Az olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornász megfertőződött a koronavírussal, majd az állapota rohamosan romlani kezdett, és végül lélegeztetőgépre került, ahonnan már sajnos nem volt visszaút az évezred elejének egyik legjobb magyar sportolójának. Halálának hírét a Magyar Torna Szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság jelentette be hétfőn.
Először is köszönettel tartozom Csollány Szilveszternek, bár szerencsére ezt személyesen is megtehettem szűk két évtizede:
életem egyik legemlékezetesebb sportélményét okozta 2000-es olimpia gyűrűdöntőjében.
Épp abban az évben, amikor végeztem a tesiszakon, és végre egy életre megszabadultam a szertornától, amivel borzalmasan sokat szenvedtem. Talán épp ezért sem felejtem el soha a tökéletes gyakorlatát, amit képtelen voltam ülve nézni, sosem izgultam még ennyire egy tornaversenyt nézve. És bár minden olimpiai érmet kitörő örömmel tudok fogadni, valahogy ez mélyen beégett, ennyi idő után is tisztán előttem van az egész verseny.
Talán nem véletlen, hogy az olimpia záróünnepségén ő vihette a magyar zászlót, tényleg hatalmas győzelmet aratott. Abban az évben még a mesterfokú bajnoki címet is megnyerte és a Világkupában is első lett gyűrűn, decemberben meg is választották az év magyar sportolójának.
Szilveszter a maga közvetlenségével és egyszerűségével az egész országot maga mögé állította, alighanem ezrek rágták úgy a körmüket a gyakorlata közben, hogy előtte azt sem tudták, eszik vagy isszák a gyűrűt.
Most viszont százezrek, sőt milliók gyászolják az egykori olimpiai bajnokot. De én nemcsak gyászolom, hanem haragszom is rá, mert ha jobban tájékozódik, akkor nem ilyen alternatív gyógymódokat választ, és még ma is köztünk lenne:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
(A Blikk cikke szerint Csollány valóban nem akart oltatni, ám mivel Ausztriában edzősködött egy kis klubnál, ahol megkövetelték tőle, végül beoltatta magát, de az egydózisú Janssen vakcina még nem tudott védettséget kialakítani a szervezetében, két héttel később már kórházba került.)
Csollány Szilveszter az egész életét a tornára tette fel, aminek bőven meglett az eredménye a csarnokokban, viszont az életben nem találta a helyét. Azt mesélte, a sportolói pályafutását és a visszavonulása óta eltelt 18 évet nem lehet összehasonlítani, de vannak közös vonások.
„Mindkét időszakban önmagamért kellett megküzdenem, ingyen nem adtak semmit. A sport, a torna világa jóval kiszámíthatóbb, az elmúlt csaknem húsz év sokkal nehezebb volt.”
Csollány Sopronban született, majd Győrben kezdett el tornázni. 18 évesen az avignoni ifjúsági Európa-bajnokságon gyűrűn harmadik lett, de az áttörésre 1995-ig kellett várni, amikor is nem állást kapott egy St. Louis-i magánklubban.
Ekkor saját magát edzette, viszont elmondása szerint soha olyan nyugodt körülmények között nem dolgozott, mint akkor, és ez meg is látszott a teljesítményén: 1992 után 1996-ban második lett a világbajnokságon, de emellett egy olimpiai ezüstöt is összegyűrűzött, a szer és a kor legnagyobb specialistája, az olasz Jury Chechi akkor még jobbnak bizonyult.
A következő évben hazajött és úgy készült fel élete legnagyobb sikerére. Sydney-ben minden összeállt, nem jött rosszul Chechi sérülése, így a legnagyobb ellenfél a görög Tambakosz és a bolgár Jovcsev volt, de sejteni lehetett, ha Szilveszter nem hibázik, nyer, annyira erős volt a gyakorlata. Nem hibázott.
„Amint elindultam lefelé, és megláttam a talajt, biztos voltam benne, hogy én leszek az aranyérmes. Természetesen néhány százaléknyi esély mindig van ennek az ellenkezőjére, de akkor nem támadtak kétségeim, még afelől sem, hogy hiba nélküli lesz a leérkezés”
– idézte őt akkoriban a Színes Sport.
Annyira komoly gyakorlat volt összerakva, annyival a kora előtt járt Szilveszter, hogy a jóval később olimpikonná váló Hidvégi Vid azt mondta 2012-ben, ő ugyanezt még tíz évvel később sem tudná megcsinálni.
Csollány 2002-ben hazai közönség előtt, Debrecenben begyűjtötte a pályafutásából hiányzó világbajnoki aranyérmet, így egy tökéletes sportkarriert zárhatott le 2003-ben. Sajnos a sport utáni élete nem volt ennyire tökéletes, sőt, viszontagságos volt, de ami még ennél is szomorúbb, hogy túl rövid lett.
Nyugodj békében, Szilveszter!
(Fotók: Getty Images)