1. Télapó vs. Jézuska vs. Mikulás

Az megvan, amikor a rokongyerektől megkérdezed, hogy „na, mit hozott a Jézuska?”, ő pedig válaszul úgy néz rád, mintha a földre fújtad volna az orrodat? Mert hogy hozzájuk a Télapó hozza az ajándékot, az apuka pedig letorkol, mert „köszi, most a gyerek be lesz szarva attól, hogy jövőre egy nyöszörgő, keresztre feszített félmeztelen muksó lebeg majd be oldalazva az ablakon az ajándékaival”. Itthon sajnos nemigen tisztázott a kérdés, hogy ki hozza az ajándékokat, ezért a nagyobb családi összejöveteleken rendre előkerül a téma. Persze, ez csak minimálisan frusztráló, de akkor is könnyebb lenne nélküle az élet.

2. Te kivel töltöd az ünnepeket?

Erre leginkább az egyedülállóknak foroghat a szemük, akiknek úgy teszik fel ezt a kérdést a megállapodott barátok, mintha ők egy másik dimenzióban élnének, ahol minden csupa fény és szín, míg a szingli ismerős minden bizonnyal a szürkezónában tévelyeg, ahol még a Last Christmas alatt is egy hegedű sír a háttérben. Ilyenkor két lehetősége van az embernek. Az egyik, hogy elmondja, hogy ő is ugyanúgy ünnepel, mint minden normáis ember: a családja körében. A másik pedig, hogy bedobja a gyeplőt a lovak közé, és párás tekintettel előadja, hogy ő bizony egyedül ül majd otthon egy lopott fenyőág mellett, italozva, miközben az Apokalipszis most rendezői változata megy a tévében.

3. Reszkessetek, betörők!

Amikor 1990-ben Chris Columbus befejezte a Reszkessetek, betörők! forgatását, még senki nem tudta, hogy ezzel egy olyan karácsonyi klasszikus szabadul rá a világra, amit különösen a magyar televíziózás még harminc év múlva is képtelen lesz elengedni. Ehhez a státuszhoz egyébként egyedül az Igazából szerelem című mozinak sikerült közel kerülnie, de végül ez sem bírta az esti műsorsávért folytatott harcot. A legkisebb McCallister kalandjait egyébként mindenki imádja, de azért azt illik beismerni, hogy ezt bizony túltoltuk. Nem csoda, ha sokaknak az ünnepekről egyből ez a szólás-mondás ugrik be: Nincs karácsony Kevin nélkül.

4. Rohanás

Ajándékozni öröm, de aki azt állítja, hogy élvezi a karácsonyi ajándékvásárlás őrületét, az valószínűleg azért mondja ezt, mert van annyi esze, hogy letudja az egész macerát október közepén. Az utolsó napokra hagyott vásárlás, sőt, úgy nagy általánosságban a karácsony előtti vásárlás maga a hétköznapi terror, melynek élvezetéhez minimum elkél egy kis könnyed mazochizmus. A kereskedők a médiával karöltve rengeteget dolgoztak azon, hogy a karácsony igazából ne a szeretet, hanem a költekezés ünnepe legyen. Ha nem sikerült volna nekik, és december 24. este arról szólna, hogy az egymást szerető emberek összejönnek, és simán csak jól érzik magukat, abba talán még a gazdaság is beleroggyanna.

5. Tévényomor

Egy kicsit már most szégyelljük magunkat, mégsem tudjuk kihagyni a listából azt, hogy ha az ember Szenteste bekapcsolja a tévét, közvetlenül Kevin előtt valami elképesztő nyomortengeren kell átverekednie magát. Valamiért ugyanis az esti magazinműsorok egyik legkedveltebb karácsonyi fogása, hogy olyan családokat mutogatnak a nézőknek, akik számára nem az a legnagyobb kérdés, hogy mi kerüljön a fa alá, hanem hogy hogyan ne fagyjanak halálra a téli hidegben. Szörnyű, na de ezeken az embereken éppen ott és akkor a néző nemigen tud segíteni, így garantáltan mindenkinek megkeseredik az estéje, akibe szorult némi empátia.

6. Fehér karácsony

A filmek, rajzfilmek, mesék és képeslapok mind meggyőztek minket, hogy hó nélkül nem igazi a karácsony. Ha nem hiszed, csak kérdezd meg bármelyik kaliforniait, aki ilyenkor napokat csesz el azzal, hogy felapplikálja a tetőre a műhavat, hogy aztán január elején legalább ugyanennyi időbe kerüljön neki visszarakni azt a padlásra. Itthon mindenki úgy emlékszik, hogy gyermekkorában minden Szenteste fehérbe öltözött a táj, most meg már évek óta csak a sár feketéllik december 24-én. Klímaváltozás vagy csak az emlékezetünk csal, nem tudjuk, de az biztos, hogy rendszeresen előkerül a téma, amit már nagyon ununk. Szakadjon megint a hó, és akkor le van tudva az egész!

7. Kutatóexpedíció a díszek és az égősor után

Mert azt a rohadt dobozt minden január elején elrakjuk valahova, ahonnan valamiért minden évben el kell raknia valakinek egy még biztosabb helyre, ahol tutira még jobban megtaláljuk Szenteste délelőttjén. Aztán mégsem. És ilyenkor mindig megfogadjuk, hogy jövőre másként lesz, hogy igenis ottmarad az a nyamvadt doboz, ahol szokott, aztán megint csak szaladgálunk a padlástól a beépített szekrényig mint a fejetlen csirke, hogy hova a fenébe lett eltéve a fa talpa, az égősor, a csúcsdísz, meg az a vagány télapós üveggömb, amit annyira szeretünk. A legrosszabb pedig, hogy amikor néhány órányi frusztráció után minden megvan, elkezdhetjük kibogozgatni az égősort, ami csodálatos módon egy év alatt görcsöt kötött saját magára. És minden évben ez megy!

8. Zabálás

Néhány nappal az ünnep előtt Anyu úgy bepörög a konyhában, hogy december 24-től legalább három napig öt fogásból állnak az étkezések, két kajálás között pedig folyamatosan süti meg sós van letukmálva a torkodon. Még az a nyomorult fa is tele van aggatva szaloncukorral, hogy véletlenül se legyél nyugton, amikor tele hassal szuszogva tespedsz a tévé előtt. Sajnos karácsonykor nem lehet normális ember módjára táplálkozni. Nem csoda, hogy a leggyakoribb újévi fogadalom a fogyókúra, hiszen a népek rendszeresen zabálással töltik az év végét.

9. Nagyüzemi sütés-főzés

...és a legszebb az egészben, hogy igazából Anyu sem érti, miért kell napokig a konyhában robotolnia, így az ünnepi zabálás túltolása pont egy olyan dolog, melyet a termelői és a fogyasztói oldalon állók is simán tudnának nélkülözni. Mert úgyis hoz egy tepsi rétest a hugi, egy nagy tálca mézeskalácsot a nővéred, Apu simán meg tudja főzni a halászlevet, és hát te sem mész haza üres kézzel. Szóval nyugodtan lehetne a család, hisz senki nem fog éhen halni, mégsem tudunk megmaradni az ésszerűség határai között.

10. Wham! – Last Christmas

Lesztkrisztmas áj gévju mahart. Van olyan ember a világon, aki nem tudja a Wham! orbitális karácsonyi slágerét akár álmából felkeltve is reflexből elfütyülni? Sőt, a legtöbben még a szöveget is kívülről fújjuk, még akkor is, ha esetleg nem beszélünk angolul. Sokan állítják, hogy a Last Christmast nem lehet megunni, de azért legalább ennyien vannak olyanok is, akiknek már előre tikkel a szemük a decemberben immár szokásosan érkező karácsonyi dallamtapadástól. Dö veri neksz déj, ju gévid övéj...