Zsinórban ez a harmadik év, amikor az aktuális filmes felhozatal az utolsó hónapban éri el az érzelmi csúcspontját. Ami 2018-ban a Roma, 2019-ben pedig a Házassági történet volt, az idén az Amazon Prime-on megtekinthető Sound of Metal, a címben szereplő siket metáldobossal, aki megtanul a szívével hallani.

2020 tetszhalott állapotba küldte a blockbustereket. Mégis, milyen év az, amikor még a nyári dögmelegben sem kapunk egy tisztességes ufóinváziós katasztrófafilmet, hogy a szuperhősös tripek döbbenetes eltűnéséről ne is beszéljünk. Az elcsendesülésnek azért megvan az az előnye, hogy több figyelem jut az apróbb, személyesebb és – hagyjuk a mellébeszélést! – értékesebb alkotásoknak, melyekből azért el lehetett csípni jónéhányat, ha az ember nyitva tartotta a szemét.

Darius Marder első nagyjátékfilmje tipikusan ilyen mozi. Nem ad elő semmit nagy dérrel-dúrral, de cserébe nem is fogsz előle felállni, hogy újratöltsd a chipses tálat. Egyszerűen a székhez szögez, pedig mindennemű harsányság hiányzik belőle.

Ruben és Lou underground metálduóként egy busszal járják az országot. Az már a film elején nyilvánvaló, hogy két elveszett lélek kapaszkodott így egymásba, hogy valahogy elmeneküljenek egy olyan világ elöl, amiben egyikőjük sem találta meg a helyét. A fiú mellkasán „Ölj meg!” tetoválás, a lány alkarján pengék okozta hegek. Két örök kívülálló, akik nagyjából tíz perc alatt elnyerik a néző szimpátiáját. A dühödt strófák és az agresszív dobszólók ugyanis csak a gyengédség, az egymás iránti féltés és a törékenység köré emelnek vastag falakat. A zene és a gyökértelen élet mindkét főszereplőnek a túlélés eszköze. Egy olyan eszköz, amit a sors egy nap alatt csavar ki Ruben kezéből:

a srác az egyik koncert előtt elveszíti a hallását.

A film hátborzongatóan érzékelteti ezt a folyamatot. A néző olykor Ruben fülével hall, vele együtt látjuk, hogy valaki kommunikálni próbál, de a szájmozgást csak érthetetlen, távoli búgás kíséri. A zene, a dobolás, a koncert zsivaja is tompa, szinte túlvilági morajlás csupán. Egészen diszkomfort érzést okoznak ezek a jelenetek. Szinte vágyunk arra, hogy megint emberi hangot halljunk, hogy halljuk a külvilág zsivaját, amikor pedig végre enyhül a rendezői szorítás, és kilépünk Ruben hallójárataiból, a megkönnyebbüléssel együtt visszatolakszik a kétségbeejtő gondolat, hogy a főhős még mindig annyit kap a világból, amit mi is kaptunk az imént.

Az erős rendezésben nem merülnek ki a film erényei. Riz Ahmed túlzás nélkül csodálatos! Figurája fokozatosan marad magára, hogy aztán egy siketeket segítő központban újra megcsillanjon számára a remény. Ő azonban képtelen elfogadni a helyzetét, és csak a régi életét, barátnőjét igyekszik visszakapni, amihez inverz módon meg kell szabadulnia mindentől, ami ezt az életet jelentette számára. Ahhoz, hogy ki tudja fizetni a műtétet, melynek során egy olyan implantátumot ültetnek be a koponyája alá, ami újra képessé teszi őt a hallásra, el kell adnia mindenét.

Van egy csodálatosan szívfájdító jelenet, melyben végre aktiválják az implantátumot, és Ruben újra hallani kezd, de minden hang sistereg, minden borzalmasan fémes és művi. A főhős ekkor ébred rá, hogy már soha nem kaphatja vissza a régi életét, és ekkor vele együtt a néző is összetörik.

A Lou-val történő találkozás ugyanennyire kijózanító. A lány már hátrahagyta lázadó éveit és visszatért a családjához, hiszen neki volt választása. Szeretettel fogadja Rubent, de az érintkezésük minden pillanatában ott van, hogy ez a kapcsolat már nem ugyanaz. Annak idején megmentették egymást, de most itt az elengedés ideje.

A Sound of Metal mindezek ellenére sem akar úthengerként végigmenni a nézőjén. A film utolsó, keserédes jelenete hihetetlenül felemelő. A főhős egy padon ül, megszólal egy közeli templom harangja, és a Ruben fejében zörgő-sistergő fémes zajongás szinte elviselhetetlenné fokozódik.

Ekkor jön el a pillanat, amikor emberünk már nem menekül tovább. Kikapcsolja az implantátumot és végre csend veszi körül. Amikor a kép elsötétül, már úgy búcsúzunk el tőle, hogy tudjuk, boldogulni fog.

Ez a csodálatos mozi az elengedésben rejtőző megváltásról szól, ami így 2020 végén megdöbbentően időszerű üzenet.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Nem kell nagyon mélyre ásnod, hogy láthasd Lady Gagát teljesen meztelenül

Igazi szünidei horrormatiné lett Stephen King ötvenéves regényéből

Ezt nézd, mennyire hihetetlenül jó arc a Budapesten fotózkodó Woody Harrelson!

További cikkeink a témában