Még előttünk a tél legszürkébb része, ami olykor nemcsak a szervezeted, de a hangulatod is próbatétel elé állítja. Szomorkodásra semmi ok, itt vagyunk, és tíz olyan filmmel segítünk, melyek egy puha takaró és egy bögre forró tea társaságában egészen biztosan visszaadják a hited abban, hogy hamarosan ragyogó napok jönnek.

Életrevalók (Intouchables)

Ha már láttad ezt a francia gyöngyszemet, biztosan nem lepődtél meg, amiért ezzel kezdtük a listánkat. A nyaktól lefelé mozgásképtelen milliomos és az életerős, őszinte és csibészségében is végtelenül emberi nincstelen barátságának sírva-nevetős története még egy menthetetlen cinikussal is képes lenne elhitetni, hogy a világ alapvetően remek hely. 2011-ben különösebb reklám nélkül kezdték el vetíteni a mozik, majd hamarosan a nézők maguk küldték el ismerőseiket és rokonaikat, hogy vegyenek jegyet erre a szívmelengető filmre.

Bazi nagy görög lagzi (My Big Fat Greek Wedding)

Nia Vardalos nemcsak a főszereplője, de a forgatókönyvírója is ennek a mozinak, mely egy Amerikában élő görög lány és egy amerikai srác szerelmének történetét meséli el. A nagy konfliktus, hogy a lány szerelme nem görög, ráadásul vegetáriánus, ami nemigen egyeztethető össze az éttermet üzemeltető család elvárásaival. Nem lenne helye ennek a habkönnyű filmnek a listán, ha a dolog drámázásba csapna át, de ettől nem kell tartani. A Bazi nagy görög lagzi szívmelengető romantikus vígjáték a kultúrák találkozásáról.

Zöld könyv – Útmutató az élethez (Green Book)

A rasszizmusról nagyon kevés film tud olyan könnyedén mesélni, mint Peter Farrelly meglepetésmozija, melyben egy simlis, de csupaszív olasz-amerikai egy afroamerikai zenész sofőrjéül szegődik a szegregált délen. A Zöld könyv néhol talán kicsit szirupos, ettől eltekintve alapvető optimizmussal mesél egy kellemetlen témáról. Mahershala Ali Oscart kapott alakításáért, de ha minket kérdezel, a szobor legalább ennyire jogosan járt volna a csodálatos Viggo Mortensennek is. Sokszor újranézhető, magával ragadó, kicsit naiv, de épp ezért nagyon szerethető film.

Mentőexpedíció (The Martian)

Matt Damont már megint meg kellett menteni, de ezúttal a világháború pokla helyett a Mars mindent felülíró végtelen magánya tör az életére. A Mentőexpedíció szinte végtelenszer újranézhető, és az emberi leleményesség diadalaként bármikor képes a nézőjét meggyőzni arról, hogy még a legsötétebb helyről is van kiút. A mozi ráadásul messziről kerüli a történetben rejtőző sorsdráma komorabb oldalát, és képes végig könnyed maradni. A hangulat pedig ragadós.

Még zöldebb a szomszéd nője (Grumpier Old Men)

A Még zöldebb a szomszéd nője nemcsak azért remek szórakozás, mert Walter Matthau és Jack Lemmon között ezúttal is elsöprő a kémia, de azért is, mert a viccek egytől egyig ülnek, a komédiázó öregurak pedig könnyedén demonstrálják, hogy az élet hetven fölött is izgalmas lehet. Arról nem is beszélve, hogy a hatvanéves Sophia Loren valami elképesztően kellemes a szemnek. Egyszerűen imádjuk ezt a mozit!

Mamma Mia!

A Mamma Mia! maga a féktelen, lüktető, szerelemtől részeges nyár. Az ABBA dalai önmagukban képesek lennének felvidítani bárkit, de ehhez még hozzájön egy remek színészgárda, melynek tagjai úgy bolondozzák végig a filmet, hogy az ember képtelen nem velük együtt mosolyogni. Még Pierce Brosnan borzalmas énekhangja sem képes elrontani ezt az örömünnepet. Téli rosszkedv ellen receptre kellene felírni.

Idétlen időkig (Groundhog Day)

Megváltástörténet ritkán olyan vicces és izgalmas, mint Harold Ramis filmje az időhurokba került időjósról, a zseniálisan cinikus Bill Murray-jel a főszerepben. Az Idétlen időkig azon ritka filmek egyike, melyet az ember gyerekként imádott, és amikor felnőttként újranézi, örömmel állapítja meg, hogy kedvence remekül öregedett. Persze, a cukorszirupot nem akarták belőle kispórolni, de az ízélmény még ezzel együtt is tökéletes. Termelődjenek csak azok a boldogsághormonok!

A Pogány Madonna

A Csöpi-filmek első és talán legjobb darabja mutatta meg, hogy igenis van értelme magyar bunyós vígjátékot forgatni. Az 1981-ben bemutatott mozit a Balaton-fan Bujtor István novellájából ő maga írta és rendezte Mészáros Gyulával együtt, az eredmény pedig a Bud Spencer–Terence Hill-filmek legjobb hagyományait idézte. A Pogány Madonna minden képkockájában ott lüktet a balatoni nyár, a rendszerváltás előtti Magyarország dallamaira hangszerelve.

Agymanók (Inside Out)

A Pixar máig legjobb mozija szó szerint az érzelmeinkkel játszik, hiszen egy a kamaszkor előtt álló kislány fejében élő érzelmek kalandjaiba enged bepillantást. Egészen hihetetlen az a kreativitás, mellyel az alkotók hozzányúltak ehhez a bonyolult témához. Az Agymanók legalább annyira a felnőttek, mint a gyerekek filmje, sőt, a mozi legjobb poénjait igazán csak a felnőtt nézők képesek megérteni. A Pixarnál tudják, hogy a szomorúság ellenszere néha épp egy kiadós sírás, és a vidám percek mellett ez a csodálatos alkotás ezt is megadja a nézőjének.

Zimmer Feri

Tímár Péter idétlen vígjátéka olyan, mintha az ember visszacsöppenne a gyerekkorába, hogy a balatoni rokonoknál töltse a nyarat. Hiába jelzésértékű a sztori, a film karaktereit mindannyian ismerjük személyesen is, mely miatt képtelenség nem szeretni ezt a bumfordi komédiát. Az ember szívébe az első percekben beköltözik a július, és ott is marad a végefőcímig.

És ezt olvastad már?
Ha Dr. Dre, Snoop Dogg és Mary J. Blige nem hozza meg a kedved a Halftime Show-hoz, akkor semmi