot, de azért valljuk be, 2020-ban egy játék már ritkán néz ki így. Mondhatnánk, hogy persze, rondára vették, hogy kenyérpirítón is 60FPS-sel szaladjon, mert úgy az igazi az aprítás, de valami hiba csúszhatott a számításba, mert néha durván esik a framerate, de nem akkor, amikor várod. Amikor például ezer ellenfél rohan feléd, semmi probléma, de amikor motorra szállsz, és nekiindulsz az útnak, hirtelen akadni kezd. Az is elég béna, hogy a játék engine-jével futó átvezető filmek hátterei folyamatosan villódznak, másodpercek alatt töltődnek be, közben pedig a feliratok hol megjelennek, hol nem.

Azt viszont egyetlen más játék sem tudja elérni, hogy megborzongj, amikor egy Holdról is jól látható mennyiségű szörny rohan feléd, és tudod, hogy le tudod őket győzni. Ilyen gigantikus méretű bossok sem mindenhol próbálnak meg téged pürésíteni, de hát a Serious Sam-játékoknak mindig is az volt a lényege, hogy mint egy Rambo, aki megevett két Rambót reggelire, viszonylagosan könnyűszerrel le tud győzni felhőkarcolónyi méretű szörnyeket, akár egyszerre többet is.

És ez még mindig fasza. Akkor is, ha egyébként technikai problémákkal van tele, akkor is, ha már negyedjére azért valahol unalmas a koncepció. Egyszer baromi jól fogsz szórakozni, és arra is jó esélyed van, hogy nagyokat fogsz röhögni a párbeszédeken. Megmenti a világot negyedjére is, csak éppen nem váltja meg. Pedig megtehette volna, ha technikailag ügyesebb, és szebben néz ki. Talán majd legközelebb.

A Serious Sam 4 egyelőre csak PC-n és Stadián játszható, de jövőre kint lesz PS4-en és Xbox One-on is.