1. Fa dezodorreklám

Manapság az emberre gyakorlatilag ömlik az ingyenpornó a netről, de a kilencvenes évek elején egy szexuálisan frusztrált kiskamasz számára csak korlátozott számban volt elérhető a képi erotika. A tévében csak néhány műsorszám volt, amiben villanhatott olykor női mell vagy fanszőr, de ezen kívül csak egy-egy képes magazin frontoldalának sarkában lehetett cicit látni. A Fa-reklám épp ezért olyan volt, mint egy korty friss víz egy hosszú sivatagi menetelés során. A reklámblokk még ismeretlen fogalom volt, így a meglepetésciciért sokszor hosszú órákat kellett várni két műsorszám között. Jó, csak ezért nem néztük végig az esti film stáblistáját, de ha véletlenül elcsíptük, rendesen kinyitottuk a szemünket.

2. Hagyd aludni a mamát és a papát!

Ez volt a vasárnap reggelek megmentője, amiért a mama és a papa tényleg hálaimákba foglalhatta a magyar televízió fejeseinek a nevét. Mert manapság ugye elég odanyomni a gyerek kezébe egy tabletet, de harminc éve még egy nyamvadt mesecsatorna sem volt, hogy legalább néhány félórára lekösse a koránkelő porontyot, így a Hagyd aludni a mamát és a papát! igazi lifehack volt azoknak a szülőknek, akik legalább a hétvége második napján egy kicsit ellustálkodták volna a reggeleket. Mai szemmel persze a Tini Nindzsa Teknőcök intrója ordítóan gagyi, de akkoriban annyira imádtuk, hogy akinek volt videomagnója, a kezdés előtt öt perccel már ott ült előtte, ujjaival a REC gombon várva a startot.

3. Parabola

Már az intrójában volt cici! Árkus József szórakoztatóműsorának különösen a szilveszteri különkiadása, a Szuperbola volt ilyen tekintetben menő, hiszen emlékeink szerint ezekben a darabokban még teljesen meztelen nők is felbukkantak olykor. Elnézést kérünk, de mi akkoriban a tízes éveink elejét tapostuk, vagyis nekünk az egy percre jutó női mellek száma még igenis szempont volt egy-egy tévéműsor társadalmi hasznosságának megítélésekor. A Parabolánál pedig nem volt akkoriban hasznosabb. Igaz, hogy korai változatában még több volt a külpolitika, mint a meztelenség, de később szerencsére ezt korrigálták, és teletömték a játékidőt olyan rovatokkal, amire mi nagyon is tudtunk rezonálni.

4. A szilveszteri műsorok

Még a fekvehányós bulik korszaka előtt, amikor december 31-én este évről-évre az volt a program, hogy a család egy kis nasival és egy üveg hagyományos, meg egy palack kölyökpezsgővel együtt bekuckózott a tévé elé, a szilveszter arról szólt, mit kínált a dolgozó népnek a televízió. Akkoriban még nem tudták le a szilvesztert azzal, hogy levetítettek egymás után három Bud Spencer–Terrence Hill-filmet, ehelyett gyakorlatilag a csatorna minden fontosabb műsorszáma különkiadással jelentkezett, éjfélkor pedig a köztévé összes munkatársa megjelent, hogy boldog újévet kívánjon a nézőknek. Nem olyan arcokkal volt tele a tévé, mint manapság. Nem akartad egyik bemondót sem megütni, sem megdugni, hiszen egyszerű, kedves emberek köszöntek rád minden nap a képernyőről, akiktől nagyon jól esett a BUÉK.

5. Három kívánság

Onnan látszik, mennyire alacsonyan volt nálunk akkoriban az ingerküszöb, hogy Dévényi Tibi bácsi műsora simán bekerült ebbe a listába. A Három kívánság volt a nyolcvanas, kilencvenes évek fordulóján „A” gyerekműsor, amiről akkoriban észre sem vettük, mennyire rohadt kínos tudott lenni. Emiatt persze nem érdemes utólag beüzemelni a fikaágyút, hiszen a műsorban hétköznapi gyerekek hétköznapi vágyait váltották valóra, amiatt pedig csúnya dolog lenne körberöhögni bárkit, hogy kilencévesen furán viselkedik, amikor egy országos híresség elé állítják azzal, hogy „No, itt az Első Emelet, szóval tessék beszélgetni, Pistike!”.

