Ha nem tudod, ki az az Orbán Ágnes, akkor a sztori megértéséhez pont elég, ha annyit tudsz róla, hogy megnyert egy főzős műsort.

Vagyis a formális logika mentén viszonylagos bizonysággal kijelenthetjük, hogy a hölgy valószínűleg szakács, de ha nem is hivatásos szakács, jó eséllyel szokott főzni. Ez a tény pedig magában foglalja azt is, hogy azt a húsételt, amit az asztalra tesz, a sütés-főzés előtt fel kell dolgozni... mert azt ugye tudjuk, hogy a bélszín, a csirkemell vagy a bolognai szósz néhány nappal korábban még egy élő-lélegző-táplálkozó-ürítő lény volt.

Eddig tudjuk követni a gondolatmenetet, ugye? Ha ezzel megvagyunk, akkor már jöhet is a lényeg:

Orbán Ágnes tegnap egy ilyet tett közzé a Facebookon:

Orbán Ági konyhája

null

A posztban szerintünk ott van egy jó adagnyi szarkazmus, egy hatásos fricska azok felé, akik húsvétra bevásárolnak élő nyúlból, mert aranyos, aztán kirakják a kukába, amikor rájönnek, hogy az ünnep után is foglalkozni kellene vele, meg egyébként is a szőnyegre szarik.

De egye fene, tegyük fel, hogy nincs igazunk, és Orbán Ágnes posztjában nyoma sincs aktuális kritikának, hanem tényleg komolyan gondolta a felhívást. Még ha így is van, az sem indokolja azt a förtelmes kommentfolyamot, ami tegnap óta egyre dagad a poszt alatt.

Ilyen és ehhez hasonló véleményeket vállaltak névvel és arccal egyes, magukra nyilván állatbarátként tekintő emberek:

Olyan önjelölt állatvédő is akadt, aki pszichopatának nevezte Orbán Ágnest, de előtte még nem mulasztott el kínhalált kívánni neki és a gyermekeinek, ami rögtön rá is világít egy nagyon fontos tanulságra:

Attól, hogy valaki szereti az állatokat, még nem biztos, hogy szép a lelke.

Olvasván a válogatott mocskolódásokat, egészen elképesztő az a higgadtság, mellyel Ágnes kezeli a szarcunamit. Még a legtürhőbb, legostobább kommentre is nyugodt sorokkal reagál, így függetlenül attól, hogy mi is volt a pontos szándéka a felhívással, simán szimpatikusabb képet fest magáról, mint példának okáért a fenti hozzászóló.

Valahogy így:

Mert egyébként ne felejtsük el, hogy Ágnes szakács, akinek a főzés azon aspektusával is foglalkoznia kell, amivel te nem szeretnél, amikor az omlós szűzérmét a nyelveddel szétpasszírozod a szájpadlásodon.

Emiatt pedig, ha tényleg kritikai él nélkül tette közzé a fenti posztot, akkor tapintatlansággal, esetleg egyszerűséggel még meg lehet vádolni, de ártó szándékkal, rosszindulattal semmiképpen.

És pontosan ez az, ami a sárdobáló kommentelők legnagyobb részéről egyáltalán nem mondható el.

És ezt olvastad már?
Nézd már ezt a srácot, ahogy zsonglőrködés közben kirak három Rubik-kockát!