M. Night Shyamalan. Az ember, aki igazi filmklasszikusokat adott a világnak. Ott volt a Hatodik érzék Bruce Willisszel, és azzal a hatalmas csavarral a végén. Ott volt A sebezhetetlen Bruce Willisszel, és az a remek nagy csavar a végén. Jó volt a Jelek és igen, jó volt A falu is azzal a nagy csavarral a végén. Aztán jött egy újabb nagy csavar, Shyamalan elkezdett vállalhatatlan filmeket készíteni. Míg A lány a vízben még szódával elment, Az esemény már súlyosan büntetett, Az utolsó léghajlító kegyetlenül legyilkolt, majd a Föld után megadta a kegyelemdöfést, de tulajdonképpen Will Smithék családi mozija után önként emigráltunk volna a bolygóról is. A 2015-ös Látogatás már megint jobb formájában mutatta a rendezőt, de egészen mostanáig kellett várni a nagy Shyamalan-visszatérésre. Itt a Széttörve, és van olyan jó, mint a rendező régi nagy filmjei.

A Splitben James McAvoynak 23 személyisége van. Némelyikük kifejezetten jó fej, de akadnak köztük egészen borzalmas alakok is, egyikük, Dennis például nem átall elrabolni három lányt, hogy betuszkolja őket egy pincébe. A lányok kétségbeesésükben menekülni próbálnak, de a személyiségi orosz rulett meggátolja őket ebben, a férfi ugyanis váratlan pillanatokban vált személyiséget, általában a kissé perverz és nem kissé rendmániás Dennis, a nagyon fura nő, Patricia, a kilencéves kisfiú, Hedwig és a nárcisztikus divattervező, Barry lépnek elő néhány órára vagy percre. Ez így nem egy életbiztosítás, valljuk be őszintén.

Mondhatnád, hogy forduljon orvoshoz, de nem kell, mivel fordult is, doktornője abszolút specialistája az olyan eseteknek, mint amilyen a főszereplőé, ráadásul arra is rájött, hogy a különféle személyiségeknek különféle fizikai adottságai is lehetnek. Ha az egyik személyiség cukorbeteg, akkor az valóban fizikailag is cukorbeteg lesz, ha a másik kicsit magasabb, akkor az fizikailag is magasabb, igen, igen, ha most eszedbe jut a Barbapapa főcímdala, akkor az nem a véletlen műve.

De ezt most hagyjuk is. A lényeg, hogy a férfi szerint van egy 24. személyiség is, a Szörny, aki nemsokára eljön, a bőre kőkemény, bozontos a szőre, hatalmasak a körmei, és rettenetesen erős. Csak nem ő a Medvedisznóember? Hát nem biztos, de az igen, hogy a lányok az ő dicsőségére kerültek a pincébe, és az is, hogy a lányoknak egyáltalán nincs kedvük megvárni egy Szörny nevű karaktert, úgyhogy megpróbálnak lelépni. Ehhez azonban McAvoynak is lesz egy-két szava, aki úgy játszik ebben a filmben is, hogy az valami atyaúristen.

James McAvoy egyszerűen fantasztikus, bár nem kell 24 karaktert játszania, hiszen némelyik személyiség csak említés szintjén kerül elő a filmben, így sem kevés a feladata, de a színész maximálisan teljesíti, amit Shyamalan a nyakába varrt. Akkora feszültséget teremt a Splitben, hogy jó, hogy fel nem robban a vászon, ebben a feszültségkeltésben pedig remek partnere Anya Taylor-Joy, aki nagyon jól hozza a furcsa elrabolt lány karakterét. A lány egyébként olyan történetszálat ad hozzá az egyébként is pattanásig feszült cselekményhez, ami tovább mélyíti, még érdekesebbé teszi ezt az egész játszmát, amiről isten bizony nem mondhatunk semmit, mert bárminemű spoilerezés már sokat rontana a film élvezetén.

Tehát nem mondhatjuk el, hogy eljön-e a szörny, és hogy Bruce Willis ujjáról leesik-e a karikagyűrű, de azt igen, hogy a film utolsó jelenete megint egy kicsit más színezetet ad majd a történetnek, ráadásul valami olyan történik ott, ami úgy megdobogtatja a Shyamalan rajongói szívet, hogy az a Holdig is elhallatszik majd. És ami ott történik, és amit azzal kicsit előrevetít a rendező, na azt nagyon, de nagyon látni szeretnénk, méghozzá amilyen gyorsan csak lehet. Bár teljesen biztos, hogy megosztó film lesz a Széttörve, az ezer százalék, hogy M. Night Shyamalant újra a legjobb formájában mutatja. James McAvoynak pedig tessék már odaadni végre valami fontosabb díjat, ne kelljen már érte könyörögni!