A koncert közvetlenül a falnál volt, így Kelet-Berlinben is tömegesen vonultak ki rá, hogy a fal másik oldaláról hallják a zenét. És emiatt kezdődtek el azok a tömegtüntetések, amelyek miatt végül leomlott 1989 november 9-én a fal. Egy elképesztő történet jön a berlini fal leomlásának harmincadik évfordulójára.
A történet nem is 1987-ben, hanem tíz évvel előbb kezdődött, 1977-ben. David Bowie ekkoriban Nyugat-Berlinben élt évekig Schöneberg környékén (méghozzá egy darabig Iggy Poppal) és felvette máig is felfoghatatlanul szép, Heores című albumát.
A címadó dalt pedig egy – állítólag valós – szerelmi történet inspirálta, amely a berlini fal két oldalán lakó szerelmesekről szól. A dal nagyon gyorsan Berlin szimbólumává vált – nem nehéz érteni, miért; a gyönyörű dalnak a dalszövege is elképesztően beszédes Berlinről:
„I, I can remember (I remember)
Standing, by the wall (by the wall)
And the guns, shot above our heads (over our heads)
And we kissed, as though nothing could fall (nothing could fall)
And the shame, was on the other side
Oh we can beat them, forever and ever
Then we could be heroes, just for one day”
A Heroes mellett két másik albumot is felvett 77 körül Bowie Berlinben: a Low és a Lodger című lemezeket, melyekre a mai napig mint a „Berlini trilógia” referálnak.
Tíz évet ugrunk: Bowie 1987-ben visszatér Berlinbe egy háromnapos zenei fesztiválra, amelynek színpadát a Brandenburgi kapu közelében építették meg, tehát a berlini fal közvetlen szomszédságában.
Kelet-Berlinben ugye a nyugati világ zenei fertője megengedhetetlen volt, de a kiváló hangosításnak köszönhetően viszont a zene átért a falon túlra. Míg Nyugat-Berlinben kb. hetvenezren vonultak a színpad elé, a Kelet-Berliniek is ezrével tódultak a falhoz, a színpad mögé, hogy hallják a fesztivált, ahol Bowie mellett a Genesis, Bruce Hornsby és a Eurythmics is fellépett. És jött Bowie és eljátszotta a Heroes-t.
„Olyan volt, mintha egy dupla koncertet adnék, amit egy fal választ el. Hallottuk is, ahogy a másik oldalról ujjonganak és énekelnek az emberek. Istenem, még most is elszorul a torkom, mikor eszembe jut. Szívszorító volt. Soha életemben nem volt ilyen élményben részem és szerintem nem is lesz. Mikor eljátszottuk a Heroes-t, tényleg olyan érzés volt, mintha egy himnusz szólna, mintha egy imádság, fohász lenne.”
- nyilatkozott Bowie a koncertről sok évvel később a The Atlantic-nek.
A tömeg a szám után elkezdte skandálni a „The wall must fall!” (Vesszen a fal!) és a „Gorby get us out!” (Gorbi engedj ki!) mondatokat. A három napos fesztivál után tömeges tüntetések kezdődtek és igazából a keletnémet rendőrség irgalmatlanul agresszív válaszreakciója volt az, ami teljesen megváltoztatta utána a város közhangulatát.
Rengeteg fordultak a fal mindkét oldalán a rezsim ellen és a frusztráltság, az elégedetlenség, a rendszerellenesség már visszafordíthatatlanná vált. Végül mégis két év kellett, hogy megnyíljanak a sorompók és leomoljon a fal, harminc éve épp ezen a napon; a fal, amit utána a mindkét oldalról érkező németek csákánnyal, vésővel és puszta kézzel romboltak le.
Bowie a fal leomlása után, '89-ben is adott egy koncertet, végre a teljes berlini lakosságnak, majd pedig mégegyet 2004-ben. Az énekes-dalszövegíró-zeneszerző géniusz 2016-os halála után a német kormány így búcsúzott egy Twitter-üzenetben Bowie-tól:
„Viszlát, David Bowie. Már te is a Hősök között vagy. Köszönjük, hogy segítettél lebontani a falat.”
(Forrás: Wikipédia, BusinessInsider)
Légy résen, mert épp valami fontos történik!
Napokon belül új magazint indítunk, tarts velünk a nulladik pillanattól! November elején startol a Raketa.hu, a Player-csoport jövőmagazinja, melyben veletek együtt keressük a válaszokat az előttünk álló évek nagy kérdéseire!
Kiemelten foglalkozunk az autózás/közlekedés forradalmával, az okosotthonokkal, a klímakérdéssel, megújuló energiával, a legizgalmasabb, éppen zajló társadalmi változásokkal és rengeteg termékkel és szolgáltatással, ami pillanatokon belül ránk töri az ajtót!
Ha szeretsz jó időben jó helyen lenni, kövesd be a Rakéta Facebook-oldalát, hogy azonnal tudd, ha kilőttük a magazint!