Az a baj az MMORPG-kkel, hogy legtöbbször túlságosan is komolyan veszik magukat. Sokak számára macerásak, egy single player-módokra szakosodott RPG-fanatikus nem igazán veszi őket elő, ráadásul nem mindegy, melyikbe ruházunk bele, mert többnyire drágák is. A World of Warcraft mellett alig pár játéknak volt esélye a sikerre, de mégis sorozatban jönnek a jobb vagy éppen rosszabb MMORPG-k, amelyek sajnos legtöbbször meg sem próbálnak valami igazán különlegeset nyújtani.

És akkor jött a Wildstar. Egy olyan cím, ami nem veszi komolyan magát, ami képes behúzni bárkit, és bár egyáltalán nem tökéletes, egy ponton nem képes hibázni, és ez az atmoszférateremtés.

Grafika + hangulat

A Wildstar nem egy hagyományos értelemben vett vizuális gyönyör, de hát az MMO nem éppen a tűéles textúrákról híres. A játék láthatóan meg sem próbált olyan grafikai megoldásokkal élni, hogy csak izmos gépek vigyék el a motort a hátukon, viszont egy iszonyatosan hangulatos rajzfilmes világot teremt nekünk, amiben szabadon játszhatunk, és ezzel már meg is vagyunk véve kilóra. Ilyen hangulatot nem is tudom, mikor tapasztaltam utoljára, de maradjunk annyiban, hogy ha valaki rajzfilmet készítene belőle most rögtön, nem tudnám elítélni.

Ezt az egész vicces, nyakatekert sci-fi komédiát tovább súlyosbítják azok a karakterek, akikkel összehoz minket a sors. Persze őrült lett volna a játékot fejlesztő Carbine, ha mindent teljesen poénra vesznek, hiszen nem gyerekeknek szóló MMO fejlesztése volt a cél, és ezt tudni lehet abból is, hogy a Blizzard embereinek is vastagon köze van ehhez a műhöz. Még 2005-ben kezdte el hegesztgetni a Carbine, ami hogy-hogy nem, tizenhét egykori blizzardos csapata. És bizony meg is látszik a játékon, hogy nem ma kezdték fejleszteni, van valamiféle aranyos old school hangulata, ami nem árt meg neki, sőt. Azok a régi motorosok imádni fogják, akikben még ott lapul egy jó nagy gyermek.

Irányítás

A probléma az, hogy ez az irányítás is egyfajta old school hangulatot áraszt, és ez nem tesz jót a játéknak. Bizonyos funkciók bonyolultan elérhetőek, maga az alapirányítás is furcsa, de nem megszokhatatlan, a hangulat miatt érdemes rászánni azt az időt, amíg rááll az ember keze, csak éppen jó kérdés, hogy miért nem lehetett az egészet felhasználóbarátabbra tervezni.

Ez a kissé egyedi vezérlés először fura lehet azoknak, akik mondjuk először találkoznak MMORPG-vel, de bele lehet rázódni, bizonyos értelemben még hozzá is tesz a hangulathoz ez a nyakatekertség, ad egyfajta bonyolult vezérlőpult-hangulatot, ez pedig megmenti attól, hogy már az elején is csak egy MMO hack 'n' slash-nek tartsuk, hiszen nem is az.

Emberek

A Wildstar világát ugyebár hús-vér játékosok töltik meg. És hála istennek az átlagnál jobb, segítőkészebb játékosok érkeztek ide, ez azért lehet, mert ez a játék tényleg a kemény MMO-fanoknak készült, nekik kínál valami mást, és bizony a kemény MMO-fanok ki is voltak már éhezve valami másra. Nagyon ritkán találkozni tahófalvi tahókkal, és ez nagyon remek. Nekik köszönhetően epikus csatákban lehet része mindenkinek, aki szereti.

Összegzés

Ne szaporítsuk tovább a szót, a Wildstar remek játék, amelyen sajnos kicsit látszik az elhúzódó fejlesztési idő, de azok, akik egy magát nem komolyan vevő, rajzfilmes stílusú, sok-sok lehetőséggel megpakolt MMORPG-re vágynak, meg is találták a számításukat. Nem szabad egyből feladni, érdemes jónéhány órát belefeccölni, amíg teljesen megnyílik, és igen, érdemes ráádolzni a pénzt, még akkor is, ha az a pénz nem kevés. Kellemes. Aranyos. Üdítő. Kell ennél több?