Itt a vége (2013)

R.: Evan Goldberg, Seth Rogen
Ez az a film, aminél nem számít, mennyire bénák a trükkök, azaz hogy a szereplők valóban hihetően a megnyílt földkéreg alatt fortyogó magma felé zuhannak-e. Az akkor elsőfilmes Evan Goldberg Seth Rogennel közösen dirigálta ezt a vicces agymenést, melyben Hollywood huszonéves krémjét James Franco házában, egy parti közben éri a világvége.

These Final Hours (2014)

R.: Zak Hilditch
A pre-apokaliptikus ausztrál mozi első másodpercétől elindul a visszaszámlálás: mindössze néhány óra van hátra addig, amíg egy végzetes cunami el nem pusztítja az emberi civilizációt, annak utolsó morzsájáig. A főhős egy ereszd-el-a-hajad-partiban szándékozik tölteni a hátralévő időt, ám a sors egy ennél katartikusabb találkozást is tartogat a számára egy kislány személyében.

Vírus (1995)

R.: Wolfgang Petersen
Egy cuki kis majom – egyébként Ross Marcel nevű majma is ő volt a Jóbarátokban - brutális, az Ebolára kísértetiesen emlékeztető tünetű vírusfertőzést indukál, s ezzel minden idők legnagyobb egészségügyi világkrízisét. A sztori a maga idejében rendesen ráhozta a frászt még a kevésbé hipochonder nézőre is, de szerencsére Dustin Hoffmanék megoldották a problémát.

Armageddon (1998)

R.: Michael Bay
Igen, nyálas, igen, nagyon hollywoodi, igen, Bruce Willis utolsó jelenetét és Liv Tyler könnyben úszó tekintetét sosem feledjük. De attól még az Armageddon az egyik legfontosabb film a kilencvenes évekből azok közül, melyek újraélesztették a zsánert. Ugyanattól félünk, mint a Deep Impactben, csak, ha lehet, még jobban: egy aszteroida halad a bolygónk felé, a földi erőkben pedig feltámad az életösztön.

Világok harca (2005)

R.: Steven Spielberg
2005-re a mestert is elkapta a katasztrófaláz, saját alien-mániájával kombinálva, így rittyentett is egy ilyen filmet, Tom Crusie-zal a főszerepben. A lényeg, mint minden Spielberg-moziban: találjon végre egymásra a család, miközben jól megmenekülnek, és végignézik, ahogy a fél világot legyakja körülöttük valami (ebben az esetben jó pár tripod).

Airplane! (1980)

R.: Jim Abrahams, Jerry Zucker, David Zucker
A repülőgép-katasztrófafilm paródiák alfája és ómegája ugyan harmincöt éve készült, de ma is ugyanolyan szórakoztató és friss, mint gyerekkorunkban. Még jó, hogy egy kritikus helyzetben a repülésfóbiás expilóta lesz az, aki kénytelen átvenni a gép irányítását. Sokan itt találkoztunk először Leslie Nielsen zseniálisan kretén fejével, mint ahogy szállóigévé vált mondatával is: Don’t call me Shirley!

Azután (2010)

R.: Clint Eastwood
Clint Eastwood csinált már jobb filmet, azonban ilyen katasztrófa-jelenetet még nem. Három ember sorsa keresztezi egymást a drámában: egy gyászoló kisfiúé, egy látó képességekkel megáldott férfié (Matt Damon) és egy nőé (Cécile De France), aki kis híján egy távol-keleti cunamiban lelte halálát. A szökőár nemcsak lenyűgöző képei miatt izgalmas, hanem mert egy halálközeli élmény aspektusából is látjuk.

Airport (1970)

R.: George Seaton
Apáink generációját máig a képernyő elé szegezi, ha feltűnik a képen – illetve a gépen – Burt Lancaster, Dean Martin és George Kennedy figurája. A bestsellerből készült akciófilm harmadik főszereplője az a hóvihar, ami alaposan megnehezíti a repülőtéri személyzet és a helyszín vezetőjének dolgát. Oké, egy meghibásodott repülő eltorlaszolja a kifutót, de hol itt a konfliktus? Hát a római járaton.

Apollo 13 (1995)

R.: Ron Howard
Tom Hanks egy interjúban azt mesélte, hogy ez volt élete legviccesebb forgatása, a szűk térben egybezárt hármas (Bill Paxtonnal és Kevin Baconnel) ugyanis végig azon volt, hogyan licitálják túl egymást disznóbbnál disznóbb pasiviccek elmesélésével. Szerencsére a drámán ebből semmi sem látszik, s Ron Howardnak sikerült hatásosan visszaadnia az űrhajózás történetének legszerencsésebben végződő szerencsétlenségét.

Napfény (2007)

R.: Danny Boyle
A sztori elég meredek – egy nemzetközi űrhajóscsoport feladata az, hogy 2057-ben egy veszélyes misszió keretében nukleráris eszközzel keltsék életre a haldokló Napot –, Danny Boyle azonban nagyon egyedien mesélte el. Annyira, hogy sikerült egy egészen költői kaland-sci-fit kreálnia.

Még nincs vége! A lista a VOX mozimagazin júniusi számában folytatódik.

Szöveg: Vörös Adél