Végre Trumpnak is lesz ideje filmezni, szóval ezt a toplistát neki is sok szeretettel küldjük.

10. Nixon (1995)

Ezzel a névvel nem utoljára találkozol a listán, ami nem is csoda, hiszen Trükkös Dick a Watergate-botránnyal fogalmat teremtett, majd emiatt kénytelen volt lemondani az elnöki székről, ami filmes alapanyagnak is kiváló, és Hollywood nem is egyszer élt ezzel a remek lehetőséggel. Oliver Stone filmje nem a sztori legjobb feldolgozása, de még úgy is ajánlott néznivaló, hogy a könnyebb végén fogja meg a dolgot. Emiatt a legnagyobb köszönet a címszerepében sziporkázó Sir Anthony Hopkinst illeti, természetesen.

9. A hatalom árnyékában (2011)

George Clooney nem ezzel a filmmel bizonyította be, hogy tud rendezni, mert ezt a 2005-ös Good Night, and Good Luck. miatt már mindenki tudta róla. A hatalom árnyékában című mozi épp ezért már nem volt nagy meglepetés, de a bemutatóját mindenhol elismerő bólogatás kísérte. Clooney az elnöki székért indul a kampányát igazgató Ryan Gosling hathatós terelgetése mellett, aztán menetrendszerint beüt a gebasz.

8. A dzsentlemanus (1992)

Eddie Murphy mozija legalább annyira szabvány feel-good mozi, mint amennyire politikai szatíra. Murphy ügyesen meghackeli az amerikai választási rendszert, és azzal kerül be sikeresen a Kongresszusba, hogy ugyanaz a neve, mint a kerületét korábban zsinórban nyerő, de sajnálatosan elhunyt szenátoré. Először csak meg akarja tömni a zsebeit, aztán bekapcsol a lelkiismerete. Jó kis mozi abból a fajtából, ami sokkal inkább szórakoztat, mint elgondolkodtat, de így is szeretjük.

7. Lincoln (2012)

Ha a röhögés után egy kicsit alámerülnél az amerikai politika legkomorabb éveibe, Spielberg kicsit száraz, de legalább pontos történelmi filmjét ajánljuk borús homlokú elmélkedéshez. A Lincoln nem könnyű alkotás, de már Daniel Day-Lewis miatt is megéri a befektetett energiát.

6. Frost/Nixon (2008)

A Frost/Nixon remek médiakritika/áldoku/politikai thriller, ami a bukott elnökkel készített tévéinterjú történetét dolgozza fel. Az interjúban egy látszólag teljesen alkalmatlan showman ült le beszélgetni a dörzsölt politikussal, pedig a tét hatalmas volt: sikerül-e kicsikarni Nixonból a régóta várt bocsánatkérést Watergate miatt. Frank Langella félelmetesen jó, és a tenyérbemászó Michael Sheen sem vall szégyent.

5. A király összes embere (1949)

Ez a film olyan alapmű, amit egyszerűen nem lehet kihagyni a listáról. Willie Stark csupa jószándékból kezd politizálni. A nép becsületes gyermeke ő, aki az egyszerű dolgozók megsegítését tűzi a zászlajára, míg a hatalom meg nem részegíti, és a korrupció főgonoszt nem csinál a hősből. Örökös hivatkozási alap, amit egyszerűen muszáj látni, hogy tudd, mi fán terem a politikai drámák műfaja. Sean Penn 2006-os remake-jét inkább borítsa a feledés homálya.

4. A mandzsúriai jelölt (2004)

Most lehet, hogy sokan felhorkannak, amiért nem az 1962-es eredetit ajánljuk, de szerintünk a Jonathan Demme-féle 2004-es remake is kiváló feldolgozás. Jóféle kis paranoid thriller félelmetes politikai díszletek között egy ördögi Meryl Streeppel és egy csúcsformában megőrülő Denzel Washingtonnal. Ha nem értesz velünk egyet, és inkább John Frankenheimer eredetijét néznéd, azzal sem lősz mellé.

3. Egy kis gubanc (2006)

Ebben a frenetikus brit politikai szatírában mindenki totálisan inkompetens Peter Capaldi mocskos szájú kommunikációs igazgatóján kívül, aki kénytelen megjárni a hadak útját a brit kormány egyik tagjának egyik nagyon szerencsétlen kijelentése miatt. Brutálisan sziporkázó szövegkönyv, zseniális karakterek, és remek színészek teszik ezt a kiváló mozit a lista magától értetődő tagjává.

2. Amikor a farok csóválja... (1997)

Ezt a filmet legszívesebben egy helyre pakoltuk volna az előzővel, mert mindkettő ugyanaz a műfaj, ugyanaz a színvonal, ugyanaz a röhögőgörcs. Ezúttal egy hollywoodi rendezőt kérnek föl, hogy rendezzen meg egy háborút, ami eltereli a figyelmet az elnök szexbotrányáról. Barry Levinson filmjének ötlete már önmagában díjat érdemelne.

1. Az elnök emberei (1976)

Megint a Watergate, de ezúttal nem Nixonnal, hanem az összeesküvést leleplező újságírókkal a főszerepben. Ez az a film, amiben egy az íróasztalon odébb csúsztatott papírlapnak nagyobb hatalma van, mint egy egész hadosztálynak. Dustin Hoffmann és Robert Redford filmje nyolc Oscar-jelölést ért és örök helyet az ehhez hasonló toplistákon.