Az 1994-es Bajnokok Ligája-döntőben nemcsak, hogy meglepetés született, de egy korszak is véget ért. Pedig a döntő előtt a Barcelona sikeredzője, Johan Cruijff nagyképűen nyilatkozott.
2026-ban Budapest ad otthont a Bajnokok Ligája döntőjének, május 30-án a Puskás Arénában dől el, hogy ki lesz az európai foci királya. A döntőre való hangolódásként májusban minden nap jelentkezünk egy cikkel, amelyben az előző évtizedek legendás BL-pillanatait elevenítjük fel. A sorozat előző részeiért kattints ide!
A Barcelona és az AC Milan játszotta az 1994-es Bajnokok Ligája döntőjét. Az athéni finálénak a Barca volt az esélyese, a Johan Cruijff által megálmodott Dream Team zsinórban négy bajnokságot nyert Spanyolországban, 1992-ben a Bajnokok Ligájában is győzött, és minden jel arra utalt, hogy az 1994-es év is a Barcáé lett. Jött azonban a Milan, és bemutatta a döntők történetének egyik legjobb teljesítményét. Pedig a két csapat meccse előtt Johan Cruijff szinte semmi esélyt nem adott az olaszoknak:
„Mi vagyunk a favoritok, versenyképesek és tapasztaltabbak vagyunk. A Milanban nincs semmi különleges, ők a védekezésre koncentrálnak, mi a támadásra. Képtelenség, hogy kikapjunk. Míg mi leigazoltuk a 33 meccsen 30 gólt szerző Romáriót, addig a Milan ugyanennyit költött Desailly megszerzésére. Ez sokatmondó.”
A holland edző tehát önbizalommal telve készült a döntőre, 1994. május 18-án azonban elszenvedte karrierje egyik legnagyobb és legfájóbb vereségét. A két csapat nem volt egy szinten, a döntő egy óra után eldőlt, de nem a Barcelona támadói remekeltek, hanem a Milan mutatott be olyan futballt, amivel Cruijffék nem tudtak mit kezdeni. Massaro az első félidőben duplázott, majd a másodikban Savicevic után az a Desailly volt eredményes, akiről a Barcelona holland edzője a döntő előtt lekicsinylően beszélt.
A végeredmény 4–0 lett, egészen a 2025-ös Bajnokok Ligája-döntőig ez volt a legnagyobb arányú különbség a döntőben.
A Barcelona elbukta a meccset, és ezután a lejtőn is elindult, a következő szezonban mindössze a negyedik helyen zárt a spanyol bajnokságban. Johan Cruijff kapcsolata megromolt az elnökkel, 1996-ban pedig távozott a Barcelonától, ezután már egyetlen klubcsapatnál sem dolgozott edzőként.
Ha még több hasonló BL-sztorit olvasnál:
Az elfeledett BL-döntő, amelyben két magyar gólt szerzett, de egy harmadik magyar örülhetett
Visszaemlékezünk arra a döntőre, amikor magyar sztárokkal állt fel a Barcelona, de így is kikapott.
A BL-döntők történetének leggyorsabb gólja után jött a legfájdalmasabb pofon
Több szempontból is a legek döntője volt a 2005-ös.
Amikor a 18 éves tinédzser csereként beállt, és néhány percen belül eldöntötte a Bajnokok Ligája döntőjét
Ti emlékeztek erre a döntőre? Látta esetleg valaki élőben?
(Fotó: Getty Images)
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben
