Végre hozzánk is beszivárgott a Mogyoróvaj Sólyom, egy film, ami lehetetlen küldetésre vállalkozik: szerethetővé teszi Shia LaBeouföt. És simán megoldja.
Shia LaBeoufnek éppen elég pocsék időszaka van, de hát végül is ez már tart egy ideje. Mindenki tudja, hogy elég sokra képes, de a filmjei rendre megbuknak, róla pedig elég meredek dolgok derülnek ki, ő pedig rehabra vonult, és talán jobb is így mindenkinek. Miután remek volt a Borg/McEnroe-ban, megírta és ügyesen játszott az életrajzi Honey Boy-ban, majd teletetováltatta a felsőtestét a nem túl izmos The Tax Collector miatt, már senki sem tudta, hogy mit várjon tőle. Legközelebb Mundruczó Kornél Pieces of a Womanjében játszik majd nagyot állítólag, de az utóbbi idők legjobb alakítását a Peanut Butter Falconban mutatta be.
Tulajdonképpen óriási teljesítmény ez tőle, hiszen egy alapvetően suttyó, de egy óriási tragédiát a vállán cipelő srácot kellett alakítania úgy, hogy szimpatizálni tudjunk vele, és elég pár perc ahhoz, hogy sikerrel járjon.
Tyler egy erősen depresszív rákhalász, aki egy konkurens csapattal hadakozik, de annyira, hogy a harc már bőven tetlegességig is fajult, Tyler tulajdonképpen bármelyik pillanatban az ellenfelei puskacsöve elé kerülhet.
Eközben nem túl messze egy szanatórium lakója, a 22 éves, Down-kóros Zak (Zack Gottsagen) sokadik sikertelen szökési kísérletén van túl. A srác mindenképpen szeretne eljutni ikonja, Salt Water Redneck pankrátorsulijába, hogy belőle is pankrátor válhasson. Zak azonban mindig lebukik, az álmait azonban nem hajlandó feladni. Egyik szökési kísérlete sikerrel jár, majd beleakad Zakbe, aki úgy dönt, segít a srácnak, hogy eljusson a suliba, közben pedig talán ő is megmenekül az üldözői elől. Csak hát Tyler eléggé keresi a bajt, Zak nem túl könnyű eset, a nyomukban pedig ott lohol a szanatórium dolgozója, Eleanor (Dakota Johnson) is, hogy visszavigye a fiút.
Persze ebből nagyjából sejteni lehet, hogy mi történik majd, de a Mogyoróvaj Sólyom még a szokásosnál is hatékonyabban olvasztja meg a szíveket.
Shia LaBeouf és Zack Gottsagen kettőse ugyanis bitang jól működik együtt, és valahol jó látni, hogy az egyébként redneck Tyler mennyire éretten gondolkodik a fiú állapotáról, és megkapó, ahogyan segíti őt az útján. Tyler folyamatosan arról győzi meg Zaket, hogy nem más ő, nem kevesebb, mint bárki, sőt, bizonyos értelemben több, és érdemes inkább az erősségeire koncentrálni, mert az határozza meg a jellemét.
Zack Gottsagen is hatalmasat alakít, mindig jó látni az elszánt wannabe-pankrátort, de igazából a Shia-Zack-Dakota hármas minden pillanata olyan, hogy legszívesebben megölelnéd őket. Ez egy ilyen film. Megölel, és megmutatja, hogy a világ lehet jobb hely, még akkor is, ha folyamatos fenyegetésben éled az életet, és erről javarészt te magad tehetsz.
Pont olyan filmek kellenek most, mint a The Peanut Butter Falcon, ami reményt ad, kedves és vicces, amiben egyszerű, de emberi karakterek vannak, és ami úgy beszél a társadalmi kitaszítottságról, hogy az inkább felemelő, mintsem földbe döngölő lenne. A mondanivalója rém egyszerű, de inkább az a lényeg, ahogy addig a bizonyos mondanivalóig eljutunk, egy olyan road movie-ban, ahol a remény a sarkon ólálkodik, ahol a borzalmak közepette is rengeteg pozitív dolog történik, hiszen a világ sem egyértelműen pocsék hely, még egy olyan pocsék évben sem, mint a 2020-as.
A Mogyoróvaj Sólyom ugyan már 2019-es film, de itthon most először látható az HBO GO-n. Tégy magaddal jót, és nézd meg, majd végezd el az atomdobást ezzel a fostos évvel.