Volt egyszer egy Égbenjáró Lukács, Aranyember, Magányos János, Csabika és Lilla hercegnő. Készen vagyunk.
Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi, messzi csillagos égben, élt egy fiú, Égbenjáró Lukács. Az apja, anyja paraszt volt, és Lukács is a földeken dolgozott, bár hívta őt a messzeség.
Aztán egy nap találkozott egy öreg, nagy szakállú huszárral, a bádogból készült Aranyemberrel, meg egy kerekeken guruló dobozzal, a malmocskával. Ímigyen szólott az öreg huszár, ahogy alul olvashatod.
Miután megfejtették a mindent járó malmocskába rejtett üzenetet, Robi arra kéri Lukácsot, hogy segítsen neki megmenteni a bajba jutott Lilla hercegnőt a Sárkány karmai közül. Átadja neki apja egykori bűvös kardját, mely nagy segítségére lesz a kaland folyamán.
Magányos János a csehóban lelövi a kapzsi fejvadászt, akit a féreg Csabba bérelt föl.
A Sárkány kérdőre vonja Lilla hercegnőt, majd a viharvitézekkel a tömlöcbe viteti a leányt.
Az Aranyember megkéri a mindent járó malmocskát, hogy változtassanak a stratégián, ha nem akarják, hogy Csabika széttépje őket.
Aki nem hiszi, járjon utána.
Sajnos a mesélő, Marton Ádám Márton Benedek Elekkel ellentétben nem fejezte be a meséjét, aminek nem örülünk, egyébként viszont köszönjük, mert ez valami orbitálisan jó lett.
