A PlayStation 3 alkonyán a Naughty Dog kiadott egy játékot, amire a mai napig a konzol legjobb alkotásaként tekintünk vissza. A The Last of Us aztán grafikailag kicsit felhúzva kijött PlayStation 4-re is, most pedig újra itt van, immár PlayStation 5-ön. Pofátlan lehúzása a rajongóknak vagy indokolt újrakiadás? Máris mondjuk.
A játék felütése annyira erős, hogy abban még a filmszakma is fantáziát látott, és jövőre fel is kerül az azonos című sorozat az HBO Maxre. A világot az uralma alá hajtja egy veszélyes, mutálódott gombafaj, ami az ember testébe bejutva őrületes szaporodásba kezd és néhány nap alatt őrjöngő vadállattá változtatja az áldozatot. A civilizáció összeomlik, az emberek a nagyvárosok romjai között vagy az önkormányzatiság elvei szerint szerveződött táborokban próbálnak megélni, miközben csak azok a dolgok képviselnek értéket, melyek közvetlenül a túlélést szolgálják. Élelem, gyógyszer és fegyver – melyek közül a történet főhőse, a lányát a pusztulás első napjaiban elveszítő Joel az utóbbi csempészetével tartja fenn magát.
Egy nap aztán a Szitakötők nevű kormányellenes frakció egyik befolyásos vezetője egy elkeveredett szállítmányért cserébe azt kéri Joeltől, hogy kísérje el a 14 éves Ellie-t a szervezet központjába és ezzel beindul az egész évet felölelő kaland, melynek során a játékos úgy kapja a katarzisokat az arcába, hogy nem győzi kapkodni a fejét. Hogy pontosan milyen a játék, azt teljesen felesleges harmadjára is leírni, hiszen a külsőségektől eltekintve a most boltokba kerülő játéknak is ugyanaz a játékmechanika és sztori adja a sava-borsát, mint annak idején az első, majd a Remastered alcímű kiadásoknak is.
Épp ezért, aki arra kíváncsi, miért övezi ezt a játékot töretlen rajongás, jobban teszi, ha elolvassa 2013-as tesztünket:
Mivel az alkotás idei kiadása a Part I alcímet kapta, a nyilvánvaló szándék az volt, hogy a játékot felzárkóztassák a két éve megjelent második rész prezentációjának szintjére, ez a törekvés pedig nyilvánvalóan a felhúzott grafikában érhető tetten elsőként. Nincs értelme kerülgetni a forró kását: a remake látványvilága lenyűgöző lett. A játékosok választhatnak a 4K-s, 30 fps-re fixált, illetve az 1440p-s, 60 fps-re turbózott módok között, és mivel ez helyből nem az a szélsebes játék, azok sem fognak csalódni, akik hajlandóak beáldozni a gyakoribb képfrissítést a nagyobb felbontás érdekében. A grafika mindkét megjelenítési opció esetében fenomenális. Közel azt a minőséget kapjuk, amit a Part II is fel tud mutatni PlayStation 5-ön, és azért csak közel, mert a folytatás grandiózus cselekményével Joel és Ellie utazásának némileg visszafogottabb jelenetei látványban nemigen vehetik fel a versenyt.
Az animációkra egy halk panaszszavunk sem lehet. Ilyen téren annak idején az eredeti is a csúcsminőséget képviselte. Az arcok mimikái, a szereplők testmozgása mind-mind a kor maximumát hozták, és a remake alkotói ilyen tekintetben is rendesen javították az alapanyagot. Egyes szereplők megjelenése ennek köszönhetően komoly változásokon esett át. Joel öregebb lett, Ellie pedig most már inkább a második részbeli önmagához hasonlít, mint Ellen – vagyis azóta már Elliot – Page-re.
A játékmenet terén senki ne számítson gyökeres változásokra. Apróbb ráncfelvarrásokat azért kapunk, például ezúttal az egyes fegyverfejlesztések ugyanúgy külön-külön animációkat kaptak, mint a Part II esetében, és egyszerre több ellenfél grasszálhat a harc helyszínén, hiszen a PS5 végre már nem csak nyolc karaktert tud egy időben mozgatni. Természetesen a környezet is sokkal, de sokkal látványosabb lett. Szebbek a fények, a tükröződések, a részecskeeffektek, bujább a növényzet, de ez a játékmenetet egyáltalán nem befolyásolja.
Mivel egyszerre több ellenfél szakadhat a nyakunkba, a Part I által jelentett kihívás is gyönyörűen skálázható. Ez nemcsak a nehézségi fokozatok számán érhető tetten, de ezeken felül egészen idegtépő opciókat is bekapcsolhatunk. Választható például a permanens halál lehetősége is, melynek esetében bárhol hullunk el a sztoriban, nem próbálkozhatunk újra, mehetünk vissza a nyitóképernyőre – és a gyógyszeres fiókhoz némi nyugtatóért.
A remake természetesen tartalmazza a Left Behind című kiegészítőt, ami ügyesen színezi be a sztori fehér foltjait, és amit szintén szemkápráztató minőségben alkottak újra. A multiplayer viszont hiányzik, ami nagy kár, hiszen a Part II még mindig nem kapta meg ezt a módot, pedig annak idején az első rész többjátékos módjával hatalmas meccseket nyomhattak a játék rajongói.
A sok dicséret mellett egy dolgot azért mindenképpen érdemes megjegyezni: a The Last of Us Part I teljes áron került a boltok polcaira, ami miatt írhatnánk, hogy érdemes kétszer is meggondolni, beruház-e az ember erre a kalandra, de hiába ez az alkotás második újrája, mégis csak minden idők egyik legjobb játékáról beszélünk, ami a modern prezentációnak hála simán megéri a sokadik újrajátszást, akik pedig még nem játszottak vele, azok számára egyenesen kötelező.
A Sony tehát nem vette megúszósra a mutatványt. Persze, az ember mindig rókabőrt emleget, amikor a nagy stúdiók régi kasszasikereiket akarják eladni újra és újra, ám ezúttal még a borsos árcédula ellenére is nehéz lenne ellenjavallni ezt a címet. Joel és Ellie kalandja ugyanolyan izgalmas, felkavaró, szívmelengető és szívszaggató, mint kilenc éve, ráadásul most az egész élményt a mai kor színvonalán élhetjük át újra.
Ha teheted, semmiképpen ne hagyd ki, mert ez bizony a videojátéktörténelem klasszikusa, örök érvényű mestermunka, ami biztosan nem most jött szembe utoljára, mi pedig már most ki merjük jelenteni, hogy a következő kiadás ellen sem fogunk tiltakozni.