Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi, messzi csillagos égben, élt egy fiú, Égbenjáró Lukács. Az apja, anyja paraszt volt, és Lukács is a földeken dolgozott, bár hívta őt a messzeség.

Aztán egy nap találkozott egy öreg, nagy szakállú huszárral, a bádogból készült Aranyemberrel, meg egy kerekeken guruló dobozzal, a malmocskával. Ímigyen szólott az öreg huszár, ahogy alul olvashatod.

Miután megfejtették a mindent járó malmocskába rejtett üzenetet, Robi arra kéri Lukácsot, hogy segítsen neki megmenteni a bajba jutott Lilla hercegnőt a Sárkány karmai közül. Átadja neki apja egykori bűvös kardját, mely nagy segítségére lesz a kaland folyamán.

Magányos János a csehóban lelövi a kapzsi fejvadászt, akit a féreg Csabba bérelt föl.

A Sárkány kérdőre vonja Lilla hercegnőt, majd a viharvitézekkel a tömlöcbe viteti a leányt.

Az Aranyember megkéri a mindent járó malmocskát, hogy változtassanak a stratégián, ha nem akarják, hogy Csabika széttépje őket.

Aki nem hiszi, járjon utána.

Sajnos a mesélő, Marton Ádám Márton Benedek Elekkel ellentétben nem fejezte be a meséjét, aminek nem örülünk, egyébként viszont köszönjük, mert ez valami orbitálisan jó lett.