Most hagyjuk, hogy játszottál-e a Super Mario 3D Worlddel anno Wii U-n vagy sem. A Switch kiadás a Bowser’s Furyval kiegészítve egyszerűen tökéletes.
Pár hete újrakezdtem a Super Mario Odysseyt, és kicsit elgondolkodtam azon, hogy Mario mennyire sokoldalú fazonja a játéktörténelemnek. Iszonyú sok játékban került elő a karakter, és általában nem elégednek meg azzal, hogy egy sima ugrálós hacacárét adjanak ki a nevével, szinte mindegyik különleges valamitől, valami apró csavartól, amitől fülig érő szájjal játszol órákon keresztül.
Arról, hogy ez kiderüljön, mostanában a Nintendo elég vastagon tesz is, hiszen szinte mindent kiad újra, amit érdemes, főleg azokat az epizódokat, amiket jó eséllyel kihagytál Wii U-n, de öröm volt játszani a 3D All-Starsszal is, ami felültetett a nosztalgiavonatra, és megmutatta, hogy igazából a Super Mario Galaxy egy baromi jó játék még 13 évvel később is. Akár meg is állhattunk volna itt, de Mario 35. szülinapjára nem állt itt meg a sor, és milyen jó, hogy nem állt meg, hiszen minden idők egyik legjobb Mario-játékát adták ki újra.
A Super Mario 3D World alapjaiban véve nem tűnik túl izgalmasnak, de nagyon is az. Félúton van a 3D-s és a 2D-s epizódok között, hiszen a játék ugyan tényleg térbe helyeződik, azért mondjuk a kamerát nem tudod 360 fokban forgatni, de az tény, hogy térben is gondolkodnod kell azon, hogyan érheted el a csillagokat, amikből lehetőség szerint minél többet be kell gyűjtened.
A sztori ezúttal nem Peach elrablásáról szól, ami egészen üdítő, komolyan mondom, egyszer szeretnék egy Peach-sztorit Taken-stílusban, ahol Mariót Liam Neeson alakítja, és egyszer és mindenkorra kinyírja Bowsert, aztán nem lesz többé elrablósdi. De nem, itt a Sprixie királyságban kalandozunk, és próbáljuk megmenteni a tündészerű lényeket, na meg persze igyekszünk legyőzni Bowsert.
Ez így önmagában csak a szokásosnak tűnik, de a 3D World mégis kitűnik az átlagból, és nem azért, mert annyira hű de más lenne. Egyszerűen a pályaszerkesztés, a Cica-Mario és a hangulat együttesen érik el, hogy arra a néhány órára irdatlanul jól érezd magad, és ne is akarj felállni a játék mellől, csak mosolyogj, és nyomd, amíg bírod. Nem hosszú és nem is különösebben annyira nehéz, de pont annyi és olyan, amilyennek lennie kell.
Az, hogy nem nehéz, nem azt jelenti, hogy ne anyáznál pár ponton, főleg a 4. világtól kezdve, viszont végig olyan tökéletesre lőtték be a nehézségi szintet, hogy inkább szórakoztasson, mint hogy terhedre legyen. Erről szól ez az egész, ki akar ragadni a valóságból, és meg akarja simogatni a lelked. Brutálisan jól teszi a dolgát, ráadásul folyamatosan ad újdonságokat a pályákon belül, és nem csak a természeti viszonyokra gondolok, hanem például Toad megjelenésére is, akivel olyan pályákon kell csillagokat összeszednünk, ahol nem tudunk ugrani a karakterrel, így a célba jutáshoz teljesen más gondolkodásra van szükség.
A grafika még 8 év után is teljesen rendben van, sőt, nagyon is szép. A zenék pedig egyenesen zseniálisak, azt vettem észre magamon, hogy napokig dúdoltam egy-egy dallamát teljesen észrevétlenül, annyira beleitta magát a mindennapjaimba.
Minden egyes alkalommal mosolyogva vettem kézbe a Switch-et, mert tudtam, hogy jót fog tenni, ha egy kicsit elmerülök a világában. Ezt csak nagyon kevés Mario-epizód, sőt, úgy nagy általánosságban nagyon kevés játék tudja.
Elég jó húzás volt a Nintendótól, hogy nem csak az alapjátékot, hanem egy kis újdonságot is mellécsomagolt, a Bowser’s Furyt, ami egy teljesen különálló játék, egy kvázi open world 3D-Mario móka, amelyben az irdatlan nagyra nőtt Bowser keseríti meg a mindennapjainkat, és akit valamilyen módon le kell győznünk, de hogy hogyan, az az igazán érdekes.
Bowser ugyanis időnként ránk támad, és ekkor egy-egy világítótorony aktivizálásával elűzhetjük, vagy a macskás napocskás „Cat Shine”-okat összegyűjtve feloldhatunk olyan „szentélyeket”, amelyek óriás macskává változtatnak, aztán már mehet is a Godzilla vs. Kong. És ez rettentően szórakoztató. Nem azt mondom, hogy van annyira erős, mint maga az alapjáték, de remek kiegészítés, amivel jó játszani, és tényleg csak hozzáad az élményhez, és nem elvesz belőle.
A Super Mario 3D World Switch-kiadása a Bowser’s Furyval együtt kihagyhatatlan ajánlat. Nehéz belekötni. Nem is érdemes. Bebizonyítja, hogy ennek a játéknak helye van a legjobb platformerek között, és nem kizárólag a Mario-univerzumban. Ha nem hiszed, járj utána. Macskásoknak kifejezetten kötelező.