A Gamescomon már volt szerencsém rápillantani rövid időre a The Witcher 3 Switch-verziójára, és különösebben nem értettem, miért fanyalog mindenki a kicsit gyengébb grafika miatt, mivel amikor az ember saját maga huppanhat megint bele Ríviai Geralt világába úgy, hogy kézikonzolt tart a kezében, fel sem tűnik, hogy meg kellett oldani okosban ezt-azt a játékon. Tökmindegy a rosszabb felbontás, a kicsit kevésbé részletgazdag grafika, ugyanott leszel, mint amikor először megláttad a Witcher 3-at a tévéden vagy a monitorodon.

De nem, ez nem teljesen igaz. Egészen lenyűgöző, amit a CD Project Red művelt ezzel a játékkal, ugyanis talán ez és a GTA5 az a két cím, amit az ember el sem tudott volna képzelni a Nintendo legutóbbi vasán, de mégis működik, ráadásul nem is rosszul. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy az egyben átemelték volna mindenki kedvencét változtatás nélkül, aztán már mehet is a lovaglás, mert a Nintendo konzolja köztudottan nem a bivalyerős hardveréről híres.

És hát igen, a The Witcher 3 nem is néz ki úgy, mint a nagykonzolos-PC-s testvérei, handheld módban a felbontása csak 540p, ami látszik is, de nem vészesen, némileg homályosabb itt-ott, viszont szükség volt erre a húzásra, hogy bárhol tudjunk útközben játszani. Még így is rendesen meríti az akksit, és sajnos itt-ott esik is a framerate rendesen, de nem zavaróan, viszont nem is mindig ott, ahol várnád. Van, hogy elvileg semmi sem indokolná, de láthatóan megakad a játék, mintha nem lenne mindenhol tökéletesen optimalizálva, ezt viszont még javíthatják egy patch-csel, és amúgy sem zavaró a dolog.

A The Witcher 3 pont azért is jó, amiért a Diablo III megjelenése volt: a Switch végre nem egy Wii U-n megjelent jó játék ultradeluxekrézi edisönjét szabadította a világra (amivel egyébként itt jegyeznénk meg, nincs semmi baj, mivel a Wii U ahogy sok más embernek, nekünk is kimaradt), hanem megoldotta kvázi a lehetetlent: amikor mindenki azon siránkozott, hogy a limitált erősségű hardver miatt nem lehet portolni igazán hardcore címeket a régi kedvencek közül, ő csak annyit mondott: „fogd meg a sörömet”.

A The Witcher 3 szépen megoldotta a feladatot, bár dockolva is csak 720p-s felbontással fut, de ez maximum tényleg csak akkor tűnhet fel, ha még mindig 0-24-ben a Witcherrel élsz. Ha így van, akkor lehet, hogy nem fogod érteni ennek a kiadásnak a lényegét. Ez a verzió nem azért született, hogy órákat ülj előtte otthon, hogy a tűéles grafikától elszálljon az agyad akkor is, ha már 10 órája ülsz a monitor vagy a tévé előtt.

Ez az újrajátszók desszertje. Azoknak való, akik szeretnék átélni sokadjára is mindazt, amit a The Witcher 3 adhat, és sokat vannak úton. Azoknak, akik hosszú repülőútra mennek, és pár órára inkább witchereznének, mint valami mobiljátékkal bajlódnának. Mert erre egészen egyszerűen tökéletes. Akkor is, ha csak rövid távra mész, akkor is, ha messzire utazol, akkor is, ha csak el kell rohannod… tudod, hova. Jó nyomni egy küldetést, aztán letenni, csak egy picit lovagolni, csak lenyomni néhány ellenfelet, aztán tovább élni a mindennapokat.

A The Witcher 3 ugyanis lehet, hogy egy gigantikus kaland, amibe száz órákat bele lehet ölni, de remekül működik rövid időkre előkapott játékként is, főleg, ha már ismered, és végigtoltad. Ha erre használod, és nem érdekel, hogy a táj részletessége néha kicsit kevésbé gazdag, hogy a textúrák itt-ott elkentek, néha viszont meglepően gyönyörűek, akkor a The Witcher 3 Switch-verziójában nem nagyon fogsz csalódni.

Az meg már csak hab a tortán, hogy az alapjáték mellé csomagolták a két DLC-t, ráadásul még magyar feliratot is sikerült adni a játékhoz, így különösebben nem kérdés, hogy meg kell-e venni ezt a verziót, ha van Switch-ed. Azt viszont jobb észben tartanod, hogy szükséged lesz közel 30 gigányi tárhelyhez a telepítésre, de az biztos, hogy ha egyszer felteszed a konzolra, akkor soha a büdös életben le nem szeded onnan.