Ez készíthette elő a terepet a dinoszauruszoknak.
A vuhani Kínai Földtudományi Egyetemen dolgozó Jacopo Dal Corso és a Bristoli Egyetem munkatársa, Mike Benton által vezetett kutatócsoport a témában releváns összes geológiai és paleontológiai bizonyítékot átvizsgálva határozta meg egy eddig ismeretlen, 233 millió évvel ezelőtti, úgynevezett karni pluviális (esős) kihalási esemény lefolyását. A Science Advances című folyóiratban publikált eredmények szerint a tömegkihalás legvalószínűbb kiváltó okai a mai nyugat-kanadai Wrangellia területén koncentrálódott masszív vulkánkitörések voltak. Az akkor kiáramló bazalt alkotja a mai Észak-Amerika nyugati partvidékének jelentős részét.
A kitörések a karni korszakban tetőztek – mondta Jacopo Dal Corso, aki korábban tanulmányozta a kitörések geokémiai jellegét és megállapította, hogy azok jelentős hatással voltak a bolygó légkörére: "Hatalmas kitörések voltak, amelyek során
óriási mennyiségű üvegházhatású gáz, például szén-dioxid került a levegőbe, és hirtelen globális felmelegedések következtek be.
A melegedést megnövekedett esőzések kísérték, amit Mike Simms és Alastair Ruffell geológusok egy nagyjából egymillió évig tartó nyirkos epizódként írtak le az 1980-as években. A klímaváltozás a biológiai sokféleség jelentős hanyatlását eredményezte az óceánban és a szárazföldön egyaránt, ám rögtön a kihalási esemény után új csoportok váltak uralkodóvá, egy sokkal modernebb ökoszisztémát alkotva. Az éghajlat megváltozása kedvezően hatott a növényzet fejlődésére, és elkezdtek teret hódítani a modern tűlevelű erdők.
„Ma már tudjuk, hogy a dinoszauruszok mintegy húszmillió évvel a szóban forgó esemény előtt jelentek meg, de csak kis létszámban fordultak elő, és jelentéktelenek maradtak egészen a karni pluviális eseményig. A nedves időszak után hirtelen beköszöntő száraz környezet adta meg a lökést a dinoszauruszoknak" – magyarázta Mike Benton professzor.
Ez az időszak azonban nemcsak a dinoszauruszok számára volt kedvező, nagyon sok ma élő növény- és állatcsoport jelent meg, köztük az első teknősök, krokodilok, gyíkok és emlősök néhány képviselője. Akkor jelentek meg a maihoz hasonló korallzátonyok és számos plankton is, ami az óceánvíz összetételének alapvető változását sugallja.
Ez is érdekelhet:
(Forrás: MTI)