Néhány éve még a munkanélküli-segélyért állt sorba, most 100 millió dollárt fog keresni egyetlen meccsel. Már-már fanatikusak a szurkolói, manapság nincs nála népszerűbb bunyós. Igen, ő Conor McGregor. Ebben a cikkben pedig bemutatjuk a pályafutását, és megpróbáljuk megválaszolni, honnan jön az egészen elképesztő népszerűsége.
„Miután felvettem a kesztyűt és beléptem a ringbe, a földre vittem Conort, és addig ütöttem, amíg világosan meg nem értette az üzenetet: ezek az emberek a csapattársaid, nem az ellenfeleid.”
2006-ban történt ez, amikor a 18 éves Conor McGregor belépett John Kavanagh edzőtermébe – Kavanagh még most is McGregor trénere – és szétverte két profi harcosát. Az ír ekkor még csak egy nagyszájú kamasz volt Dublinban, de Kavanagh szerint már ekkor látta, hogy egyszer világbajnok lesz.
McGregor 1988-ban született, átlagos gyermekkora volt, futballozott, majd 12 évesen bokszolni kezdett. Már a legelső edzője kiemelte, hogy nagyon keményen edzett, kiemelkedően összpontosított, ha a bunyóról volt szó. Közben vízvezeték-szerelőnek tanult, és elkezdett érdeklődni a kevert harcművészetek iránt. Már fiatalon elképesztően nagyszájú és magabiztos volt, de John Kavanagh nélkül nagy valószínűséggel elkallódott volna.
Az első években bár rengeteget tanult, valahogy nem vette kellőképpen komolyan az MMA-t. Karrierje elején szinte kizárólag csak az állóharcra összpontosított, kétszer le is győzték, mindkétszer földre vitték, majd feladásra kényszerítették. Kavanagh ekkor értette meg vele, hogy lehet kivételesen erős bokszoló, de amíg nem lesz komplett az arzenálja, addig komoly sikereket nem fog elérni. A vereségek eléggé megviselték, volt olyan periódus, amikor hetekig nem járt edzésre, rossz társaságba keveredett, és a szüleinek és az edzőjének köszönhető, hogy végleg nem csúszott le.
Pályafutása első szakasza egyáltalán nem volt könnyű. Azt tudni kell, hogy az MMA-ból csak akkor lehet jól megélni, ha valakinek a UFC-vel van szerződése, McGregor viszont előbb a kisebb szervezeteknél kellett fejlődjön. Írországban már ekkor ismert volt, de még mindig vízvezeték-szerelőként melózott, általában le volt égve, és mindenhova a barátnője hordozta egy lerobbant kocsival. A Cage Warriors nevű szervezetnél egyre nagyobb neve lett, bajnoki címet szerzett, majd egy másik súlycsoportban is az övért küzdött. Ellenfele a szlovákiai magyar Buchinger Iván volt, és nagyon magabiztosan hozta a meccset az ír.
Már 2013-ban jártunk, vagyis alig négy éve, hogy McGregor még a megélhetéséért lépett ringbe. Persze ekkor már viszonylag komoly neve volt Európában, Írországban pedig már megszületett a McGregor-jelenség, vagyis a UFC is felfigyelt rá, első meccsét 2013. áprilisában vívta a szervezetnél, a meccs előtt azonban majdnem lekésték a repülőgépet. Mert Conornak még fel kellett vennie a 188 eurós munkanélküli-segélyt. Igen, az emberek autogramokat, szelfiket kértek tőle, közben neki szüksége volt még a segélyre.
A UFC-ben aztán egyből berúgta az ajtót. Elképesztő őrület volt már a bemutatkozása után is. Egyből megkapta a médiafigyelmet, amit rengeteg bunyós rosszul viselt, és ami, azóta is sok UFC-s arcnak szúrja a szemét. Első meccsén rögtön kiütéssel nyert, majd a ringben finoman jelezte Dana White-nak, a UFC elnökének, hogy 60 rongyot ért a teljesítménye.
