Ne kerteljünk, a Téboly egy borzalmas mozi lenne, ha nem lenne benne Russell Crowe, aki végig élete egyik legjobb alakítását nyújtja.
Annyira jó lenne már egy igazi régivágású thrillert látni a moziban, ami nem nézi hülyének a nézőjét azért, hogy bármi áron feszültséget teremthessen. A Téboly sajnos nem az a film, amit rettentően átgondoltak volna, a forgatókönyve szinte nem is létezik, a szereplőiért alig lehet izgulni, de van valamije, ami csak nagyon kevés ilyen kaliberű filmnek van: egy olyan főgonosza, akire még nagyon sokáig emlékezni fogunk.
És ez a főgonosz el is viszi a balhét. Russell Crowe ugyanis akkorát megy az Unhingedben, hogy nem is érti az ember, mit művel. Persze azt műveli, amit kell, megdolgozik a pénzéért rendesen, kár, hogy nem sikerült egy ilyen elképesztő színészi játék mögé egy olyan filmet pakolni, ami illene hozzá.
A Téboly sztorija faék egyszerűségű, de ezzel még nem is lenne baj. Egy mondjuk úgy, mentálisan nem teljesen ép fazon, Tom Cooper megöli a volt feleségét és annak új pasiját. Aztán kocsikázni indul, mert mi mást tenne az ember egy ilyen szörnyűség után. Másnap egy frissen elvált fiatal anyuka, Rachel, és 15 éves fia, Kyle nem éppen életük legjobb autóútján vesznek részt, amikor rádudálnak néhányszor a zöld lámpánál előre haladni egyáltalán nem akaró pickuposra.
Vesztükre pont az a fazon ül benne, aki nemrég gyilkosságot követett el, és annyit akar csak, hogy kérjen bocsánatot az anyuka az agresszív viselkedéséért. Ebbe nem megy bele, mire Cooper közli, hogy hát jó, akkor tessék, ezennel elindult élete legrosszabb napja, amelyet ő prezentál nagy szeretettel a családnak, és rövid úton kiderül, hogy nem is hazudik.
Cooper módszeresen vadássza le a családtagokat és közvetlen környezetüket, miközben Rachel megpróbálna túlélni, ha a fejében nem egy szemes ostoros működne az agya helyett.
És itt jönnek az igazi problémák. A szereplők ugyanis nem csak szimplán buták, hanem a világ legbutább emberei. Rachel százszor kérhetne segítséget a rohanása közben, de nem teszi, még akkor sem, ha egyébként figyelnének rá. Ő csak rohan. Aztán az egyik baromságot követi el a másik után. Coopernek nem is lenne nehéz dolga, de akkor nem lenne a film másfél órás, csak ötperces, úgyhogy ki kellett húzni valahogy a játékidőt úgy, hogy csodával határos módon a főszereplő életben marad, a főgonoszt pedig valahogy nem csukják le azonnal.
De hogy ez miért nem történik meg a viselkedésük alapján, azt tényleg senki sem tudja. Csak egy jelenet: Cooper besétál egy étterembe, ami tele van vendéggel, durván erőszakoskodni kezd, majd gyilkol. Az emberek nem hívják a rendőrséget, van, aki végignézi, néhányan még videóznak is. Cooper pedig simán megússza.
Az a baj az egésszel, hogy egy icipici kellett volna csak ahhoz, hogy mindezt megmagyarázzák, de nem teszik.
Mennyivel jobb lett volna, ha belevisznek egy kis társadalomkritikát, hogy az embereket már egy orruk előtt elkövetett gyilkosság sem hatja meg, hogy mindenki inkább a mobiljába bújva él, közben a fiatal anyukát senki sem hajlandó meghallgatni, mert azt hiszik, hogy megőrült. De nem. Anyuka nem szól senkinek, Coopert meg jó ideig nem üldözi senki.
De valahol pont attól, mert buta, lesz egy erős B-filmes bája a Tébolynak. Nem hiszed el, mit művelnek benne a szereplői, közben viszont elég izgalmas tud lenni ahhoz, hogy lekössön. Crowe végig brutális, minden egyes felbukkanásánál a torkodban dobog a szíved, mert tudod, hogy ennek jó vége nem lehet, bár azt azért meg kell hagyni, hogy néha túlzásba is viszi a keménykedést, de még ez sem áll neki rosszul.
A Téboly tényleg egy igazán old school thriller akar lenni, olyan, amit mintha a ’90-es években leforgattak volna, aztán berakták volna a fiókba, és csak most találták meg, és ebből a szempontból nem is téved, tényleg pontosan olyan. Crowe remek benne, de minden más kétes minőségű. Pedig ha egy egészen picit átgondolják, lehetett volna belőle sokkal több is.