Ebben a kijelentésben nincs semmi önirónia: fos magyar filmekkel Dunát lehet rekeszteni. Ezek a puszta tények. És ennek semmi köze ahhoz, hogy kis pénz, kis foci, kis filmgyártás, hiszen időről időre azért beesnek olyan darabok is, mint például A tanú, A nyomozó, az Üvegtigris, a Kaméleon vagy a Valami Amerika, szóval tudunk mi, ha akarunk, csak általában nem tudunk, nem akarunk vagy simán csak nem jön össze.
Megnéztük a Most vagy soha! című hőseposzt, és elhatároztuk, hogy keresünk mellé még kilenc olyan emlékezetes magyar alkotást, ami lehet, hogy szépen indult – mert mondjuk volt benne elképzelés, ötlet, szándék, vagy legalább szabad szemmel látható költségvetés –, de aztán úgy alakult, hogy jobb nagy ívben elkerülni, ha az ember nem akar szégyenében a föld alá süllyedni.
Most vagy soha!
Tökéletes példa arra, mi sül ki abból, ha valakinek az a meggyőződése, hogy egy értelmes filmhez nem kell sem tehetség, sem kompetencia, hiszen mindezt simán képes pótolni hatmilliárd forint. Az eredmény önmagáért beszél. Sebaj, a kötelező mozilátogatásra elzavart általános iskolai osztályok majd szépítik a számokat!
Kis Vuk
Dargay Attila 1981-ben bemutatott Vuk című animációs filmje a magyar rajzfilm egyik csúcsteljesítménye volt, épp ezért szívta minden jóérzésű ember a fogát, amikor 2008-ban kijött a számítógépes animációval leforgatott Kis Vuk. Ez annyira szar volt, hogy még az is dicséret lenne vele kapcsolatban, hogy megcsúfolta Dargay művét, hiszen ebben az esetben a két alkotást egy mondatban kellene említenünk.
Honfoglalás
Mekkora hírértéke volt annak idején, hogy a Honfoglalás című történelmi filmhez sikerült megszerezni Franco Nerót! Aztán a szerencsétlen kisiskolások, akiknek kötelező programként kellett megtekinteniük az alkotást, egyre tompuló aggyal nézhették, ahogy a távolba révedő tekintetű Nero néhány tucat satnya honfoglalóval kavirnyászik a Kárpát-medencében, miközben Demjén Rózsi búgó hangon süvölti, hogy kell még egy szó. Hij, de kínos volt!
Európa Expressz
1999 a mozi legjobb éve volt, de nem nekünk! Ekkor történt ugyanis, hogy az Európa Expressz című teszkógazdaságos Steven Seagal-utánérzés alkotói kitalálták, hogy ők is tudnak jó akciófilmet csinálni. Az akkoriban magyar Brad Pittnek csúfolt Kamarás Iván meg Stohl Buci mellé berakták jónőnek Dobó Katát, hogy szaladgáljanak egy kicsit egy Bzmot tetején, és ezzel ki is fújt a kreativitás.
Álom.net
Az Európa Expressz után eltelt tíz év, és valakinek eszébe jutott, hogy ha már megmutattuk, hogy akciófilmet is tudunk csinálni, miért ne mutatnánk meg, hogy az amcsi tinivígjáték is megy! Az Álom.net a magyar filmgyártás egyik legsötétebb anomáliája, melyből a legtöbben az akkor még egészen szemrevaló – azóta felismerhetetlenre plasztikázott wannabe instamodellként a jó ízlésű embereket ijesztgető – Labancz Lillára emlékeznek csak.
Szuperbojz
2009-ben lehetett valami a levegőben, mert akkor jött ki a Szuperbojz című fertelem is, ami amúgy roskadozott a tehetséges magyar színészektől – benne volt többek között Rudolf Péter, Haumann Péter, Bajor Imre, Mucsi Zoltán és a csodálatos Kerekes Vica is –, de ennek ellenére is sikerült összehozni egy olyan művet, ami jelenleg is kőkemény 1,4 ponton áll az IMDb-n. Tegyük hozzá, hogy a film nem a silány pontszám miatt szar, hanem azért, mert szar.
Zimmer Feri 2.
A Zimmer Feri első része 1997-ben helyenként egészen vicces, szép emlékű nyáridéző vígjáték volt, így annál csúfosabb volt a tizenhárom évvel később a mozikba küldött folytatás lebőgése. Tímár Péter az eredeti szereplőkkel húzott le egy rókabőrt saját korábbi alkotásáról, ami annyira rosszul sikerült, hogy még belerúgni sem volt kedve az embernek.
Cop Mortem
A Cop Mortem megmutatta, hogy a magyar akcióthriller mint olyan, létezik, és azóta azt kívánjuk, bárcsak ne háborgatta volna senki ezt a témát. A film ígérete óriási volt, bár az überkínos cím és a még annál is kínosabb, Mucsi Zoltánnal leforgatott kedvcsináló azért finoman jelezte, hogy jobb lesz mérsékelni az elvárásokon, mielőtt az ember nagy reményekkel beülne a moziba. Aztán úgy alakult, hogy a film nézői nagyjából öt perc után már sírva kapcsoltak volna el a Cobra 11 egy unalmasabb epizódjára.
Pappa Pia
Amikor a hozzáértő közönség megtudta, hogy Andy Vajna közbenjárására Csupó Gábor itthon rendez filmet, azt hittük, ez most valami tényleg különleges lesz. A Pappa Pia címét meghallva már elkezdtük vakarni a fejünket, de még ez sem készíthetett fel minket arra, mennyire istentelenül hitvány lesz a végeredmény. Mindez attól az embertől, akinek többek között A Simpson család című kultszériát is köszönhetjük. Sebaj, Vajna Timi legalább itt is megmutathatta, hogy visszaveri a fényt.
Szinglik éjszakája
Csak egy szűk évtizednek kellett eltelnie, hogy a magyar filmgyártás is felvegye a fordulatszámot, és megpróbáljon hasznot húzni az ezredforduló környékén a Szex és New York, valamint a Bridget Jones naplója nyomán fellángoló szingliőrületből. A Szinglik éjszakája sem azért volt csapnivaló, mert elkésett a buliból, hanem azért, mert egy érdektelen, bárminemű eredetiséget vagy kreativitást nélkülöző forgatókönyvből dolgozva hozták össze, a forgatás közben meg látszólag halványlila gőze sem volt senkinek arról, hogyan is kellene ezt csinálni.
Ez is érdekelhet: