1: Arról, hogy mi kell hozzá:

„Ha író akarsz lenni, mindenekfelett két dolgot kell tenned: rengeteget olvasni és rengeteget írni. Nem tudok róla, hogy ezt a két dolgot meg lehetne kerülni – ez egy levághatatlan út."

2: A tehetségről

„A tehetség olcsóbb mint az asztali só. Ami megkülönbözteti a tehetséges embert a sikerestől, az a pokoli kemény munka.”

3: A kezdetekről

„A legijesztőbb pillanat mindig az, mikor belekezdenél. Ha elég bátor vagy, hogy elindulj, akkor el is fogod kezdeni.”

4: A képzeletről

„A leírás az író képzeletében kezdődik, de az olvasóéban kell, hogy befejeződjön.”

5: A minőségről

„Úgy vélem, hogy minden történet a végén az emberekről szól, nem pedig a sztoriról; ami azt jelenti, hogy az olvasási élményünk karakterközpontú.” 

6: A stílusról 

„A pokol útja határozószókkal van kikövezve.”

7: A jelentésről

„A szavak mondatokat gyártanak, a mondatok bekezdésekké állnak össze, és néha ezek a bekezdések elkezdenek felgyorsulni, lélegezni és saját életre kelni.”

8: A boldogságról

„Az írás nem azért van, hogy pénzt keressünk, híresek legyünk, randizzunk, megfektessenek vagy barátokat szerezzünk általa; az írás arról szól, hogy gazdagabbá tegyük azoknak az életét, akik olvassák a munkánkat, miközben a saját életünk is gazdagabb lesz tőle. Hogy felkelsz, jól érzed magad és megcsinálod. Azért van, hogy boldog legyél, okés? Hogy boldog legyél.”

9: Az ötletekről

„Egy dolgot most azonnal tisztázzunk, rendben? Nincsenek ötlet-szemétlerakók, se történet-áruházak és nem létezik az Eltemetett bestsellerek szigete sem; a jó ötletek általában a semmiből jönnek, szó szerint a tiszta égből kezdenek felé sodródni: két, eddig egymástól független ötlet összekapcsolódik és valami újjá válik. Nem az a dolgod, hogy megtaláld az ötleteket, hanem hogy észrevedd őket, mikor felbukkannak.”

10: A kemény munkáról

„Van múzsa, de a fickó nem fog leszállni a szobádba és kreatív tündérport szétszórni az írógépedre vagy a számítógépedre. A föld alatt lakik. Ő amolyan alagsori fickó. Le kell ereszkedned hozzá, és mikor ott vagy, be kell bútoroznod neki egy lakást, amiben élhet. Neked kell elvégezned minden piszkos munkát: a múzsa ott ül és szivarozgatva csodálja a bowling-trófeáit, és úgy fest, tojik a fejedre. Szerinted ez fair? Szerintem igen. Talán nem olyan arc ez a múzsa-fószer, akiből sokat kinéznél, és amúgy nem is annyira beszédes figura, de van inspirációja. Jogos, hogy te csináld meg az összes munkát és te égesd még éjfélkor is az üzemanyagot, mert a szivarozó fickónál a kis szárnyakkal van egy nagy zsák varázslat. Olyan cuccok vannak benne, amik megváltoztathatják az életedet. Higgy nekem, tudom.”

(Forrás: Stephen King: On Writing: A Memoir of the Craft)