Aki ismeri Larry Clark (Kölykök, Ken Park, Genya) munkásságát, s azt hallja, itt egy realista, a szociótól sem visszariadó amerikai függetlenfilm néhány tinédzserről, okkal-joggal ijedezik, hogy jaj, akkor most majd megint ki fognak minket lelkileg nyírni, amikor meg nem nyomasztanak, akkor a kamera ott felejtődik majd a szép fiatal testeken, s attól is mi érezzük majd magunkat kellemetlenül. De nem kell parázni: a Skate Kitchent nem Larry Clark, hanem a rendezői minőségében dokumentumfilmekre specializálódott Crystal Moselle rendezte, s átláthatóan tiszták az eszközei. Meg a szándékai is.

A címbe foglalt gördeszkás csoport valóban létező társaság, irtó sokan követik őket Instán, egytől-egyik helyes csajok a Nagy Almából, nagy a szájuk, szépek, vagányok, s ennek megfelelően élik az életüket. Amelynek legnagyobb részében persze gördeszkáznak. Látványosan és profin.

Moselle filmjének jelentős százalékában ezt láthatjuk: deszkáznak a lányok, néha esnek-kelnek, de leginkább bámulatosan ügyesek, pörögnek együtt a várossal. A hasonló ügyekhez vonzódó Sofia Coppola se csinált volna tisztességesebb (fél)fikciós mozgóképet róluk, s azt hiszem, ő se bonyolította volna túl a forgatókönyvet sem. S ez tulajdonképpen így is van rendjén.

A Skate Kitchen története annyi, hogy van egy lány, Camille (Rachelle Vinberg igaziból is a kollektíva tagja), aki nagyon szeret deszkázni, de az anyukája (Elizabeth Rodriguez az Orange Is the New Black-ből)  nem annyira szereti, hogy deszkázik, ezért ő titokban lófrál (gördeszkázik) a városban, s találkozik az SK tagjaival, összebarátkoznak – majd, mivel egy másik bandában pörög Will Smith fia is, Jaden (aki nem magát alakítja, de közben mégis, s eléggé vicces, milyen kiemelt helyett kapott a végefőcím stáblistáján, mint a NAGY SZTÁR), ez a románc eléggé megkavarja az épp kialakulóban lévő kapcsolatait. Lesz is sértődés és sírás-rívás. De kibékülés – spoiler következik! –, megnyugvás is lesz aztán.

Szabadok ezek a lányok, nagyon szabadok, szexuálisan, mindenhogyan – utóbbit is meg-megmutatja Moselle, s amikor megmutatja, majdnem túlzásba is viszi a leskelődést. Ám mivel akkor is inkább arra figyel, hogyan reagál az ilyen esetekre az újonc Camille, ezért bőven a helyén van ez a jelenet is. Mint ahogy az egész film rendben van: kellően üde, de nem hazudós, valódi, de nem próbál meg a valóságnál is keményebbnek tűnni. Teljesen érthető, miért imádták a Sundance-en. Mert pont olyan, mint a kamasz lányok, akik gördeszkáznak benne.

S gördeszkázó kamasz lányokat nézni egészen kellemes időtöltés, nemdebár?