6. Azok a gyönyörű szovjet, csehszlovák és magyar rajzfilmek!

Egy külön listát kitenne, ha minden akkori kedvencünket fel akarnánk sorolni, de a teljesség igénye nélkül is muszáj belemennünk egy rövidebb felsorolásba. Egy ma a harmincas évei végét taposó magyarnak egészen biztosan azonnal beugrik A kockásfülú nyúl, a Kisvakond, a Mekk mester, a Frakk, a macskák réme, a Kukori és Kotkoda, a No, megállj csak!, a Mézga család, A nagy ho-ho-ho-horgász, a Pom Pom meséi, a Mikrobi, a Vízipók, csodapók, a Varjúdombi mesék, a Pampalini vagy a Rumcájsz kalandjai. Nem mondjuk, hogy ezek közül mindegyik szépen öregedett, de az biztos, hogy még ma is bármikor hajlandóak lennénk megnézni a Magyar népmesék bármelyik epizódját. A magyar animáció akkoriban élte az aranykorát, amit azóta is visszasírunk.

7. Elektor kalandor

Dévényi Tibor tényleg meghatározó alakja volt a gyerekkorunknak. Az Elektor kalandor című vetélkedő mentsvára volt minden kiskölöknek, aki évek óta sírt a Télapónak egy Game Boyért vagy egy Super Nintendóért, de a szülők képtelenek voltak megérteni, miért kell annyira ez a masina a gyereknek, így a vágyott készülék soha nem került a fa alá. Tibi bácsi viszont jött és segített, ebben a vetélkedőben ugyanis bárki kipróbálhatta, milyen érzés nyomni egy gyors menetet Super Marióval. Ehhez a műsor készítőinek el kellett menniük egy igazi Nintendóval a jelentkezőkhöz, ami igazi emberbaráti szeretetről tanúskodik. Mivel a játékosok általában akkor próbálták ki először a programot, ritkaságszámba ment, ha valaki elérte az első pálya végét.

8. A kedd esti sorozatok

Történhetett bármi a magyar televíziózás háza táján, a nyolcvanas években két dolog betonba volt öntve: az esti híradó és a kedd esti sorozat. Nem volt választásunk, a hét második napjának estéjén muszáj volt a tévé előtt ülve megnézni, mi újság a kórházban a város szélén, hol tart az Onedin család, rásöndörödött-e Leoncio Isaurára és jól működik-e a Klinika. Persze, később kaptunk kisebb adagokat amerikai akciósorozatokból is, a kilencvenes években pedig végleg átvette a terepet a T.J. Hooker, a Starsky és Hutch meg a Knight Rider, de ezeket is csak azért szerettük annyira, mert a sorozatélménynek már jó előre megágyazott az a legendásan megbízható kedd esti program.

9. Amikor apu felszerelte a parabolát és kinyílt a világ

A kilencvenes évek elején megtört a magyar tévé egyeduralma, és mi ezt nagyjából olyan jelentőségű eseményként éltük meg, mintha bevezették volna hozzánk az internetet. Amikor apu felszerelte a parabola antennát, kinyílt a világ: prozíben, SAT1 és főleg Cartoon Network... az egész olyan volt, mintha bezavartak volna minket egy ingyenes cukrászdába, mi pedig cukorsokkban tágra nyílt pupillákkal szaladgáltunk volna egyik csokis pulttól a másikig. Addig ismeretlen távlatok nyíltak meg előttünk. Úgy szívtuk magunkba a Space Ghostot, a Scooby-Doo-t és a G.I. Joe-t, mintha nem lenne holnap.

10. Walt Disney bemutatja

1991. január 6-tól kezdve a vasárnap délután négy, majd később öt óra hétről-hétre szent volt és sérthetetlen. A Disney ugyanis eldöntötte, hogy a Szovjetunió felbomlása után a keblére öleli Kelet-Európát és ebben az időpontban startolt el nálunk a Walt Disney bemutatja, ami két rajzfilmmel és egy élőszereplős sorozatepizóddal kényeztette a családokat. A Kacsamesék, A Csipet Csapat és a a kettő közé töltelékként berakott Ausztrál expressz volt a hétvége fénypontja, ami még akkor is így maradt, amikor elkezdték variálni a válogatás összetételét. Ehhez a műsorszámhoz fűződik egyébként a kilencvenes évek legnagyobb tévés traumája: '93. december 12-én megszakították a Kacsamesék aktuális részét, hogy bejelentsék Antall József miniszterelnök halálát. Az így megszakított epizódot a köztévében soha nem adták le.

Ez is érdekelhet:

(főkép: Fortepan)