A budi egy olyan hely, amit az emberek többsége nem szokott túlmisztifikálni. Megyünk, ha menni kell – még ha épp nincs is kedvünkre, például egy kőkemény másnapon –, hol jól, hol rosszabbul jövünk ki a dologból. Pedig korlátlan művészeti lehetőségek is rejlenek ebben a történetben, amit hősünk, a litván Gyva Grafika alaposan kimakszolt.
De álljunk meg egy pillanatra, és nézzük meg alaposan a következő fotókat. Látszólag egy leunt, tucatpanel mindennapjaiba csöppenünk bele. Nyitott, csukott, rácsozott ablakok, leselkedő szomszédok, pöfékelő, ruhát szárító alakok. Semmi extra, miegymás.
És akkor most várj, mutatjuk a képet teljes egészében:
Nem gyenge, mi?
Kell ahhoz mondjuk valami elvont hajlam, hogy az ember panellé tapétázza ki azt a helyet, ahol a dolgait végzi, de tegyük gyorsan hozzá: a legnagyobb alkotásokban egyaránt volt valami plusz, ami a művészt elválasztotta, megkülönböztette az átlagembertől. Továbbá meg: hát milyen királyul megoldotta, nem? Ebben aztán igazán öröm lehet bármit csinálni.
Mondjuk nem biztos, hogy ez a rengeteg ablak és árgus szem építő jelleggel lesz azokra, akik kivannak attól, ha kicsit is megzavarják odabent a nyugalmukat. Azoknak, akik úgy érzik, folyton figyelik őket, vagy éppenséggel herótjuk van a minden lében kanál szomszédoktól, szintén nem ajánlott.
Ez is érdekelhet:
Íme néhány zseniális rejtekhely a lakásban, ami eddig talán eszedbe sem jutott
Néhányra tényleg csak azt tudja mondani az ember, hogy hűha.
(via)