Második meccsén – amit szintén megnyert – aztán megsérült a térde, majdnem egy évet kihagyott. Az imidzsének az építését azonban akkor sem hanyagolta, amikor sérült volt. És Conor McGregor egyik zsenialitása ez. Ő nem csak egy kivételes képességű harcos, hanem egyben egy eladható termék, akire az emberek akkor is kíváncsiak, amikor épp nem harcol. A legtöbb bunyós csak akkor kerül a figyelem középpontjába, ha meccse van, McGregorral akkor is tele van a sajtó, amikor nem csinál semmit. Tudja, érzi, hogy mennyire fontos például a közösségi média, és emellett a szereplés is jól áll neki. Az arcoskodásai, a sok trash talk nem – teljesen – megjátszott, képes spontán is szórakoztató lenni, a rajongók imádják ezt. Persze az egész semmit sem érne, ha a ketrecben nem lenne kiemelkedő. Ő azonban az oktagonban és azon kívül is képes szórakoztatni – ennek köszönhető, hogy jelenleg messze ő a küzdősportok legismertebb alakja.
Ez a pali imád versenyezni, imádja legyőzni, felülmúlni az ellenfeleit. Többek között ezért is vállalta be a Mayweather elleni bunyót (és persze a dollármilliókért), és ezt a kiemelkedő versenyszellemet bizonyítja az alábbi sztori is:
A keresztszalag-szakadásakor az edzője Georges St-Pierre-t hozta fel motivációként, aki akkor talán a UFC legnépszerűbb bunyósa volt. St-Pierre-nek hasonló sérülése volt, neki 322 nap kellett a visszatéréshez, Conort ezzel motiválták, majd 315 nappal később már újra bunyózott.
Diego Brandao volt az ellenfele, Dublinban rendezték meg a meccset, a UFC szerint ez volt a promoció történetének leghangosabb gálája:
Itt is kiütéssel nyert, majd három győzelem után jött a legendás José Aldo elleni bajnoki meccs. Conor népszerűsége ekkor már az egekben volt, Írországban valóságos hősnek számított, és világszerte is egyre többen ismerték már. Aztán minden idők egyik legjobb MMA-harcosát 13 másodperc alatt kiütötte:
Az íreket leszámítva mindenki sokkolva volt, a Notorious viszont azt mondta, számított erre az eredményre. Általában nagyképűnek tartják a jóslatait, de azt el kell ismerni, hogy nagyon sokszor előre megmondja, mikor, hogyan fogja legyőzni az ellenfeleit. Nate Diaz ellen speciel ez nem jött be, az amerikai az Aldo-meccs után kopogtatta McGregort, a visszavágót viszont hozta Conor.
Majd tavaly novemberben történelmet írt, egy bántóan egyoldalú meccsen legyőzte Eddie Alvarezt, ezzel ő lett az első olyan UFC-s, aki egyidejűleg két súlycsoportnak is a bajnoka.
Most meg Mayweather ellen lép ringbe, vélhetően 100 millió dollár fölött fog keresni, részese lesz minden idők egyik legfurább és legtöbb pénzt hozó bokszmeccsének. Úgy, hogy hivatalosan még egyetlen profi bunyója sincs a bokszolók között. Nem ő az esélyes, de abban biztosak lehetünk, hogy ez a pali elhiszi, hogy képes legyőzni Mayweathert.
És a McGregor-jelenség ezért (is) ennyire erős, 29 évesen trendet diktál, kinyíltak előtte a kapuk, már nem csak a UFC-ben gondolkodhat. Mindezt kábé négy évvel azután, hogy sorban állt a munkanélküli-segélyért. Ha ez egy film lenne, olcsó, hatásvadász középszernek neveznénk, McGregor története azonban nagyon is valós, és még közel sem ért véget.
(A cikk írásakor felhasználtuk John Cavanagh Győzz vagy tanulj! című könyvét, a ufc.com és MMAFighting.com anyagait.)